Sikerült!!! Sikerült a lefogyás 53 kg-ra, sőt egész pontosan 52,8 volt, mikor 20 perccel ezelőtt ráálltam a mérlegre!!! :-) Ezt nem hiszem el, hogy egy héttel a kitűzött határidő előtt sikerült!
Bár, furcsa módon, ez az utolsó másfél kg volt a legnehezebb. Nagy áttörés volt, mikor végre 55 kg alatt voltam, mert már ez sem fordult elő évek óta.
Aztán lassan ment lefelé a súly, szép apránként, végül múlt héten már 54,7, sőt 54,3 is volt. Annak a maradék másfél kilónak már seperc alatt le kellett volna mennie, de nem egészen így volt…. vagyishogy marha nehéznek éreztem!
A szombati munkanapon voltam asszem 54,3. Napközben rájöttem, hogy hát az az 1,3 kg már tulajdonképpen csak víz! Nincs ödémám vagy ilyesmi, de mindig sok vizet iszom, már csak a vérnyomásom miatt is – hát nyilván ezek a vizek itt lappanganak a sejtjeimben, a bőröm alatt stb., valahogy ki kéne söpörni őket és kész. De hogy? Nincs vízhajtóm. Eszembe jutott szerencsére, hogy a zsályatea viszont víz- és hashajtó is.
Munka után ezért rögtön lefőztem vagy öt csésze zsályateát, mellé még a Hunyadi-gyógyvizes üveget is meghúztam, mintha málnaszörp lenne. Eleinte nem is történt semmi, aztán úgy két óra múlva kezdődött a hmmmm, hasmenés. Távozott egy csomó víz belőlem, de sajnos kb. pont az a víz, amit megittam előzőleg tea képében. Hja, a vízhajtó tea is folyadék, amit előbb meg kell inni, hogy kijöjjön :-D Enni persze totál minimálisan ettem, főleg almát, meg fejes káposztát vacsira.
Közben az is eszembe jutott, hogy a fotómodellek állítólag azért is olyan soványak, mert egyrészt nem esznek, másrészt meg a bemutató előtt már vizet sem ihatnak, hogy szépen látszódjanak az izmaik vagy mijük. Sportolók is a vízen spórolnak verseny előtti méretkezés előtt. Szóval meg kéne próbálnom eleve keveset innom (amíg el nem érem az 53 kg-t, értelemszerűen). Hát ez nem volt könnyű, tekintve hogy 32 fok volt, de igyekeztem.
Szombatról vasárnapra virradó éjjel forgolódtam, nagyon szenvedtem, vattát köptem, úgy ki volt száradva a szám. Reggel aztán felkeltem, rögtön rápattantam a mérlegre, és 53,3 kg volt!
Na hát ez remek! Megvártam, míg újra kell pisilnem, és pisilés után megint mérleg! Akkor 53,4 kg volt. Hát ki érti ezt?! A kettő közt egyetlen molekula ételt/italt sem vittem be, és 10 dekával több vagyok pisilés után?!
No mindegy…. Valami rettentő kevés reggelit ettem, kávéval, aztán tettem egy másfél órás sétát a városban, mert a melegben mozgás is zsírt éget, és hát volt meleg rendesen. Közben nem ittam, de persze volt nálam víz, hülye nem vagyok.
Hazaértem, levetkőztem, rá a mérlegre: 53,1 kg! Hát ez szuper, de hogy szedjem le magamról még ezt a 10 dekát?? Pisilni már nem bírtam többet. Zsályateát ittam, nagyon minimálisan vacsiztam és reménykedtem, hogy talán másnap, hétfőn, amikor a legmelegebb nap lesz, én is leizzadom magamról ezeket az utolsó tíz dekákat!
… A legrosszabb volt, hogy most, mikor már ennyire közel volt a cél, már totál türelmetlen lettem. A kevés evéshez, nulla édességhez, kenyérhez, alkoholhoz már hozzászoktam, de elkezdtem rettenetesen vágyni a többi jó kajára. Szalámit, sajtot, halkonzervet, paradicsomos tésztát, kesudiót kívántam. Pizzát… Istenem, micsoda öröm lesz, ha végre megint ehetek pirított kenyeret finom vajjal és rá egy szelet párizsit! De nem, nem szabad ilyen pogányságokra gondolnom, most első az 53 kg elérése! A célra kell koncentrálni!
Vasárnap este tehát alig ettem. (Vannak ezek az elméletek, hogy ha az ember alig eszik, majd lelassul az anyagcsere és nem lesz fogyás, de hát akkor nem lennének Észak-Koreában 40 kg-osra fogyott emberek.) Este meg éjszaka sem nagyon ittam, mert hiszen délutántól másnap reggelig 0 kalóriabevitel, talán hétfő reggelre meghozza a gyümölcsét a víz nélküli éjszaka…
Hétfő reggel 53,1 kg voltam. Ez egyrészt jó volt (már majdnem elértem a célt!), másrészt dühítő. Honnan, honnan dobjak le tíz dekát most, reggeli előtt?! Pisilni sem tudtam már, hisz eleve pisilés után álltam rá a mérlegre. Megittam a kávét, megettem két gerezd almát és egy mokkáskanál túrót, aztán meló. Melóban almát, pár deka sajtot meg egy keménytojást ettem (fehérje). Délután már direkt alig ittam.
Hazafelé egy megállót gyalog jöttem, kalóriaégetés, és mert marha meleg volt, hátha egyszerűen leolvad a zsírom a napon… Hazaértem, rá a mérlegre, 53,2 kg.
Óóó, pedig úgy imádkoztam, hogy hadd legyen 53,0…. Nem érdekel bakker, akkor most edzeni fogok! Elindítottam a Vámpírok Bálja CD-t és a pörgősebb számokra helybefutást nyomtam le ott a szobában, bugyiban és melltartóban. A helyszín direkt jó volt, hisz evés és víz nélkül tettem ezt, szóval ha elájulok, legalább rögtön ott az ágyam meg a fürdőszoba. Igazából abban reménykedtem, hogy a rázkódástól majd megindul a bélműködésem és leadok vagy egy kilót a vécén, de hát napok óta alig ettem - nem volt nagyon, ami kijöjjön...
Félóra után elég volt, lezuhanyoztam, aztán ruha nélkül rá a mérlegre. És 52,8 kg-t mutatott!!
Háromszor is ráálltam, de ennyi volt!
Istenem, vége! Sikerült, nem kell tovább kínlódnom, ehetek normális dolgokat! Persze, most, hogy tudom, hogy képes vagyok napi három szendvicsnél kevesebbel is túlélni, nyilván kevesebbet és megfontoltabban fogok enni. Most például betoltam egy fél almát és fogok majd enni finom szalámit és sajtot. Talán mézet is.
Azt az egyet megfogadtam, hogy ha elérem a célomat, megyek a Szamosba és veszek egy linzert ÉS egy islert is, mert azok iszonyatosan finomak és minőségiek, és mert ezért a több heti szenvedésért megérdemlem :-) Ez lesz holnap. Persze, van itthon is bőven csoki, de a Szamos az egy különleges, ünnepi díj.
Ja, és újabb egy hétig, sőt nyolc napig nem ettem édességet az előző óta, szóval pláne megérdemlem ;-)
Úgyhogy sikerült… Nagyon boldog vagyok, főleg azért, mert egy héttel augusztus 20. előtt sikerült. Nem hiszem, hogy kibírtam volna még egy hetet ilyen körülmények között :-)
