Már csak néhány nap a munkakezdésig, és tiszta ideg vagyok. Gyorsan eltelt az itthon töltött 3 hónap; és most kicsit úgy érzem magam, mint augusztus végén szoktam, hogy elmúlt a nyár, és én alig csináltam valami nyaralásos dolgot :-/
Ezt mondtam a pszichológusnak, mire ő mondta, hogy de ez nem vakáció volt, hanem igenis munka, mert az álláskereséssel voltam elfoglalva. Ami igaz is, és nagyon igénybe is vett; de HA előre tudom, hogy az az állás, amit megkapok, már eleve csak a felmentési időm lejárta után kerül elém, akkor a 2 hónap felmentést tölthettem volna színtiszta pihenéssel. Így viszont mindennap órákig sasoltam a hülye Közigállást, meg a Professiont; egyik pályázatot küldtem a másik után, és mindennap munkaidőben készenlétben figyeltem a telefont, hogy hátha most hív valami személyzetis interjúra. Így programot szervezni se volt könnyű, hisz honnan tudjam, hogy én épp csütörtökre szervezek valamit, viszont szerda 16.30-kor felhívnak, hogy menjek csütörtökön interjúzni.
Hát, mindegy, ez már megvolt, és természetesen a fő, hogy van állásom és örülök is neki. De azért bennem van az ideg sok minden miatt. Most már tanulok rá technikákat, hogy ezeket a gondolatokat engedjem el :-)
Itt az első, a munkaügyi központ. Ha meglesz a kinevezésem, akkor 15 napon belül be kell jelentenem nekik az új melót. Ezt én személyesen akarnám, mert nem bízom az ügyfélkapuban; igaz, hogy amit eddig ott intéztem – erkölcsi igénylése stb. – eddig még mindig sikerült, de dokumentumot ügyfélkapun még nem küldtem be, főleg ami ilyen fontos. Már írtam, milyen szar az egész közigazgatási informatika; majd még pont az hiányzik, hogy eltévedjen valahol a hálózatban a kinevezésem, aztán megbírságoljanak vagy a fene tudja. Ergo inkább személyesen vinném be és adnám egy emberi ügyintéző kezébe; de viszont a munkaidőm nyolctól ötig lesz, és természetes, hogy a munkaügyi központ pontosan a munkaidő legkellősebb közepén van csak nyitva. Szóval vagy szabit kell kivennem, vagy el kell kéredzkednem…. Jó,. azért majd megpróbálom az ügyfélkaput, csak addig is idegeskedni fogok, amíg nem jön tőlük határozat, hogy OK, és elfogadták a kinevezés-benyújtást.
Múlt héten volt a mélypontom érzelmileg. Írtam az Árvácskát. Pont a regény megvevése után telefonált a Humán az új melóhelyről, hogy megkapta a beszkennelt vackaimat, de most az összes korábbi jogviszony-igazolásomat is szkenneljem be és küldjem el nekik.
Másnap délelőttre nekem plazmaadási időpontom volt; még a munkába állás előtt egy napközbeni plazmázást meg akartam ejteni. Plazma előtt nem lehet csinálni semmit, mert félóránként pisil az ember. Tehát plazma után hazarohanok, felkapom ezeket a rohadt igazolásokat, rohanok az ősökhöz szkennelni, aztán haza, mert az itthoni laptopról küldöm el őket.
Na ez a nap volt a legmélyebb pont. Délelőtt folyton bőgtem, mert elkezdtem olvasni az Árvácskát; de természetesen egyhuzamban csak legfeljebb 3-4 oldalt voltam képes, mert rögtön elsírtam magam. Egyébként rohadt jól van megírva a regény, ezt így az érzelmeken túl is ’észrevettem’. - Azóta a filmet is újranéztem, és nagyon jó, bár szintén megviselt. Sajnos kicsit megváltoztatták a sztorit és kihagyták belőle az egyetlen jó dolgokat, ami a regényben benne van, miszerint akik rosszul bántak Árvácskával, azok eléggé megjárták később.
Ittam, pisiltem, olvastam, bőgtem; előszedtem a régi igazolásaimat, és lélekben felkészültem, hogy majd megint ötvenen lesznek a plazmaközpontban, mert sajnos az utóbbi időben a legcsoffadtabb réteg is rákapott a plazmázásra, mivel az „ingyen pénz”; és mint már írtam, a plazmaközpont így tele van mindenféle szutyok népséggel (épp ezért mindig kiveszem a bankkártyámat meg az értéktárgyaimat, és itthon hagyom).
Roppant kellemes meglepetés volt ezzel szemben, hogy a plazmahelyen alig volt ember! Most meg majdnem ezért sírtam el magam megkönnyebbülésemben. A donáció remekül ment; kivéve, hogy a végén megint alig akart elállni a vérzés. Nem tetszik ez nekem. El is határoztam, hogy sokkal hosszabb szüneteket fogok tartani két plazmaadás között.
Ezután hazarohantam, felkaptam a munkaügyi papírokat és mentem az ősökhöz. Anyám sajnos otthon volt, és folyton próbált pofázni hozzám, de őszintén szólva olyan idegállapotban voltam, hogy kis híján ráordítottam, hogy „Kussoljál már!!”
Sajnos, marha idegesítő, hogy állandóan pofázik; ha pedig nem – mert szólok, hogy most ne –, akkor látom, hogy visszafojtott lélegzettel várhatja, hogy mikor pofázhat. Jobb napjaimon ezzel elvagyok, de MOST, amikor tudtam, hogy a humános fickó várja a papírjaimat, amiket már egy napja kért, de én a plazma miatt csak most tudok szkennelni, hát marhára nem érdekelt anyám 1,5 órás monológja arról, hogy mi volt akciós a Sparban.
Hazarohantam, a laptopra mentettem az igazolásokat és átnevezgettem őket évszámok szerint; aztán – már nem sokkal a munkaidő vége előtt – elküldtem a humánosnak.
Ezután a következő napokban azért voltam síkideg, hogy ha megkapta a csávó, ki ne találja nekem, hogy most mi nem jó, meg mit szkenneljek be még, mert megüt a guta. Esküszöm, olyan volt, mint valami randevú utáni fordított állapot: néztem a telefonomat és szuggeráltam, hogy „Kérlek szépen, csak fel ne hívj! Kérlek, ne hívj fel!!” :-D
Ezen a plazmás, szkennelős, rohangálós napon, amikor minden órában vagy tíz percet sírtam az Árvácska fölött, estére már olyan feszült lettem, hogy bizony bevettem egy Seduxent. Ami mondjuk isteni jót tett, mert belátható időn belül megnyugodtam és remekül aludtam. Asszem, ekkor átlendültem a holtponton. Mert a másnap már sokkal elviselhetőbb volt – az igaz, hogy kicsit ekkor is felhúztam magam, mivel Öcsémékhez elvileg e napon mentem volna ki, amikor semmi más dolgom nem volt, de ők átrakták másnapra, amikor viszont kora este dolgom volt, és így mindenképpen le kellett lépnem tőlük egy délutáni HÉV-vel. Ráadásul Fatert is hívták, aki marha lassan megy, és ezt is bele kellett kalkulálnom a közlekedésbe.
Így viszont ezen a napon kora este futottam egy hosszút, és utána megittam egy sört, és megint istenien aludtam.
Egyébként ezen a héten összesen négyszer futottam, nagyon büszke voltam magamra. De tudtam, hogy most „kell”, mert utána lehűlés és főleg eső jön, és esőben futni utálok, a szemüveg bepárásodása miatt.
Különben újrakezdtem a Harry Hole-sorozatot, ami így többedik olvasásra is nagyon tetszik. És, ami még kellemesebb – mármint gondolat-elterelés szempontjából – találtam egy „új” sorozatot, amit a neten nézek. Azért az idézőjel, mert a Dr. Csontra gondolok, ami aztán igazán nem új, sőt a tévében néha már belepillantottam, de annyira nem érdekelt, mert olyan hülye címe van.
De aztán valahogy most elém került, és akkor utánaolvastam, hogy törvényszéki antropológus csajról van szó, aki régi hullák (= csontok) alapján nyomoz. Hát ez eléggé nekem való, tekintve, mennyire tetszett a Felvágós könyv, és milyen érdekesnek tartom az ilyen gyilkossági, boncolós dolgokat.
Elégedetten láttam, hogy a neten elérhető a teljes sorozat. De előtte még rájöttem, hogy ezek alapvetően egy regénysorozatból vannak, amit egy igazi törvényszéki antropológus írt; mivel a regényeket is dicsérték, az elsőt rögtön meg is vettem. Írták, hogy a könyvek Kanadában játszódnak, a film viszont Washingtonban. Ezért a könyvet még félretettem, és a filmet kezdtem nézni; azzal, hogy ha nem tetszik, majd abbahagyom.
De tetszett! Kellemes kis bűnesetek vannak – még csak a 2. évadnál tartok –, jópofa szereplők, a főszereplő csaj cuccai és sminkje nagyon tetszik (nekem is ilyen kéne), és az FBI-nyomozó fickó, akivel együtt dolgoznak, igazán bejövős ;-))
Igyekeztem megtanulni a szereplők nevét az első epizódoknál, hogy ha majd olvasom a regényt, úgy képzeljem el őket. Erre most belelapoztam az eddig félretett regénybe, és látom ám, hogy nemcsak hogy Kanadában játszódik, hanem tele van mindenféle francia nevekkel is… Mi van? Lehet, hogy még a szereplők neveit is megváltoztatták? De fura… Na most majd kezdhetem elölről megtanulni a neveket, meg hogy hogy kell elképzelnem őket :-D
Ideges percekben a Dr. Csont sokat segít figyelemelterelésben, így nagyon hasznos, hogy rátaláltam. Pont most!
Múltkor írtam, hogy a végkielégítésemből fizetést utaltam magamnak, a takarékszámláról a rendes számlára, de nem érkezett meg. Emiatt is idegeskedtem kissé, de végül hétfőn rendben megvolt a pénz, csak valamiért hétvégén torpant meg. Érdekes.
Meglepetésemre a munkanélküli segély részarányos része is megjött, pedig arra még nem is számítottam. Ha majd bejelentem az új melót, és utalják a teljes április havit, részarányosan vissza kell majd utalnom a többletet. (Sajnos).
Még tervben volt, hogy a ’szünet’ ideje alatt még egyszer lemegyek vagy Pécsre, és megmászom a Tubest is, vagy Sopronba, és végigmegyek a Ciklámenen. De ebben megakadályozott, hogy a régi túracipőm már eléggé tropára ment. Az orránál egy része levált, amit pillanatragasztóval megragasztottam, de így azért mégsem mertem nekivágni ilyen nagy erdei túráknak, ráadásul egy 3 órányi vonatútra lévő városban.
Tehát előtte új túracipő kell. Visszamentem abba a Hervisbe, ahol a régit vettem, hogy egy ugyanilyent vegyek, de az a márka már épp nem volt ott. Miért is lett volna… Ezért végül vettem egy külsőleg hasonlót, csak más márkájút. 38-as a lábam, de pl. a futócipőm asszem, 38 és feles, és most is vacilláltam, mert a 38-as túracipő kicsit passzentos volt. Végül aztán 39-est vettem, reménykedve, hogy kényelmes lesz, és nem fog erdőjárás közben ide-oda csúszkálni a lábamon. Még nem avattam fel.
Még néhány normálisabb blúzt is akartam venni, ami kényelmes, de azért kinéz valahogy. Ez nagy kihívás volt. ’Normális’ boltokban vagy nem volt olyan, ami tetszett, vagy volt, de rohadt drágán, vagy a fazonja volt érthetetlen. Pl. felpróbáltam egy 38-as blúzt, ami az én méretem, de a próbafülkében kellett rájönnöm, hogy valamiféle „divatos” blúzról van szó, ami lengőbordáig ér, viszont az ujja – direkt – olyan bő, hogy a saját karom mellé még a teljes Zsófit is betuszkolhatnám, és beférne oda.
Kínai boltokban is néztem (Skála Metró), és néhányat itt vettem végül. Bár a felhozatal már itt is kezd szar lenni… Régen a kínai boltban vett ruhák csak annyiban voltak rosszabbak, hogy hamarabb tönkrementek, meg olcsóbbak voltak, de egyébként normálisan néztek ki. De most… Hányadékzöld, meg undorító erős rózsaszín, és hasonló ocsmány színek, mintha valami borsodi zsákfalu rendezvényére készültek volna. Úgy kellett egyesével végigkurkásznom mindent, hogy pár elviselhető cumót találjak.
Közben Zsófi harmadik szülinapja is közeleg, és ez alkalomból is ruhavásárlás várt rám. Ági átküldött egy linket, hogy milyen kis szoknyácskának örülne Zsozsó. Ki is mentem a Brendon nagyáruházba a külső Váci úton, ott valóban isteni választék volt, csak pontosan abból a kis szoknyából mindössze 1 db volt, az sem Zsófi méretében. Úgyhogy mehettem haza, és rendelhettem meg a neten (+ 990 Ft szállítási költség).
Múlt héten pedig sünit találtam a Bajza utcában! Ahogy jöttem hazafelé kb. 20.15-kor, több méterre előttem átkelt a járdán egy alacsony, félgömb alakú állat, amit patkánynak néztem messziről, de ahogy odaértem és lepillantottam, láttam, hogy sün :-)) Száz éve nem láttam személyesen sündisznót. Most leguggoltam, nézegettem pár percig és persze megsimogattam.
Jó dolog még, hogy egy héten belül kétszer is megyek színházba, ez azért bearanyozza még a munkakezdést is. Több héttel ezelőtt vettem jegyet a Macskákra – igen, már láttam, de igazán nem tudom megunni, és nagyon szeretem. És milyen jól választottam előadást, mert most írta ki Géza oldala, hogy aznap ő fog szerepelni benne!
Három nappal később pedig szintén a Madáchban, csak a Stúdióban a Jövőre veled ugyanitt, amit láttam már filmen, sőt – úgy rémlik – sok éve színházban is, de valahol máshol. Most csak azért lettem rá kíváncsi, mert Szemenyei játszik benne, és őt még sose láttam prózai szerepben, pedig igazán kíváncsi lennék, mert szerintem rohadt jó színész. Csak a színházakkal az van, hogy honnan tudjam én, melyik színész éppen miben játszik és hol; és azt a darabot meddig tartják műsoron… Most tiszta véletlen, hogy eszembe jutott – mert pont a Macskák jegyvásárláskor láttam a hirdetést –, és még volt is rá jegy. (Sok-sok évvel ezelőtt a Vígben a Macbethet akartuk volna megnézni, valami elképesztően jó szereposztással; csak sajnos mire összeszerveztük a két másik haverral, hogy mindenkinek jó legyen az időpont, addigra levették a műsorról. Azóta már egyedül is el merek menni színházba, szóval ha most visszatekerhetném az időt, úgy megnézném egyedül, mint a huzat.)
Ezek a jó kis dolgok vigasztalnak a nagy izgulásban, de azért aggaszt még a fent leírtakon kívül is ez-az. Például a napokban jutott csak eszembe, hogy olyan nagyon nem is figyeltem annak idején az állásinterjún :-D Mármint a lényeget persze megjegyeztem, és magamról is elmondtam minden szükségeset, de addigra már annyi állásinterjún jártam; annyi főnök meg személyzetis mesélését végighallgattam, hogy „a mi szervezetünk ezzel foglalkozik, és ez és ez lenne a munka, és ettől eddig tart a munkaidő, és … stb.”, hogy nem gondoltam volna, hogy éppen ide végül fel fognak venni, és most kivételesen igazán figyelnem kéne.
Persze a 80 %-a ’megvan’, de most kicsit aggódom, hogy esetleg nem pont valami fontos dolog esett-e ki a fejemből azóta.
Másik még ami aggaszt – oh, sok van :-D –, hogy majd be kell mutatnom a már szkennelve beküldött munkaviszony-igazolásaimat (akkor minek szkenneltem be?!) És eszembe jutott, hogy az első pár munkahelyemen – 1990-es évek – még azok a régi vacak mátrixnyomtatók voltak, amik már akkor is halványan nyomtattak, és aztán ahogy telt az idő, egyre jobban elhalványodtak. Ezért több évvel később, amikor már észleltem ezt a halványodást, az egyik melóhelyemen a munkahelyi fénymásolót a lehető legsötétebbre állítva lefénymásoltam ezt az egy-két igazolást, és azóta azokat lengetem – mert az eredeti már kb. olvashatatlan –, viszont ez meg egy fénymásolat, szóval, még lehet, hogy ebbe is belekötnek.
Aggódom aztán még az egészségügyi alkalmassági miatt is. Lehet, hogy feleslegesen, hisz eddig még mindig alkalmasnak találtak, de azért…. Mégiscsak fél szemmel látok, a vérnyomásomról ne is beszéljünk, szívbillentyűm van, meg hát a kötelező gerincferdülés, ami ugyan nem akadályoz, de mindig megjegyzik. Mi van, ha egyszer eljön egy olyan pillanat, hogy valami lelkiismeretes orvos nem nyilvánít alkalmasnak? …
Ezekkel az aggodalmakkal ugyan nem nagyon lehet mit kezdeni, szóval próbálom elhessegetni őket és a rendelkezésre álló időt inkább hasznosan tölteni. Sajnos a tervezett soproni vagy pécsi hegymászás az időjárás miatt kiesik egyelőre. De viszont most vettem két jegyet az októberi Vámpírok Báljára, ahol az egyik délutáni előadáson Géza van, és oda Katival fogunk menni! :-) Mi lehetne nagyobb öröm, mint a horror-rajongó barátnővel nézni a kedvenc musicalemet, amiben a kedvenc hazai musicalszínészem a főszereplő :-)
Ma délelőtt meg Barbival találkoztam, akit felköszöntöttem születésnapjára, és hozzávágtam az ajándékait is; igaz, hogy még két hét a szülinapjáig, de valahogy úgy éreztem, ezt most kell, mert amúgy is elég ritkán találkozunk. Jót dumáltunk és sétáltunk, és adott egy Seduxent, aminek nagyon örültem, mert bár igyekszem az effélét a lehető legritkábban szedni, de új munkahely, új stresszek, idegen környezet, munkaügyi központ stb., szóval nem árt, ha van itthon készenlétben valami, ami megnyugtat (de mégsem pálinka).
