Egy héten belül négyszer voltam moziban :-) Mind a négy film csalódás volt: kettő negatív, kettő pozitív értelemben.
Vasárnap: Last Vegas. Fater javasolta, hogy nézzünk meg valami vígjátékot, és hirtelen csak ezt találtam. Szinkronos, vígjáték, de a lényeg a négy főszereplő: De Niro és Morgan Freeman – ennyi elég ahhoz, hogy bármit megnézzek – valamint Michael Douglas (aki a Túl a csillogáson óta színészileg megnőtt a szememben) és Kevin Kline, akit már csak a Hal neve Wanda miatt is bírok („Ne nevezz ostobának!”).
Sajnos mindezek ellenére a film gyenge közepes lett. Az ötletből és a szereplőgárdából sokkal többet ki lehetett volna hozni, de a forgatókönyv vacak volt, és túl sok lett a fárasztó poén. Azért voltak remek dolgok, pl. De Niro pofonja, vagy Morgan Freeman ablakon keresztül való szökése :-), sőt Freeman még táncolt is, amitől rögtön felmerült bennem, hogy milyen kellemes lehet vele táncolni…. Persze csak lassút, mert a., ő negyven évvel idősebb, b., én meg béna vagyok.
Hétfő: Metro Manila. Magyarázta a VOX is, a Pesti Est is, hogy milyen érdekes, végre egy fülöp-szigeteki film, ami úgy kezdődik, mint egy szociodráma, de ne ijedjünk meg, mert a közepétől átvált pörgős rablómoziba, nagy csavarral a végén! Engem ez megvett, meló után be is ültem az Urániába.
Hát a film úgy kezdődött, hogy szimpatikus fiatal nagyon csóró filippínó család majd’ éhen hal vidéken, ezért felmennek Manilába, ahol próbálnak munkát találni és megélni. Vártam, hogy jöjjön már a rablós fordulat, de az istennek sem jött. Az ember kereste a munkát, az asszony lesütött szemmel ölelgette a gyerekeket, a gonosz nagyvárosi emberek folyton átverték őket (már eltelt egy óra a filmből). Na, akkor nagy nehezen a pasi kapott munkát, valóban egy pénzszállító cégnél. Felcsillantam, hogy végre!... De nem. A pénzszállítós kolléga csak fosta a szót húsz percig a fickónak, hogy milyen rémes meló ez, hogy a régi társát a szeme előtt lőtték agyon, és a rablások meg minden…. Már alig volt hátra valami a filmből. Na és ekkor valóban bekövetkezett némi kis rablás és lövöldözés, és aztán, az utolsó tíz percben lett is fordulat, de egyáltalán nem akkora, amivel kecsegtettek (a Hatodik érzék poénjához merték hasonlítani!). Fogcsikorgatva mentem ki a moziból. – Persze ha úgy nézzük, hogy tulajdonképpen egy becsületes ember és családja küzdelméről szólt a film, akkor egy tisztességes művészmozi, de nekem nem ezt mondták, hanem izgalmas rablás ígéretével csalogattak be a moziba, tehát tulajdonképpen át lettem verve.
Még leginkább annak örültem, hogy az Uránia nagytermében néztem meg, ahol évtizedek óta nem voltam, és ahol az Interjú a vámpírral-t láttam még 1993-ban, ami életreszóló élmény volt abban a gyönyörű, elegáns, tükrös falú moziteremben.
Péntek: Eltitkolt életek. Svéd krimi, Camilla Läckberg ötödik regényéből, ami pont még nem jelent meg magyarul. Az első négyet mind olvastam, így érdekelt ez a film is, ha másért nem, hát a szereplők és a helyszín miatt. Faterral néztük, a Művész moziban. Semmi jóra nem számítottam, mert mindenhol azt írták, hogy közepes, meg hogy uncsi…
Ehhez képest végre pozitívan csalódtam. A főszereplő házaspár teljesen megfelelt a könyvben leírtaknak, a történet ügyesen haladt, a többi színész is jó alakításokat nyújtott, a filmzene pedig jóformán izgalmassá tette a sztorit. Egyedül a végső leszámolás, ez a „lecsallak a pincébe és ott rád fogom a pisztolyt” volt egy kissé elcsépelt, de nem lehet minden tökéletes. Még mindig inkább egy jó film öt gyenge perccel, mint egy gyenge film tíz jó perccel (ld. Metro Manila).
Szombat: Thor – Sötét világ. Képregényfilm, pláne folytatás, hát igen, ezt meg kell magyaráznom :-)
A jó képregényfilmeket szeretem, de nem mindegyiknek adok esélyt, amióta ilyen rohadt drágák a mozijegyek. Tavaly tavasszal jött a Bosszúállók, amit dicsértek a nézők, de én szkeptikus voltam egy olyan filmmel, amiben nem egy, hanem sok képregényhőst zsúfolnak össze (köztük Scarlett Johanssont, akitől allergiás kiütéseket kapok), tehát nem néztem meg. De a rajongók csak veszettül dicsérték tovább minden filmes fórumon. Végül, mikor már 999.- Ft volt, megvettem DVD-n.
És ekkor beláttam, hogy mégiscsak moziban kellett volna megnéznem. Egyszerű kis sztori, de szuper látvány, rendezés és forgatókönyv, és ami a lényeg: az összecsődített szuperhős-karakterek és a köztük lévő viszonyok olyan remek kis helyzeteket és humorokat csempésztek a filmbe, hogy már pusztán csak a humorfaktor miatt is bőségesen megérte volna az 1.500 Ft-os mozijegyet. („Jó anyád tudja, hogy ruháit viseled?” :-D) Még Johansson is elviselhető volt. Mindebből most csak annyi a lényeg, hogy Thor karakterét itt láttam először.
Persze Thornak is volt már egy külön filmje, amit szintén nem néztem meg moziban. De ezek után megvettem DVD-n :-) … és beláttam, hogy érdemes lett volna moziban nézni :-D
Be kell vallanom őszintén, a Thor-filmet főleg azért akartam látni, mert a címszereplő Chris Hemsworth egész egyszerűen egy kényeztető csemege a női szemnek, rohadtul jóképű, dögös és szexis, miközben édes-aranyos is, ugyanakkor nem rossz színész (ez a Hajsza a győzelemért-ből végképp kiderült), és még humoros is, erről a Thor sok vicces, jópofa jelenetéből meggyőződhettem. Mellesleg a Thort Kenneth Branagh rendezte (amit szégyenszemre csak a DVD borítójából tudtam meg), Thor papáját pedig Anthony Hopkins játszotta. Kellhet-e ennél több? Ha ez utóbbi két tényt előbb tudom, fix, hogy megnéztem volna moziban.
Hogy mindenképp jó film legyen a Thor, az 1. rész cselekménye Thor és gonosz tesója, Loki közötti ellenségeskedésből fakadt; ahogy később szintén Loki volt a Bosszúállók főgonosza. Amivel abszolút egyet tudtam érteni, mert Loki valami isteni jó karakter. (Próbálom nem belelovalni magam :-)
Lokit elnézve határozottan örültem, amiért a saját öcsém csak kismértékben fárasztó, de legalább hátat lehet fordítani neki anélkül, hogy kést szúrna belém. Képernyőn jó nézni az ilyen vízihulla arcú, ármánykodó egyént (mint Loki, nem mint az öcsém), de az életben, belegondolni is rossz, brrrrr….. De pont ezért remek ellenpontja Thornak.
Tehát ezek voltak az előzményei a szombati mozimnak.
A Thor 2. története egyszerű volt, mint a faék, de a látvány, a karakterek és a humor itt is mindent vitt. Több jeleneten betojtunk a röhögéstől, Hopkins királyi volt (kéne nekem is egy olyan vagány szemkötő); a bunyók nagyon derekasan megcsinálva. Én leginkább Thort és Lokit akartam látni, szerencsére jó sokat szerepelt mindkettő, és szuper jeleneteik voltak. Chris Hemsworth-t klónozni kellene, és osztogatni a hölgyek között; szó szerint doromboltam (na jó, halkan), amikor megjelent. Sajnos az az egy probléma van vele, hogy 1983-ban született, vagyis hat évvel fiatalabb, de ez igazán alig észrevehető. Eldugnám a személyimet előle, és sosem jönne rá :-)
Viszont mind a karaktert illetően, mind színészileg Loki volt a jobb. Rohadt jól megírt szerep, egy baromi jó fiatal színésszel, aki egyébként színpadon játszik Shakespeare-t meg más komoly dolgokat (két interjúba botlottam bele Tom Hiddlestonnal az utóbbi egy hétben, innen tudom). És olyan jól kiegészítik és ellenpontozzák egymást a kedves bátyjával a filmben, hogy öröm volt nézni, akármelyik volt épp jelen. Áh, tiszta öröm és szórakozás volt ez a film! :-)
A VOX ebben a hónapban egy dupla interjút hozott le Chris Hemsworth-szel és Tom Hiddlestonnal, ezt most újra elolvastam a film után, és nagyon tetszett, hogy ezek civilben nagyon szeretik egymást.
A film úgy fellelkesített, hogy délután futottam hét kört, 1:03 alatt, ez az eddigi leggyorsabb hét köröm… Mindig felspannolnak a pörgős akciófilmek, ahogy már idén előfordult egyszer.
Azon kaptam magam, hogy a három összetartozó filmen (Thor 1-2., Bosszúállók) morfondírozva nem is annyira Thor, hanem inkább Loki jár a fejemben. Ilyen perverz az ízlésem, mindig jobban tetszenek a gonoszok… Lehet, hogy majd ez a fiatal csávó lesz a következő kedvenc színészem? (Loki szerencsére 1981-ben született, tehát csak négy évvel fiatalabb nálam, ami egyben azt is jelenti, hogy idősebb, mint Thor, hehe…) Mert nem az lesz a Kedvenc, aki helyes vagy becsületes, hanem az, aki minduntalan eszembe jut, és most úgy egy napja állandóan ez a Loki gyerek jár az eszemben.
… Most az lesz a következő fázis, hogy utánanézek, milyen filmekben szerepelt eddig Hiddleston, és azok beszerezhetők-e DVD-n :-) Hacsak holnapra ki nem alszom a dolgot :-)
