Ennek az írásnak eredetileg azt a címet akartam adni, hogy „A szinglik úsznak a pénzben” :-D Valamiért egyes emberekben kialakult az a tévképzet, hogy aki egyedülálló, az azt se tudja, mit kezdjen a pénzével; illetve elképzelni sem tudja, hogy az egyedülálló ember „ugyan mégis mire kell hogy költsön?”
Félreértés ne essék, azt már az elején leszögezem, hogy NEM a gyerekes vs. gyerektelen szempontra gondolok, hanem konkrétan arra, hogy „az egyedülállóknak milyen fasza dolguk van anyagilag” – szemben a párban élőkkel.
Tudom, hogy a gyerek marha sok pénzbe kerül; noha személyesen ismerek jó pár többgyerekes családot, akik amúgy is igen jól állnak, zsíros állás, földek stb., és még a gyerekek után járó ilyen-olyan kedvezmények; SZJA-t már soha nem kell fizetniük, csomó minden ingyen van mint nagycsaládosnak; CSOK-os lakásra nem kell illetéket fizetni stb., szóval az igazán jólszituáltak tulajdonképpen még jobban állnak a 3-5 gyerek vállalása után.
Szóval hogy visszatérjek a saját gondolatomhoz, van ez a különös hozzáállás az egyedülállókhoz. Van egy eléggé ostobácska réteg, amely tényleg szó szerint úgy gondolja, hogy „a szinglik úsznak a pénzben” – ezek ilyen faszkalap mikolaistvánok és társaik, akik megnéztek két epizód Szex és New Yorkot és abból levonták a következtetést, hogy a szingli az ez! Amit ő ott lát! (Abba már bele se megyek, hogy a négy csajból három konkrétan nagyon is akart társat, csak Samantha az egyetlen, aki amolyan ’igazi szingli’.)
Hát a magyar szingli az nem olyan. – Mármint az a rétege, akikkel én találkozom napi szinten, meg ami én is vagyok. – A magyar egyedülálló az az a kategória, mint az idős özvegy Mari néni a körfolyosó végén, aki hónapról hónapra kb. épphogy csak kijön a nyögdíjából; csak fiatalabb kiadásban.
Már eleve csomó ember azt sem érti, hogy harminc éve dolgozom, és hogyhogy nem tudtam mégsem annyi pénzt félretenni, mint egy kisebb afrikai ország teljes költségvetése?!
Az ilyen emberek valószínűleg megragadtak a kétezres évek előtt, amikor – esetleg – elképzelhető volt, hogy egy közepes fizetésből még félre lehetett tenni egy komolyabb összeget havonta. De ez ma már megszűnt; ahogy látjuk, mindennek az ára sunyi módon hónapról hónapra növekszik 5-10-15 %-kal, kivéve a fizetést, mert az egy kanyival sem emelkedik.
Én amúgy a magam részéről mindig olyan nem kimondottan jól fizető állásokban voltam, hogy örültem, hogy megélek, el tudok menni nyaralni (belföldre!), és nagyjából slussz; és az összes ismerőseim is valahogy így vannak vele. Tehát hiába dolgozik az ember sok éve, egyszerűen nem „raksz össze” sokmilliót, mert még ha sikerül is pár hónapig spórolni, akkor hirtelen kell egy hűtőszekrény, vagy bármi más nagyobb kiadás.
Valamiért úgy gondolják egyesek, hogy a szingliknek valahogy minden úgy ingyen van. Csak úgy jön. Nekünk nem kerül pénzbe a villanyszámla, sem az intimbetét, hanem csak úgy szerelemből odaadják nekünk a boltok; a lakbér is úgy magától kiegyenlítődik, anélkül hogy én pénzt adnék érte…
Holott pedig akinek pasija van, főleg ha jól kereső, akkor a kiadások máris megfeleződnek. 200.000 Ft a lakbér? Nem gond, felét fizeti a Jóska, az én részem máris csak 100.000 Ft. Kell hirtelen egy 80.000 Ft-os mikró? Jóska fizeti a felét, én csak negyvenezret.
Itt meg is jegyezném, hogy mikor 2020-ban ideköltöztem, rögtön vettem egy mikrót és egy mosógépet, saját pénzből, teljesen egyedül én magam, semmiféle Jóska meg Pista nem fizette a felét; sőt ráadásul egy összegben fizettem ki, mert kiszámítottam, hogy ha részletekben fizetem, az összességében többe kerül.
Tehát például abban a hónapban nemigen tudtam egy kanyit sem félretenni, mivel rögtön ugrott a mikró és a mosógép ára. (Plusz a mosógép házhozszállítása is természetesen.)
Mivelhogy egyedülálló vagyok, nem mondhattam semmiféle faszinak, hogy „jááááááj, Zsóti, fizessed már ki a felét, mert én most le vagyok égve!”
Tehát tulajdonképpen a helyzet pont fordított; akinek pasija van, az jár jobban anyagilag, mivelhogy mindig ott van a kis házi bankautomata, akitől lehet kuncsorogni. (Mint Anikó barátnőm huszonéves korunkban, akinek visszatérő mondata volt, hogy "Kértem kölcsön az Imitől egy tízezrest hó végéig".)
Kivéve persze, ha valaki egy tartós munkanélküli vagy közmunkás fickót szed össze valamiért, vagy pedig két, egyformán nyomorgó pedagógusról van szó.
Én, ha nem a családi kis lakásban laknék, amiért tényleg csak viszonylag jelképes összeget fizetek, hanem piaci alapon bérelnék, most, miután ilyen végtelenül pofátlanul elszálltak a bérleti díjak, szó szerint mondom, hogy egyszerűen egy kanyit nem tudnék félretenni, mert miután kifizettem a piaci bérleti díjat, a rezsit, az önkéntes nyugdíjpénztárat, egészségpénztárat, kaját, vitamint, addigra slussz, passz, elfogyott a pénzem, kész.
Mert ugye nem kérhetek a Zsótitól, mivel nincs Zsóti; csak hát akkor mitől alakult ki ez a tévképzet egyes emberekben, hogy így meg úgy a szingliknek milyen „könnyű” (még egyszer mondom, nem a gyerekesekre gondolok mint ellenpélda).
Szerintem az ilyen családosok végig se gondolják, hogy mi mindenre kell költeni. És most nem arra gondolok, hogy mint a Szex és New Yorkban tetszettek látni, nekem minden szombat este el kell mennem egy bárba és meginni öt darab koktélt :-D
Most például egy hónap múlva lassan megint jön a gázkonvektor-szerelő fickó, beüzemelni és kitisztítani a konvektort, és mivel eddig mind a két évben talált valamit, tutira most is fog. Hopp, tíz-húsz-harmincezer forint máris ugrott.
Kéne új szemüveg, mert ugyan tavaly nyáron a nagyon olcsó optikában már megcsináltattam a bifokálist, és az az egyetlen, amivel jól látok, de az csak egy darab, kéne egy pót; és őszintén szólva az elég csúnya. És csak sima műanyag a lencséje, semmi kosztaszító réteg nincs rajta, ha 15 másodpercig hordom, máris maszatos. Tehát kéne egy új bifokális; VAGY egy-egy a bifokális két eltérő dioptriájával (vagyis az kettő szemüveg). – Azt, ugye, mindenki tudja, hogy a nem szemüvegdiszkontban elkészíttetett szemüveg mennyibe kerül…
Ki kéne tisztíttatni a Wellensteyn kabátot; ez ugyan nem valami hatalmas probléma :-D, de még nem volt kitisztítva, mióta megvettem, és hát azért már eléggé vállalhatatlan. Ekkora kabát tisztítása kb. 10.000 Ft, vagy inkább több. Még ezt is a téli szezon előtt kéne.
El kéne most már tényleg menni fogorvoshoz, mert őszintén szólva iszonyatos régen nem voltam, mert nagyon félek tőle (gyerekkori iskolafogászatok rémes emlékei, ahol ötösével - !!! – szólították be a kölyköket, és noha mindig esküdöztek, hogy „csak megnézik, de nem csinálnak semmit!” – ezzel szemben ahogy belépett az első gyerek, már hallottuk is a fúró hangját). Szóval a fogam a kávézástól nem kimondottan hófehér; ezenkívül a fogkövet is le kéne vakartatni, más esetleges javításról nem is beszélek. Hogy mennyibe kerül a fogorvos, azt szintén tudja mindenki. Ja és természetesen magán fogászatra megyek, mert teljesen hülye nem vagyok, hogy államiban b*szassam el a fogaimat, amiket mindenki lát!
Ez is egy apróbbacska kiadás ugye, ami szintén nincs meg szerelemből…
Kéne új CD-lejátszós rádió, mert a régit Zétinek adtam; ez ugyan nem létfontosságú, mert elég ritkán hallgatok zenét, de azért idővel majd kéne. Ebből a legolcsóbb is kb. 15.000 Ft. Valamiért ezt sem adja oda ingyen a MediaMarkt, csak mert szingli vagyok; ki érti ezt…
Aztán valamikor majd tutira fog új telefon is kelleni, mert most a Fater régijét használom, amit akkor üzemeltünk be, mikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, vagyis most már több mint két éve. Előzőleg a Fater már legalább még két éve használta. Az 4 év; engem ugyan nem zavar, de ezek a mai telefonok direkt úgy vannak megcsinálva, hogy meglepő rövid idő után megdögöljenek; és az előző teló is egyik napról a másikra megszűnt létezni. Tehát, ha ez is feldobja a talpát, akkor nekem rögtön aznap vagy másnap kell egy új telefon. Hogy mennyibe kerül egy új teló – természetesen nem a legdrágább –, azt is tudja mindenki.
Aztán majd decemberben éves bérletet kell vennem, mert azt minden évben megveszem én saját magamnak (egyes munkahelyek tök ötletszerűen adtak néha, aztán nem, aztán néha megint igen, az utóbbi években inkább egyáltalán nem). Ezért inkább én magam megveszem. És milyen jól jött idén, amikor munkanélküli voltam, és legalább ezzel a fossal nem kellett törődnöm! Az éves bérlet tavaly 103.000 Ft volt; idén remélem nem lesz (sokkal) drágább. Tehát ezt a 103.000 Ft-ot csak úgy mellesleg ki kell pengetnem még majd decemberben, amikor amúgy is van a karácsony miatt elég kiadás. – Plusz a decemberi szüli- és névnapok is persze.
Ezenkívül ott vannak a havi vitaminok, az intimbetét és tampon, mert én csak Alwayst használok – ez itt a reklám helye –, mert az a legjobb. Ha megjelenik egy új Robert Galbraith regény, hát bevallom, meg fogom venni. Kapásból 7.000.- Ft-nál több lesz.
A jelenleg hordott két túraszandálom még marha jó és tök kényelmes, de valamiért elkezdett kikopni a belső talpa az egyiknek, ami nem látszik, míg a lábamon van, de ha leveszem – mondjuk vendégségben – akkor kurvára igénytelen. Tehát kéne új túraszandál is.*
Az itthon hordott Scholl papucsom is teljesen jó lenne, ha a pántja nem lenne megtörve, és várható, hogy egyik percről a másikra szépen eltörik és nem hordható tovább.
Aztán az önkéntes nyugdíjpénztárba is több pénzt kellene befizetni; én sajnos a minimum tagdíjnál mindig csak egy ezressel többet fizetek be, mert a magánnyugdíjpénztárak ellopása óta nem merek nagyobb összeget odatenni. Tudom ugyan, hogy „ez nem olyan”, meg „ezt nem lophatják el”, de bizony hogy Magyarországon vagyunk és ellophatják. De HA mégis bekövetkezne az a várva várt stroke, akkor talán némileg visszatérne a jogbiztonság és lenne értelme a NyuP-nak. Mondjuk, így is havi 12.000 ruppót fizetek be.
Ja, persze egészségpénztárba is többet kellene befizetnem, mert ugyan nem sokat költök, de úgy megdrágultak a gyógyszerek, hogy kb. amit befizetek egy adott hónapban, azt következő hónapban ki is veszem. Befizetek ötezret, aztán elfogy a vércukormérőbe a tesztcsík. Vagy Advil Ultra Forte kell. Hopp, már mintha be sem fizettem volna, mert pont annyiba kerül. Tehát nem 5 rugót kéne befizetnem, hanem mondjuk tízet.
Az olyan apróságokat már meg se említem szívesen, mint hogy normális ruhák is kelleNÉNEK, mert az évek során összegyűjtött ruhatárammal próbálok zsonglőrködni, mert a ruhák is olyan drágák lettek, hogy egyszerűen nem bírom rászánni magam, hogy újakat vegyek. Kéne két pulóver? Hopp, tizenötezer forint. (És még lehet, hogy alá is becsültem.) De nem két új pulóver kéne, hanem 4-5, és tisztességes szoknya is, és egy új, strapabíró „hétvégi/kirándulós” farmer, mert az előzőnek kilyukadt a térde, tehát levágtam és most farmersort. Amit azért télen mégsem hordhatok majd.
A magánéletben elvagyok a gáz ruhatárammal, de a melóban tényleg mindig ’zsonglőrködnöm’ kell, hogy melyik naci és melyik felső nem túl gáz, ami át se látszik nagyon, ÉS még kényelmesen dolgozni is tudok benne…
… És mivel egyedülálló vagyok, hát nincs senki, akinek mondhatnám, hogy „Jáj Zsóti, kéne pár új ruha”… - hanem nekem magamnak kell gondoskodnom róla.
Ha meg nem teszem, akkor jönnek a hátam mögött a megjegyzések, hogy „jaj hát ez a Csendes Macska milyen egy igénytelen…”
Az igazán nagy kiadásokra nem is merek gondolni, mint pl. ha valami igazán súlyos betegségem lenne és több százezerbe kerülne a kezelés. Vagy a lakás rendbehozatala, mert az is eléggé ócska, de egy lakásfelújításra 1. gondolni sem merek, mert nincs normális mesterember, aki van, az meg átvág és lelép a pénzzel; 2. ha mégis találok normálist, az annyi pénzbe kerülne, hogy utána szó szerint lenullázódna minden számlám.
Aztán ott vannak a kaják; hát, bevallom, hogy kajára relatíve sokat költök, nem mintha annyit zabálnék, hanem a kaják arányaikban lettek rohadtul drágák :-( Például egy normális sonkából mégis mennyibe kerül tíz deka? Vagy az alma, meg az egyéb zöldségek? Ha meg nem eszem vitamint vagy rostot, akkor felfúvódok és/vagy beteg leszek; maradhatok otthon táppénzen, tehát kevesebb fizut kapok, tehát anyagilag még rosszabbul állok majd.
Szóval, én nem panaszkodom, mindezeket nem azért írtam össze, hogy most az olvasóim tömege egy emberként elzokogja magát, hogy „jaj, ez a szegény Csendes Macska éhen döglik!” Hanem, hogy ezt a szinglik mind gazdagok/mindent ingyen kapnak toposzt engedjük már el. Higgyük el szépen, hogy sokkal jobb annak, akinek a háta mögött áll a pénzes férje. Például a Gizi volt kolléganőm az előző melóhelyemről, aki felmondott és elment egy suliba dolgozni. Kérdeztük, hogy de hát a fizetés?? … Ja, hát a fizetés az nagyon kevés, de nem baj, mert a Misi nagyon jól keres.
Ja, hát akkor nincs is több kérdésem a témában…
* a mai napon levált a régebbi túraszandálom talpa, tehát most már mindenképp kell új, mert ez az egy megmaradt is már több éves és ki tudja, meddig húzza még.
