Végre végignéztem az Örvényt. Sajnos beigazolódott, amit az első benyomásaim sugalltak: nem az év filmje. Azon angol filmek közé tartozik, amik láttán elgondolkodom, minek kellett egyáltalán leforgatni. Bár most erősen fogalmazok, mert nem nevezhetném rossz filmnek. Inkább semmilyen, ami szomorú. A téma jó, és két zseniális színész a főszereplő, ebből sokkal, de sokkal jobbat ki lehetett volna hozni.
Rachel Weisz egy asszonyt játszik, aki elhagyja jóval öregebb férjét egy fiatalabb fiúért (természetesen ez Tom Hiddleston). De ez a kapcsolat sem boldog, a nő egy ponton öngyilkosságot is megkísérel, a srác pedig ettől beparázva szakít és lelép Dél-Amerikába pilótának.
Ettől még kóser lehetne a film, de nem az. Eleve nem derült ki, mitől lett volna akkora nagy l’amour köztük, hogy le kell lépni egy gazdag férjtől (a földgolyó a pénztől jár, nem?). Aztán nem derült ki, végül is mitől alakult ilyen vackul a kapcsolat. Csak annyi volt, hogy Rachel depressziós, kinyitja a gázt, közben flashbackek a házasságról meg rövid jelenetek a szeretői viszonyról. Később pedig néhány jóféle veszekedés, a végén meg a szakítás.
Azért dühít borzasztóan, mert Rachel Weiszt nagyon szeretem, és nagyon jó színésznő is, és Tom is nagyon jó színész, így az egyetlen, ami megmenti a filmet, az a kettejük játéka. Iszonyú hiteles, és tényleg egy-egy rezdüléssel is mindent el tudnak mondani. De ehhez kellett volna egy normális forgatókönyv meg egy valamirevaló rendező is, mert így…
Meg hát ez alapvetően Rachelről szól, a játékidő zömében ő van jelen, ahogy mereng vagy visszaemlékszik. Időnként felbukkan a férj (nem tudom, ki volt, de ő sem játszott rosszul), meg Tom, de a nő a főszereplő.
A ’filmnézői’ szememet a fentiekre tekintettel egyszerűen kikapcsoltam. Női szemmel végignézve már nyújtott némi pozitív élményt. Eleve az, hogy a nálam – nem tudom, hány évvel – idősebb Rachel Weisz és a nálam négy évvel fiatalabb Tom Hiddleston egy párt alkotnak, miközben a korkülönbség gyakorlatilag nem látszik rajtuk. Egyidősnek néztek ki. A nőt nyilván smink meg kozmetikum fiatalította, a srác pedig, amilyen magas, fehér bőrű, vékony típus, nagy szürke szemmel, magas homlokkal, erős arccsonttal, 25 és 40 között szinte akármennyinek eladhatná magát.
Jó volt Tom Hiddlestont végre nem Lokinak látni. A szerep szerint elvileg alkoholista is volt, de ez semmiben nem nyilvánult meg, amit sajnáltam. Jó, nem kell, hogy négykézláb közlekedjen és fekvehányjon, de hát ha alkoholista, akkor valami történjen is, ami erre utal… Ilyen tipikus jólnevelt angol fiúkhoz illő cuccokban járkált, öltönyben meg más szörnyű ’50-es évekbeli göncben. A haja a saját vörösesbarna tolla volt, a szeme itt szürke.
Az én szemem bezzeg mindig sötétbarna, de az övé ha Loki, akkor zöld, ha Örvény, akkor szürke, civilben meg sokszor kék. Kontaktlencse, vagy csak a ruha színe teszi, vagy az ilyen színű szem mindig másnak tűnik? Nem ő az első, akinél ezt megfigyeltem. Barbi szeme is hol kék, hol zöld; a fene az ilyen mázlistákat! :-)
Ezenkívül nagyon hiteles, életszerű veszekedések is voltak a filmben, ezek a jelenetek kivételesen szuperek voltak. A nő a tipikusan szerelmes, ’mindent lenyelek, csak legyél velem’ viselkedést hozta, a fiú a ’torkig vagyok a nőkkel, főleg veled’ stílust; szóval ez nagyon jó volt, olyannyira, hogy a nőt néha jól megráztam volna, a srácot pedig pofon tudtam volna vágni.
Aztán még egy nagy előnye volt az Örvénynek, nevezetesen, hogy meztelen ágyjelenet is van benne. Persze úgy, hogy nem látszik semmi lényeges, de akkor is egy több perces jelenet, lassan körbeforgó, az ágyat felülről fényképező kamerával. Nagyon szép és lírai.
Álszent lennék, ha azt állítanám, hogy egyáltalán nem vagyok kíváncsi a mindenkori kedvenc színészeimre ruha nélkül; ugyanakkor annyira azért nem vagyok mohó, hogy anélkül ne bírjam ki :-) Általában örülök, ha levetkőznek, ha meg nem, az sem baj. Egy férfi színésznél szerintem nagy bátorság, ha teljesen ledobja a textilt. Bevallom, hogy magamban két részre szoktam osztani őket: 1. az óvatosabb bátrak, akik ugyan levetkőznek, de nem látszik semmi különös; és
Most nem akarok cinkosan kacsintani, mert ezek a filmek nem erről szólnak – ha arra lennék kíváncsi, pornót néznék –, de tisztelem a bátorságukat. A legtöbben az 1. csoportba tartoznak, de azért van jópár színész, aki többször is szerepel a 2. kategóriában. A pálmát nálam ebben a tekintetben egy korábbi kedvencem viszi – akit most is imádok, Tom Hardy a Bronsonban, ahol konkrétan egy húszperces ilyen jelenete van (és nem a háta mögött van a kamera). Szóval nem kicsit, hanem nagyon. Full respect! :-)
Az Örvény ágyjelenete csemege a szemnek, de inkább megindító volt. Tom Hiddleston tényleg nagyon szép. Az a fajta vékony srác, akiről felöltözve nem gondolná az ember, hogy azért elég izmos is. (Azóta, rákeresve a Coriolanus színházi előadására, láttam a próbákról edzési fotókat, ahol éppen vív vagy verekszik másokkal. Hát, nem szeretném, ha velem verekedne.) Bár ez a jelenet az óvatos bátor kategóriába tartozik, de Tom még fiatal, lesznek még filmjei a jövőben, ami késik, nem múlik :-)
