Húsvét pénteken Vámpírok Bálja!! :-) Igazi öröm a szünet első napjának estéjére. Illetve kevésbé, mert ez az az előadás, amit januárról halasztottak mostanra, és inkább néztem volna télen, mivel a darab is télen játszódik. De most is csak +5 fok volt (legfeljebb), szóval a hideg megvolt.
Egyedül néztem ezúttal, és az öltözködésre vonatkozólag már hetek óta terveket készítettem. Szoknyát nem akartam felvenni, az esetleges hideg miatt – ezt eltaláltam –, és mert este 22.30-kor egyedül hazamenni a VII. kerületi Hevesi Sándor térről, miniszoknyában; hát inkább nem.
Direkt a Vámpírok kedvéért megvett tűzpiros, szűk színházi garbóban szándékoztam menni, amihez ha a szoknya kiesik, csakis a fekete szűk nadrágot lehet felvenni. Ebből van kettő is, de most direkt a legszűkebb skinnyt terveztem hordani.
Kettő skinnym van, az egyik ’sima’ farmer, a másik ez a fekete. Ez utóbbi még szűkebb. Elvileg, ha vigyázok az étkezésre és eleget mozgok, rám jön a farmer, sőt, hasban még elég kényelmes is – C&A-s, nagydarab német nőkre tervezték –, viszont combban és csípőben szűk. Mit csináljak, körte alakú vagyok és ülőmunkát végzek :-(
De ezúttal elhatároztam, hogy az áprilisi Bálra a tűzpiros szűk garbó mellé az extraszűk fekete sztreccsnadrágot fogom felvenni, ha a fene fenét eszik, akkor is. Ezért már hetekkel korábban kíméletesen diétázgatni kezdtem :-D Apránként ettem egyre kevesebb édességet, komolyan újrakezdtem a futást – heti háromszor! – és sok folyadékot ittam, meg effélék. De semmi éhezés, meg „úristen, a lelkemet adnám egy nosztalgiakifliért!”
Ilyen életmód mellett a farmer skinny már egész jól rám jött. Persze combban szűk volt, de azért rám jött. Sőt, már magát a feketét is felvettem egy teljes munkanapra. De azt a színház előtt még kimostam, nehogy már 9 óra irodában rothadás után vegyem fel a Vámpírok Báljára!! És mosás után ugye még szűkebb lesz a nadrág…
Az utolsó héten már nem is ettem semmi mesterséges édességet, csak gyümölcsöt, és tulajdonképpen egészen elviselhető volt; de azért vártam a húsvéti szünetet és a színház utáni napot, hogy végre ehessek csokikat is :-D
A péntek örömteli volt. Előtte csütörtökön 3 kört futottam, ami összesen kb. 8 km, roppant büszke voltam magamra. Arcpakolást tettem fel és hajat mostam. A szünet első napja volt; Öcsémékhez voltunk meghívva, este pedig színház, hát lehet ennél jobb?
Sajnos, elég rosszul aludtam, az utóbbi héten ez volt, felébredtem hajnali 4.38-kor meg 5.35-kor, és alig tudtam visszaaludni. Pedig elvileg azt terveztem, hogy jó sokáig alszom, hogy kipihent legyek a színházra, de mivel Tesómékhoz reggel mentünk, így ez ugrott. Itthon két kávét ittam, de ez is kevés volt; Öcsémékhez érkezéskor is ványadt voltam. Ezért rögtön kávét kértem. És ebéd után ittam még egyet. És itthon, délután 17.00-kor, még egy utolsót, hogy a színházban friss legyek :-D Hja, aki nem tud eleget aludni, abban legyen megfelelő mennyiségű kávé!
Ez a péntek a Géza születésnapja előtti nap volt. Eljátszottam a gondolattal, hogy valahogy módosítani kellene a tér-idő kontinuumot: vagy a pénteki előadás kerüljön át szombatra, vagy Géza szülinapja jöjjön előre hetedikére :-D (Az én szülinapomon bezzeg sosincs +5 fok és jeges eső, bibibí ;-D)
Az ünnepi alkalomra tekintettel késői ebédnek pizzát rendeltem, és azért ettem 2 szem Lindt bogyót (szűk nadrág ide vagy oda, húsvét péntek van és ünnepnap!) A nadrág azonban így is rám jött! Roppant boldog és büszke voltam. Lám, megérte az a sok futás és édességről való lemondás. Jó, azért nem lötyögött… Felvettem a piros garbót is, kisminkeltem magam éppen csak egy picivel visszafogottabban, mint a vámpírok, aztán felvettem a fekete csizmát, amitől úgy festettem, mint a Csizmás Kandúr; de mit csináljak, ez az egyetlen, ami viszonylag meleg (bár nem bélelt) és +5 fokos szemerkélő esőben megfelel, ja és kényelmes is.
Aztán, ahogy mindig szokott lenni, maga az ünnepi esemény néhány órája sokkal gyorsabban elrepült, mint előtte a rákészülés napjai, és utána a lecsengés… Este 18.15-től, amikor megittam az indulás előtti korty vörösbort, 22.45-ig, mire hazaértem, mintha csak egy hosszú pillanat lett volna az este.
A színházba gyalog mentem, már csak a hagyományok miatt is, meg mert így is hamar odaérek, meg mert semmi kedvem ünnepi erős sminkben egy VII. kerületi trolira felszállni. Még így is odaértem 18.40-re. Az első teendőm ilyenkor, hogy félrerúgok mindenkit és odafurakszom a szereposztáshoz :-D És ha a tetején Egyházi Géza van, akkor a szívemre teszem a kezem és hangosan azt mondom: „Hála istennek!” :-D
Ez most is így történt ;-) Ezután ruhatár, majd az előtérben sétálgattam – bár nem nagyon lehetett, mert ezren voltak már. Sorban álltam a vécénél, aztán elfoglaltam a helyemet. Milyen öröm, hogy kicsi a színház, mert így a 11. sor sincs túl távol. Mellettem szintén egy egyedül lévő nő ült, így nem éreztem magam (annyira) hülyén. – Bár a Bál tkp. az egyetlen ilyen rendezvény, ahol valójában nem érzem hülyén magam egyedül sem: mert ha bárki megkérdezné, ugyan miért vagyok színházban egyedül, megmondhatnám az igazat, hogy már mindenkivel megnéztem, akit csak el tudtam hozni :-D
Aztán végre elkezdődött az előadás! Mivel kívülről fújom, és majdnem hússzor láttam, maga a darab nem okozott úgyszólván „meglepetést”, de mégis határtalan öröm volt, mint pl. kávét is egymilliószor ittam már, mégis minden reggel új életre kelt, és anélkül megdöglenék. Hát ilyen a Bál is. Most inkább, azon kívül, hogy minden percét élveztem, a bosszantóbb apróságokra lettem figyelmes, de ezek sem dühítettek, hanem most inkább szórakoztattak (ha most láttam volna először, jobban idegesítettek volna).
Az első ilyen, hogy Alfréd az „sz” hangoknál pösze volt. Nem tudtam eldönteni, hogy ő most ilyen, vagy fogorvosnál járt a színész, vagy valami szereposztásbeli változás volt: mondjuk, ő vámpír lett volna, de az utolsó percben szóltak neki: - Haver! Te ma inkább Alfréd leszel, jó?
-OK, persze! – És villámgyorsan átöltözött, de a fogát bent felejtette, és így az egész előadáson kissé selypített. De ezt leszámítva jó volt.
Ami viszont sokkal jobban zavart, a szárazjég!! Nem is emlékszem, melyik számnál vettem észre, hogy a jobb oldali füstgép sokkal több és erősebb füstöt fúj, mint kéne. Konkrétan kijött a nézőtérre is. Olyan köd volt, mint a Sátán kutyájában. Megölhettem volna a mellettem ülőt, és senki nem vette volna észre.
Ez még önmagában nem gond, viszont szó szerint eltakarta a színpadon történteket is. Pedig azt azért jó lenne látni. Még rosszabb, hogy ekkora ködben például a táncosok sem látnak, és megsérülhetnek, ahogy pörgetik meg dobálják egymást. És a legrosszabb, hogy esetleg Géza is megbotolhat a hosszú köpenyében, és kimegy a bokája.
Néha aztán lejjebb vették a szárazjeget, de minden hangosabb vagy táncos számnál újra nyomatni kezdték. A Carpe Noctemből is kimaradt így pár percnyi látvány. Ami pedig a legrosszabb, hogy amikor az első felvonás legvégén Géza nagyon látványosan becsukja a kastély kapuját, abból szó szerint nem lehetett látni semmit, mert teljesen eltakarta őt a szmog. Na, ezért mérges voltam.
Remélem, az augusztusi előadásokon már megjavítják ezt a füstgépet, vagy megtanulják letekerni, mint egy gázkonvektort, mert jó lenne a színpadot látni is, nemcsak sejteni. Különben meg bőven elég, ha a színészeknek max. térdmagasságig ér az a nyamvadt köd…
Ez volt a legbosszantóbb dolog aznap este, de mivel sokszor láttam a darabot és még sokszor fogom is látni, annyira nem érdekelt, mivel kívülről tudom, mi történik, de aki Bivalybasznádról utazott fel az előadásra és soha többé nem lesz rá alkalma, az biztos ideges volt.
Szünetben újra vécére mentem (menstruáció utolsó napja); különben is hideg eső volt a szabadban. Hallgattam a többi néző méltatását, mert most nem volt egy becsmérlő hang sem, hanem akit csak hallottam, azoknak mind tetszett :-) (Ugyanis nem vagyunk egyformák, és pl. Faternak sem tetszett a darab, Dóri szerint pedig nem elég eseménydús.)
A második felvonás, miután túlléptem a füstgép miatti morgolódáson, nagyon jó volt. Csak gyorsan eltelt :-( Hála az aznapi öt kávénak, álmos sem voltam. És hát túl hamar elérkeztünk a fináléhoz, amit mondjuk nagyon szeretek, mert remek tánc, és azt az isteni, cinikus dalszöveget egyszerűen imádom!! ;-)
22.15-kor azon kaptam magam, hogy kint állok kabátban az esőben a színház előtt, és bánatosan azt gondolom, hogy „Hát máris vége van?!” Hazacaplattam gyalog (bár jött a troli, de este negyed tizenegykor pláne nem szállok trolira a VII. kerületben). Itthon megittam még két ujjnyi száraz vörösbort, mert addigra átfáztam, és beszedtem egy melatonint, hogy hátha végre jót tudok aludni.
Másnap egész nap még a Bál élményének hatása alatt voltam. Először is, nem aludtam ki magam, mert korán felébredtem magamtól, de egyébként is fel kellett kelni, mert még a piacra mentem sajttekercsért (már nem volt) és az Aldiba nosztalgiakifliért (az szerencsére volt). Továbbá takarítás volt betervezve erre a napra, vasárnap hajnalra pedig futás. De akkor már napok óta nem aludtam egy becsületeset, és gondoltam, ha még vasárnap hajnalban is fel kell kelnem futni, én meghalok! Viszont most, szombaton, „jó” kis hűvös, esős idő volt. Ezért, szokásomtól teljesen eltérően, fényes nappal, délben mentem le és kocogtam három kört. Egész jól ment, és az időjárásnak köszönhetően alig voltak sétálók a Ligetben.
Az egész szombaton a Bál dalait dúdolgattam magamban, futás közben is, másnap pedig, mikor – húsvét vasárnap lévén – az ősökhöz mentem, ott a mutterral megnéztük a legtöbb számot, amit már felpakoltak a YT-ra. Hja, nem is tudom, hogy fogom kibírni mostantól az augusztusi előadásig :-D
… De ha ezt olvassák az illetékesek, akkor üzenem, hogy azt a qrva füstgépet javítsátok meg addigra, de engem az sem zavarna, ha nem lenne füst egyáltalán!
