Itt a szilveszter, amikor mindenki tobzódik, úgyhogy most felidézem az egyetlen füves cigis élményemet :-D
Előzmény, hogy sose drogoztam. Nyolcadik után évekig sokat lógtunk együtt Anikó barátnőmmel, akivel mondjuk söröztünk – azt nem rögtön nyolcadik után, hanem később –, de imádtuk a filmeket és az azokról való beszélgetést. Akkoriban még nem volt internet, úgyhogy rengeteg olyan délutánt csaptunk, hogy átmentem hozzájuk, videotékából kivettünk egy filmet, és azt megnéztük (idővel söröztünk is közben).
Aztán vagy jó volt a film, vagy nem :-D
Egyszer a Trainspottingot vettük ki, Anikó ötlete volt, én kicsit húztam a számat, mert hát ennek olyan hülye címe van… De megváltoztatta az életemet a film. Egyrészt baromi jó film volt – ma már ugye klasszikus, de akkor még csak pár éves volt –, másrészt pedig olyan szinten elrettentett a drogoktól, hogy még csak a pillantásomat sem vetném soha heroinra.
Nem is azért, mert „milyen rosszat tesz a szervezetnek” vagy mert anyagilag tönkremész bele, hanem hogy – legalábbis a filmben elmondottak szerint – annyira jó érzés, hogy utána már soha semmi nem annyira jó, és még ha le is szoksz, stikában mindig arra vágysz, hogy bárcsak megint azt érezhetnéd. (Aztán majd szépen visszaesel valami krízis miatt….) De ez különben biztos tényleg így lehet, mert Nesbo is írta a Harry Hole-sorozatban Oleg kapcsán.
Hát, én ismerem magam annyira, hogy tudjam, ilyen szempontból tipikus függő alkat vagyok; ha heroinhoz jutnék – és nem pusztulnék bele rögtön az első adagba –, akkor biztos rákattannék, aztán úgy járnék, mint Tommy a filmben. Bár nekem nincs macskám.
Gondoltuk is azonnal, és azóta is úgy gondolom, hogy minden egyes kölyöknek le kéne vetíteni a suliban, lehetőleg még hatodikban-hetedikben, hogy jól megjegyezzék. Inkább ezt, mint a szörnyű Öreg halászt meg az Árvácskát, ami után sírógörcsöket kaptam.
Mondjuk, szerencsére nem is kínálgatott soha senki heroinnal, sem másmilyen droggal, egyáltalán, nem is tudom, hogy ha akartam volna, ugyan honnan is szerezhettem volna? :-D
Jó, függőségem azért lett, mert a kávé, édesség és olykor a chips az nagyon kell, különösen a kávé, de az még nem fordult elő, hogy eladtam volna a laptopot, vagy kiraboltam volna bárkit, hogy azon a pénzen kávét vagy csokit vegyek. Sőt valszeg le is tudnék állni vele, persze nem egyik napról a másikra, hanem szép fokozatosan. Ha pl. valamiért egy hónapig nem ihatnék kávét, szerintem menne, bár véres könnyeket sírnék, mint a Csíksomlyói Szűzanya.
Ami az alkoholt illeti, azt persze ittunk rendesen, de töményet nemigen szoktam, inkább a bor meg a sör, de ahogy öregszem, azt is egyre kevésbé bírom. Tizen-, huszonéves koromban több sör is lement, de azzal se úgy voltam, hogy „most azonnal sört kell innom, vagy megölök valakit!!”
„Szerencsére” újabban hamarabb megfájdul tőle a fejem, néha vacakul is alszom, szóval most már igazán kevés alkoholt iszom, Zacher Gáborral valószínűleg nem fogok találkozni január 1-jén a detoxban :-) Most például, szilveszterkor, az a tervem, hogy megiszom három doboz sört, szépen beosztva az éjszaka folyamán, ez lesz a nagy dorbézolás :-D
Ennyit a drogokkal kapcsolatos előzményekről.
Történt ugyanakkor, úgy tíz éve talán? – hogy szintén Anikónál voltam egy hétvégi lazuláson, ottalvással, sörözéssel, filmezéssel. És akkor Anikó a szomszédtól, aki valami lezser figura volt, vett néhány szál füves cigit, valami olyan összegért, ami reálisnak tűnt érte.
Elhatároztuk, hogy ezeket elszívjuk! Vagy legalábbis egy részüket.
No de, mikor és hogyan?... Mert hogy este sört kell inni, az kőbe van vésve. Viszont igazán nem akartuk a sört és a füvet keverni, mert ki tudja, hová vezetne ez. Haboztunk, vacilláltunk, hm, hm, mi legyen…. Aztán, úgy emlékszem, abban állapodtunk meg, hogy majd reggel szívjuk el a cigiket, és most este csak sörözünk.
Így is lett, ha jól emlékszem. Reggel Anikó mamája elment dolgozni – könyvelő vállalkozó volt, folyton dolgozott – mi pedig reggeliztünk, aztán elővettük a cigiket! Nekem csak dél körül kellett hazaindulnom, szóval volt némi időnk kipihenni, ha esetleg megviselne.
Most így, ennyi idő távlatából már bizisten nem emlékszem, hogy megittuk-e az előző esti sör maradékát is reggel, vagy ’csak’ a füves cigiket szívtuk el??... A lényeg, hogy szívtunk a cigikből, de nem az egészet, és ami engem illet, nem is tüdőztem le, mert még a rendes cigit se bírom nagyon letüdőzni, még azt is, aminek csak 0,00001 % a nikotintartalma.
Jókedvűek és vidámak lettünk, olyan érzés volt, mintha egy pohár sört ittam volna. (Ezért mondom, hogy tényleg nem emlékszem, volt-e sör IS.) De az is lehet, hogy csak pszichésen éreztem ezt, mert nem szívtam a tüdőmbe a cigit, szóval talán be se került a szervezetembe. Sőt, mint utólag végiggondoltuk Anikóval, még az is lehet, hogy nem is marihuánás cigi volt, csak valami egyszerű, gyógynövényes cigi, amit a szomszéd otthon sodort, és eladta nekünk a füves cigi áráért… Ki tudja? Nem tudtuk megállapítani ránézésre, hogy az a vacak igazi fű-e, vagy kerti gyepből származó fű :-D
Mindenesetre vidáman és jókedvűen indultam haza dél körül. – Illetve nem haza, mert Öcsémmel, sógornőmmel (az elsővel) és Faterral találkoztunk valami alkalom miatt. – Vonattal mentem az agglomerációból. A vonaton ülve azon gondolkoztam, vajon kitágult-e a pupillám, mert mintha a filmekből úgy rémlett volna, hogy a pupilla elárulja a drogfogyasztást.
Elő is kaptam a zsebtükrömet, hogy ellenőrizzem, de nekem marha sötét szemem van, így a nap felé kellett fordulnom, és így nézegettem a pupillámat; és ekkor jött a kalauz, aki elnézően mosolygott, hogy itt egy csaj, aki a tükörben bámulja magát :-D
Azt mégsem mondhattam neki, hogy nem hiúságból sasolom a tükröt, csak ellenőrzöm, hogy a marihuánától kitágult-e a pupillám ;-D
Az a délután a családdal kellemesen lezajlott, nem volt semmi rosszullét vagy hasonló. Azóta sem tudtuk eldönteni, hogy igazi füvet szívtunk-e vagy sem, illetve ha igen, annak van-e hatása úgy is, ha csak a szájamba szívtam a füstjét.
Hát ennyi drogos kalandom volt életemben. Azért, ha majd olyan helyen járok, ahol legális a fű, nem tartom kizártnak, hogy kipróbáljam – igazából –, bár azért kicsit izgulnék, mert sosem lehet tudni. Azt tudom jól, hogy milyen hatással van a szervezetemre a kávé, vagy a sör, vagy a cukor, de a fű, pláne, ha előző alkalommal csak placebót szívtam, hát; szóval nem tudom, de azért kíváncsiságból talán kipróbálnám. De ez egyelőre erősen elvi téma, mert Hollandiába momentán nem tervezek menni, itt meg illegális a fű, bár lehet kannabisz olajat venni, de azt hiszem, az nem teljesen ugyanaz. Mint az ópium és a mákos bejgli.
