Pár hete elfogyott a ricinusolajam, de lusta voltam újat venni. Különben is olyan macerás felkenni, hogy kicsit örültem is, amiért van ürügyem eltekinteni ettől az olajos, zuhanysapkában alvós, utána tízszer megmosós macerától. De ezen a héten már mégiscsak vennem kellett újat, így betértem az egyik patikába.
Mikor először használtam ricinust, fogalmam sem volt, hogy a beszerzése, legalábbis mennyiségileg, akadályokba ütközhet. Kértem egy „nem a legkisebb, hanem annál nagyobb” kiszerelést, a patikuscsaj megkérdezte, hogy „Hajra lesz?” Mondtam, hogy igen, mire adott egy 100 ml-s üveggel. Ezt elhasználtam még az ősszel, és mikor a második üveget akartam megvenni, akkor jöttek az akadályok.
A ricinusolajból, mivel erős hashajtó, elvileg csak 30 ml-t adhatnak ki egyszerre. Ami olyan kis hangyabokányi mennyiség, hogy gyakorlatilag minden hajpakolással új üveggel kellene vennem (már a galléromig ér a haj, kell neki egy mennyiség, hogy rendesen átitassa).
De mi az úristen haragjáért van ez a mennyiségi korlátozás?? Ha meg akarom mérgezni a főnökömet, nem elég a 30 ml, hogy összetojja magát? Vagy nem mehetek be tíz patikába, és vehetek összesen 300 ml-t? Mitől ez a hápogás, hogy „egyszerre csak 30 ml!”? Baromira nem értem… ráadásul a patikák nem is egységesek ezen a téren.
Az Astoriánál, ahol életemben először vettem, szó nélkül kiadták a 100 ml-t. Másodjára a Mammut gyógyszertárban vettem, ott kérdés nélkül kihoztak egy 150 ml-s üveget (ezért tartott ki ilyen sokáig). De mire a Mammutig eljutottam, végigjártam a fél várost, és a következőket tapasztaltam:
Az Astoriánál megint kiadnának nagyobb mennyiséget, de most éppen nincs annyi (ezt háromszor egymást után – ezután máshová mentem).
A Belvárosi patikában, mikor megkérdeztem, adnak-e 30 ml-nél több ricinust, olyan megütközve néztek rám, mintha fél kiló sztrichnint kértem volna, és közölték, hogy „nem, 30 ml a kiadható mennyiség”.
Ugyanez a Délinél lévő két gyógyszertárban.
A Mammut gyógyszertárban viszont könnyedén kiadtak 150 ml-t.
Hozzáteszem, hogy soha egy csepp ricinust nem ettem meg, és másnak sem adtam be, kizárólag a hajamra és a szempillámra tettem – ezt csak azért, hogy ha az említett gyógyszertárak vezetői netán olvasnák, és sikoltozni kezdenének a rettenetes visszaélés miatt :-)
A Mammutban vett mammutnyi mennyiség nemrég fogyott el, ezért valamelyik nap hazafelé menet beugrottam a Vígszínházzal szemben lévő patikába, ahol rutinosan rákezdtem a „van-e ricinus, de nem a legkisebb kiszerelésű” nótámra. Mire a hölgy: Csak kimérve tudja adni, mert 30 ml a kiadható mennyiség. Mennyit kérek, 50, 100, 150 ml-t?
Uhh – mondom – ezt így is lehet? Végül megmaradtam a száznál; a hölgy hátrament, kimérte, én pedig mindennel együtt 489.- Ft.-ért megint birtokában vagyok a kedves hajpakolásomnak.
Csak azt nem értem, tényleg minek ez a tangózás a mennyiség körül? Nem patkányméregről van szó, hanem teljesen egyszerű, olcsó bigyóról, amiből ha akarnám, a 30 ml-t is használhatnám rossz célokra, nekem azonban csak kozmetikailag kell. Miért kell úgy vadásznom egy rugalmasabb patikusra, mint megesett leánynak angyalcsinálóra a középkorban?
Lehet persze, ha nyíltabb lennék és mindig megmondanám, hogy hajra lesz, nem megenni, akkor mindenhol adnának 100 ml-t, de én annyira szégyellem magam, mikor kozmetikumért megyek gyógyszertárba, miközben az igazi beteg emberek inzulinért meg szívátültetés utáni kilökődésgátlókért állnak sorba, hogy ilyesmi sosem jön ki a számon, hacsak rá nem kérdeznek.
Szóval, aki hozzám hasonló célból szeretne ricinust, irány a Mammut, az Astoria vagy a Szent István körút, de majd még teszek pár kört a városban a következő üvegért, és beszámolok a frissebb tapasztalatokról.
