Három hete sárkányfüggő lettem.
Csak úgy kíváncsiságból megvettem az Így neveld a sárkányodat c. filmet DVD-n, mert 1. annyian dicsérték a Filmkatalóguson, 2. érdekelt, hogy lehet ilyen hülye című valami ilyen népszerű, 3. mindig röhögcséltem, mert úgy hangzik, mint valami háztartási kisokos címe.
A Filmkatos fórumon vadul dicsérték a főszereplő Fogatlan nevű sárkányt, amin meg külön mosolyogtam, mert hogy lehet egy sárkányt Fogatlannak hívni! De mivel olyan emberek is nagyon szépeket írtak róla, akiknek a véleményére – tíz év Filmkatalógus-tagság után – sokat adok, így adtam esélyt a filmnek. És a sárkánynak :-) Pláne hogy egyébként is imádom a sárkányokat.
Húsvét előtti héten rendeltem meg Barbi szülinapi könyvét, és a rendelés mellé odacsaptam a Sárkány DVD-t, mivel a könyv 18+-os és meglehetősen felnőtt témákat boncolgat, a film pedig gyerekfilm, és majd szépen kiegyenlítik egymást. Később jutott eszembe, hogy egy ilyen rendeléstől inkább nimfomániás pedofilnak gondolhat a webáruház.
Azon a húsvét előtti pénteken Faterral megnéztük a Transzcendenst, ami annyira minősíthetetlenül gyenge volt, hogy hazaérve kínomban beraktam a lejátszóba a Sárkányt, mondván, hogy rosszabb úgysem lehet, ha pedig igen, legalább nem egy jó film után zuhanok a mélybe, hanem már amúgy is csalódott vagyok filmileg.
Azonban már 2 perc 35 másodperc után elbűvölt a film. Naaaagyon látványosan kezd, tiszta akciódús, mivel egy sárkánytámadással kezdődik, de azért kellően humoros is. Aztán felbukkant a Fogatlan nevű sárkány, és abban a két perces jelenetben, amikor a főszereplő srác szíven akarja szúrni, de aztán a sárkány szemébe néz, az meg visszanéz rá, a zene szívfacsaróan felerősödik, a srác pedig végül nem tudja leszúrni a sárkányt … hát ott teljesen elérzékenyültem, sőt még a könnyem is kijött. (Ekkor még a tizedik percnél sem tartottunk.)
A történet teljesen sablonos: a srác és a sárkány összebarátkoznak, sőt a film végére az egész falu megnyugszik abban, hogy a sárkányok mégsem irtandó fenevadak, hanem tök jó fejek. Idáig azért egy-két akciódús jelenet történik, sok humorral és sok megható pillanattal. A karakterek és a szinkronhangok telitalálatok – vígjátékot és animációst szinkronnal nézek – a látvány pedig annyira istencsászár, hogy komolyan sajnálni kezdtem, amiért 2010-ben nem néztem meg moziban. Sőt, ezt akár 3D-ben is megnéztem volna (bár minek, úgysem látom a térhatást).
De legjobban természetesen Fogatlan jött be. Ennyire imádnivaló animációs karaktert még komolyan nem láttam, totálisan olvadoztam, röhögtem és szipogtam felváltva. Az együtt evős – földre rajzolós jelenetet mindig sírva-nevetve nézem, könnyek nélkül még nem sikerült végignézni (a youtube-on egy kommentelő ezt írta: ha ennek a jelenetnek a végén nem sírsz, akkor te robot vagy :-) Persze Fogatlan nem csupán egy cukifalat kis mókus sárkány, hanem azért rendesen oda tudja tenni magát, ha kell (igen, van foga); de amikor szeretgetik, akkor olyan aranyos, mint egy kutya és/vagy macska, sárkánybőrben, szárnyakkal.
És mivel a családban van nagy fekete kutya, aki mutat némi macskás jellemvonásokat, ezért Fogatlan még a saját Salátánkra is emlékeztetett kissé, tehát duplán szerettem ezért. Bár Fogatlan szerintem inkább sötétkék, azonkívül fiú – ezt képes voltam lecsekkolni a film weboldalán, annyira nem voltam biztos benne –, míg Saláta lány, talán ezért is ilyen cicás ez utóbbi…
Húsvéti három napos ünnep következett és kedden azon kaptam magam, hogy négy nap alatt négyszer néztem meg a Sárkányt. Ennyiszer még a Shreket sem láttam. Totálisan belebolondultam. Ne úgy tessék elképzelni, hogy egy batár fekete sárkány cukiskodik másfél órában, hanem tisztességes története van a filmnek, kimondottan elsőrangú, szuper zenével és isteni látvánnyal. Tehát a filmrajongó énemet is tökéletesen kielégítette, a nagy fekete bájos állatokhoz való vonzódásomat pedig még inkább.
Azóta még újabb négy vagy öt alkalommal megnéztem, pedig még csak három hete van meg. Tisztára beleszédültem ebbe a filmbe. Bár ez most direkt jó, mivel júniusban fog jönni a második része, ami remélhetőleg legalább megközelítőleg ennyire jó lesz. Pont a születésnapomra jön, jónak KELL lennie!
… Azért különösen furcsa a sárkányos becsípődésem, mert pontosan ugyanebben a húsvét előtti időpontban mutatták be az Only Loverst, Tom Hiddleston vámpíros filmjét, amire iszonyúan vártam, és ami miatt elmentem a Titanic filmfesztivál záróvetítésére is, mert ott adták először, sőt utána még egyszer megnéztem a WestEndben. Magyarul Halhatatlan szeretők lett a címe, ami teljesen korrekt. Borzasztóan tetszett a film (majd írok még róla, az biztos), és vámpíros, és Tom Hiddleston, az aktuális kedvenc színészem a főszereplője; és mégis, miután feldobottan és elégedetten hazaértem a moziból, pár óra boldog vámpírhangulat után benyomtam a gépet és elindítottam az Így neveld a sárkányodat DVD-t :-)
És másnap megint, és harmadnap megint :-))
Frissítés: rájöttem, két dolgot imádok különösen a Sárkányban. Az első: a sárkány nem beszél, főleg nem hülyeségeket. A második: meg merték lépni egy animációs filmben, hogy a főhős meg ugyan nem hal, de maradandóan bibis lesz. Ez nagyon, de nagyon tetszik!
