Augusztus 20. van. Gyerekkorom óta itt kezdődik a nyár vége. Mostanában azon kapom magam, hogy örömmel fogadom ezt a napot, és hogy évek óta jobban kedvelem az őszt, mint a nyarat. Tisztára megfordult az ízlésem, de ennek oka van.
Minden évszaknak van valami hangulata számomra
, de én máshogy számolom az évszakokat, mint a legtöbben. Számomra csak három nagy évszak van :-) Feltételezve, hogy nincs egészségi, családi, anyagi, munkahelyi természetű probléma, kizárólag hangulati, szubjektív szempontból nézve, íme az évszakok:
- Január és február.
Ez a legrosszabb. Egyrészt új év, tehát egy évvel idősebb lettem. Vége van az ünnepeknek, sehol semmi karácsonyi díszítés, csak a felszedett kilók emlékeztetnek a karácsonyra. Az ajándékba kapott könyveket már kiolvastam.
Vége van az ünnepeknek, de még két hónap van a télből! Legszívesebben szabit vennék ki, legalább január két első hetére, de a szabival spórolni kell. Vissza kell menni dolgozni. Mindenki rosszkedvű. Jönnek a januári munkahelyi átszervezések, új szabályok.
Kint hideg van és sötét. Jellemzően ilyenkor jönnek a nagy hidegek, havak, ahelyett hogy decemberben jöttek volna. Február közepén jön a mínusz 8 fok és a jeges utcák, amikor már torkig vagyok a téllel. Futni nem lehet, odafagynék. Korcsolyázni sem megyek, mert vagy nincs elég hideg, vagy mikor már elég hideg van a jó jéghez, akkor nem bírom rávenni magam, hogy a meleg szobából kimozduljak. A bakancs a lábamhoz nőtt. Néha a lakásban is fázom. Egyre távolodunk a jó kis karácsonyi ünnepektől, de hol van még a tavaszi szünet és pláne a nyár!
- Márciustól augusztus végéig.
Igen, nekem valahogy egybeolvad a tavasz és a nyár…. És nem ez a kedvenc évszakom! Vége a télnek, elkezd melegedni az idő. Először csak az veszem észre, hogy már nem látszik a leheletem az utcán; aztán jön a +5 fok, a +10 fok, és valamikor áprilisban a +10 fok hirtelen +25 fok lesz.
Ez már szép idő, de úgy megszoktuk a telet, hogy szenvedünk a tavaszi melegben. Egy hét alatt kell ruhatárat cserélni, pulóverről és télikabátról vékony blúzra és ballonkabátra. Jön az átmeneti ruhatár. Vagy túlöltözöm, vagy alulöltözöm. Áprilisban abbahagyják a fűtést, de olyankor még néha fázik az ember. Néha már lehet nyitott ablaknál aludni. Néha már nem kell térdzokni a pizsamához.
Egyre melegebb van … és tudom, hogy ennél már csak melegebb lesz. Itt a tavasz. Lehet végre futni a Szigeten, de persze az összes andalgó párocska és sétálgató családocska is kiözönlik oda. Kezdődik a turistaszezon. Eddig jól lehetett közlekedni a városban, de úgy húsvéttól már 50 % a külföldiek aránya, és ugyanennyivel nagyobb a tömeg a belvárosban.
Jön a nyár. Már minden éjjel nyitott ablaknál alszom, de már zoknit sem húzok. Aztán egyre melegebb lesz. Elmegyek egy-két hét szabira – előszezonban, a pénz miatt –, ami nagyon szuper és igazi kikapcsolódás. De mikor visszajövök, még előttem a teljes nyár, amit munkában kell töltenem, és egyre melegebb lesz. Nyár elején van a születésnapom is; az tök jó, de hamar elmúlik. A városban mindenhol turistacsordák. Otthon hőség. A munkahelyen hőség.
Iskolás koromban a nyár volt a kedvenc évszakom, de mióta dolgozom, a nyárból ez lett: „az évszak, amikor dolgoznom kell a hőségben, és minden tele van turistákkal.”
A normális kollégák elmennek szabadságra, néha mindegyik egyszerre. Maradnak a kretének. Kevés a munka, de nyögvenyelősek a napok: mégsem netezhetek egész nap. Védőitalt már rég nem kapunk. Munkahelyen izzadok, otthon izzadok, éjszaka sem jobb, mert a kinti levegő lehűl ugyan, de be már nem jut a hűvösből. (Helyesbítenem kell, ebben az évben hála a jó égnek, ez a hőség egészen elviselhető volt!)
Strandra nem megyek, mert strandidőben iszonyú a tömeg. Kirándulni nem lehet, mert szétfolyok a hőségtől. Nem tudom kipihenni magam a hétvégén, de hétfőn újra dolgozni kell. Futni csak ritkán lehet, amikor estére elviselhetőre hűl a levegő, és csak remélni lehet, hogy a Szigeten nem lesz sok rekortánon csámborgó.
Augusztusban egyszer csak viszketni kezd az orrom, ég a szemem, nehezen lélegzem: itt az allergia. Véradást, plazmaadást abbahagyni, legrosszabb esetben allergiagyógyszert szedni. Alkohol vagy Algopyrin lenyelése előtt átböngészni az allergiagyógyszer tájékoztatóját, nem ütközik-e valamivel?
Aztán jön augusztus 20.: tűzijáték, munkaszünet (idén persze szombat), és a hőség végre mérséklődik. Kollégák visszaszállingóznak a szabadságról. Néha már lélegzethez lehet jutni a lakásban, és van olyan nap, amikor nem folyik a verejték a mellem között.
- Szeptembertől december végéig.
Ez az időszak a kedvencem (főleg persze a vége felé). Vége a nyárnak – persze szomorkás vagyok, hogy elmúlt a nyaralás, és bezárták a Balatont, 10 hónap múlva mehetek oda legközelebb. De a hétköznapok most válnak elviselhetőkké!
Normális kollégák végre visszajönnek a szabadságról. Vége az uborkaszezonnak, jönnek a feladatok, megint van rendes mennyiségű munka, így gyorsabban telnek a munkanapok. Már nincs hőség. Az irodában egész elviselhető, otthon is kezd lehűlni a lakás. Lehet aludni, és nem izzad az ember éjjel. Pihentető az alvás.
A turisták elhúznak a fenébe. A Szigeten a felére csökken az andalgó népség száma, lehet normálisan futni. Már nem kell megvárni az este 20.00 órát, hogy rendes hőmérséklet legyen, már este 18.00-kor is jó futóidő van.
Idővel kezdenek csípősek lenni a reggelek. Zárt cipőt veszek, egyre többször hosszúujjú blúzt, ballonkabátot. Nyári ruhatárat visszacserélem a télire. Néha már be kell csukni az ablakot éjszakára. A téli vastag paplant kezdem használni. Reggel még sötét van ébredéskor, lámpafénynél reggelizem.
Este már egyre korábban sötétedik. Egy mécses ég a szobámban ilyenkor, ami borzasztó hangulatos. Lehullanak a levelek, nagyon szép őszies a táj. Lehet kirándulni, jó esetben pl. Őrségbe utazni.
Jön az október, szerencsés esetben 23-án és/vagy november 1-jén munkaszünet. A nyár óta gyűlő fáradtságot a hosszú hétvégén kipihenjük. Csukott ablaknál alszom. Október vége, Halloween. Bevallom, egyszerűen imádom a Halloweent :-) Nem mert amerikai dolog, hanem annyira hangulatos!! Szellemek, töklámpás, kísértetek, vidám és mégis misztikus egyszerre. Ilyenkor szoktam elővenni az Álmosvölgy legendáját, aminek a hangulata teljesen idepasszol.
Téli időszámítás. Korán sötétedik. Bevallom, hogy ezt is imádom. Szeretek ’rejtőzködni’, és direkt élvezem, ha sötétben járkálhatok, amikor nem bámulnak annyira az emberek. Mondjuk a futás kicsit kockázatosabb.
Jön a november, Öcsi születésnapja. Már a karácsonyi ajándékokon kezdek gondolkodni. Mit vegyek a többieknek, illetve mit kérjek én? És mit vegyek magamnak én; valami olyan könyvet/filmet, amit mindenképpen akarok, de a család nem biztos, hogy megveszi nekem. Hogy vegyem ki a karácsonyi szabit? December elején kiveszek három napot, hétköznapi (= tömeg nélküli) bevásárlásra. Üzletek feldíszítve, város kivilágítva; karácsonyi vásár, dekorációk, hangulat, gyertyafény.
A december gyorsan elrepül, melókat lezárom, és huszadika körül megkezdődik a karácsonyi szünet! Ez a legszebb szakasza az évnek! Van pár napom az ünnep előtt; kitakarítás, bevásárlás, pihenés. Aztán maga a karácsony, az ősökkel. Ciki vagy sem, de mégiscsak családi dolog. Ajándékosztás, vacsora; tévézgetés, késői lefekvés. Aztán a két ünnep közti pihenés, többnyire boldog semmittevésben, vagy Öcsémékhez látogatással. Olvasás, mozi, ejtőzés. Futni ilyenkor lusta vagyok. Legszívesebben tartanék ilyenkor egy-egy ágyban maradós napot; végül sosem teszem meg. Pihenés, henyélés, hosszú alvások; vörösbor, filmek.
A szilvesztert az utóbbi időben egyedül töltöm, de legalább akkor fekszem le, amikor akarok. Fincsi vacsora, bor vagy sör, filmek. Utána még a január első napjai szabadnapok, aztán kezdődik az egész elölről…
