Mostanra már igazából okafogyott lett ez a poszt, mert tegnap megrendeltem az új parfümöt; de azért le akartam írni, mennyit szenvedtem a válogatással! :-D
Már írtam többször, hogy nincs, illetve marha gyenge a szaglásom, viszont parfümöt mégis használok azért. Így most ezeket az előzményeket nem ismétlem el. – Igaz ugyan, hogy a kaják szagát az utóbbi években jobban érzem, meg a nagyon büdöset is (toi-toi), de a finomabb illatokat, mint parfüm vagy szappan, nemigen. A kedvenc Nesti Dante szappanjaimról mindenki azt írja, hogy „beillatosítják az egész fürdőszobát”, hát én már vagy tízfélét használtam, de egy másodpercig se éreztem egy darab illatot sem.
Szóval ez nem igazán tesz alkalmassá parfümválasztásra. Most évek óta a Laura Biagiotti Roma nevűt használom, mert Ági sógornőm szerint ez illik hozzám, bár tavaly egy kis üveges Lacoste-ot vettem, és most újra a Romát használom, mert még van belőle kétujjnyi.
Hogy új parfüm, mármint nem új flakon, hanem egy másik illat kellene, az talán a Cormoran Strike-regényekből jött, ahol gyakran meg van említve a Shalimar, illetve amikor Robin keres új parfümöt a válása után és mit összekeresgél :-) Ezeket Zsuzsival olvastuk, és rá is kerestünk akkor a Shalimarra, de az egy kicsit túl nőcisnek tűnt. Ezek után rákerestem a Narciso-ra, amit azt hiszem, Robin végül megvett. Ekkortájt döbbentem rá, hogy tényleg milyen sokféle parfüm létezik, és hogy én miért is használom még mindig ezt az uncsi Laura Biagiottit?
Azért mondom, hogy uncsi, mert én magam úgysem érzem, max. a kifújást követő 10 másodpercig, csak már évek óta fogdosom ugyanezt az amúgy jópofa üveget. Ennyi erővel nyugodtan vehetnék én is egy újat magamnak!
A neten kezdtem kurkászni. Illetve egyszer, a Vörösmarty téri karácsonyi vásár nyitó napján, amikor – szintén Zsuzsival – odamentünk, és megettük a hagyományos kürtőskalácsunkat, onnan elmentünk a Váci utcai kis Müllerbe, ami még a régi helyén volt, de épp készült bezárni és kicsit odébb újra nyitni. Itt aztán szagoltunk parfümöket egy félórán át, csomó előkelőbb fajta is volt, de kiderült, hogy Zsuzsi szaglása sem sokkal jobb, mint az enyém.
Igazából az a rossz, hogy – úgy tudom – minden parfüm máshogy illatozik más-más embereken. Most honnan tudjam, hogy nekem mi állna jól?! Talán tanácsot kellene kérni valami parfümőrtől, de egyrészt rohadt drága az ilyesmi, másrészt, hogy nézne ki a gyakorlatban? Az ember ugye megfürdik, aztán nem tesz magára semmi deót meg parfümöt, hogy meg ne zavarja a profit. Na és mi van, ha azt mondja, hogy büdös vagyok? És a szappannak, amivel megfürödtem, úgyis van szaga, meg a testápolónak is, szóval az is bezavarhat.
Így a parfümőrről letettem, és a neten keresgéltem. Nagyon sok parfümmárka van… Nyilván olyanokat nézegettem, ami – nekem – megfizethető, de azért ne szar lengyelpiaci minőségű legyen.
Hát ezekből is volt annyi, mint a szemét. Az összes parfümmárkára rákerestem, ami eszembe jutott, illetve a szemem elé került, és még így is előkerültek folyton újabb és újabb márkák. Ezeken belül megnéztem, hogy van-e olyanjuk, ami természetes/natúr/visszafogott/diszkrét. Mert van olyan márka, aminek nincs is ilyenje.
Végül aztán találtam néhányat, ami kellemes meg szolid stb., bár ahogy elkezdtem véleményeket olvasgatni a parfümös fórumokon, megint elbizonytalanodtam. Mert van X. parfüm, amit mindenki dicsér; DE mindig akad egy-két ember, aki leírja, hogy „hát szerintem olyan, mint a vécéillatosító”, meg: „nagyon műanyag illat”, meg: „öregasszonyos, fúj” … - miközben sokan meg dicsérik! Hát honnan tudjam, hogy énrajtam öregasszonyos lesz-e, vagy fasza??
No meg aztán sokan leírják, hogy nem tartós, mert két óra múlva már nem lehet érezni semmit; de azonos parfümről mások meg azt írják, hogy brutál tartós, reggel 7.00-kor felfújta és 22.00-ig érezni lehetett.
Bennem addig fel sem merült, hogy egy parfüm esetleg „nem tartós”! Hát hol élünk?! Bennem a parfüm fogalma a Manderley-ház asszonyát idézi fel, amikor a másfél éve halott első feleség parfümjét még kajak lehetett érezni a kastély összes szobájában.
Jó, azóta már utánaolvastam és tudom, hogy az EDT a leglájtosabb, az EDP töményebb és a „parfüm” a legtöményebb; nyilván a regényben ez utóbbiról lehetett szó, de konkrétan olyat, hogy „parfüm”, nem is találtam a jelenlegi kínálatban, csak EDT-t meg EDP-t.
Dóra barátnőm azt mondta, hogy pedig ő úgy megszokta már rajtam a Laura Biagiottit. Nahát, mondtam csodálkozva, te érzed?! :-D
A Mülleres túrát leszámítva egyszer sem mentem el semmiféle parfümériába személyesen szagolni. Minek? Parfümválasztás szempontjából kb. olyan vagyok, mint egy vak hölgy, aki tudja, hogy neki milyen színek állnak jól, és kb. olyan ruhákat rendel, de ő maga nem jár boltokba… Én ugyan nem tudom, hogy nekem pontosan milyen parfüm kéne, ami a saját szagomhoz is passzol és egy irodában, napi 9 órán át is elviselhető. Csak azt tudom, hogy valami visszafogott, natúr, de azért relatíve friss, és nem öreges illat kellene.
Ezért végül heteken át tanulmányoztam a neten a parfümök leírásait, meg néha a véleményeket is. Végül összeállítottam egy rövidebb listát (de miután ez megvolt, még újabb és újabb parfümmárkákat fedeztem fel a nagyobb Müllerben; de akkor már inkább oda se néztem).
A rövid listát terveztem tanulmányozni; eldönteni, hogy melyik nem vagy kevésbé tetszik, és így végül kiválasztani a befutót.
A listán ezek voltak:
- DKNY Be Delicious
- Cacharel: Noa
- Narciso Rodriguez: Pure Musc For Her, illetve L’Eau for Her
- Lanvin Oxygene, és Éclat d’Arpage Sheer
- D&G Light Blue
- Versace Bright Crystal.
És még néhány, amit ceruzával írtam fel, de kiestek végül.
Ezek közül, amikor alaposabban utánaolvastam, láttam, hogy párat közülük tavaszi-nyári illatnak ajánlanak. Hát most tél van. Így ezeket kiszórtam, bármilyen kellemesnek tűntek is.
Végül a Cacharel Noa és a Lanvin Oxygene tűnt a legszimpatikusabbnak. (Az előbbiben kávé is van! Meg fű! Nem olyan fű :-D)
Aztán decemberben kicsit félretettem a parfümtémát; jött a karácsony, Fater és Öcsém szülinapja; névnapok stb. … Meg különben is, parfümöt venni pont karácsony előtt kész öngyilkosság valaki olyannak, aki gyűlöli a tömeget.
De most a napokban valamiért mégiscsak elővettem ezt a listát. Este volt, munkanap után. Fáradt voltam… Miért is nem vehetek én parfümöt? Ugyan ki akadályoz meg engem a parfümvásárlásban? De melyiket válasszam?!
Akkor újra végignéztem a listát és továbbra is ez a kettő maradt. Ekkor már az árakat kezdtem keresgélni, hogy hol a legolcsóbb. Közben észrevettem, hogy a Lanvin Oxygene a legtöbb helyen nem kapható. Ilyenkor én bedurculok, és csak azért is azt akarom!!
De a Cacharel Noában kávé is van, és az simán kapható sok helyen, sőt még a Mülleres kiruccanásunkkor is megkóstoltam. Nem mintha bármire is emlékeznék belőle.
Így a Noának kezdtem az online árait nézegetni, végül megrendeltem az egyik webshopról, ami még olcsóbb is volt, mint a Notino, ahol a Romát szoktam vásárolni eddig.
Úgyhogy most már a parfüm el van vetve, megrendeltem egy 100 ml-s Noát, most már nincs visszaút, és vagy megjön még kari előtt, vagy nem, igazán nem SOS.
… Közben arra is rákerestem, hogy hová is kéne fújni a parfümöt? Mert azt tudom, hogy a fül mögé, meg a csuklóra, dekoltázsra kellene, de nekem olyan rohadt érzékeny a bőröm, főleg ezeken a helyeken, ahol direkt vékony a bőr, hogy ha oda fújok, rögtön viszketni kezd. Így én majdnem mindig felöltözés után, simán a ruhámra fújok egyet. De hátha az nem jó eljárás! Végül is – jutott eszembe – a parfümöt mégiscsak úgy gyártják, hogy az emberi bőrön hasson…
Találtam is egy érdekes cikket, hogy a parfümöt olyan helyekre fújjuk, ahol sokat párolgunk; az ismert helyeken kívül például fejtetőre, sőt térdhajlatba is lehet! – Ez eddig álmomban sem jutott volna eszembe, de igazából logikus, hisz az illat meg a meleg felfelé száll.
Ja, és hogy csuklóra fújás után nem szabad összedörzsölgetni a csuklót, mert összetörnek az illatmolekulák, hanem csak hagyjuk megszáradni.
Mindig tanul az ember. Most mindenesetre nagyon örülök, hogy sikerült elhatározásra jutnom végre :-D
Egyébként Zsuzsi is akar majd új menő parfümöt venni, de neki az a terve, hogy majd amikor Bécsbe megyünk, akkor ott vesz, mert szerinte amit Magyarországra hoznak, az „nem olyan”. Hát, nem tudom, ebben a logikában biztos van valami, hogy a keleti piacra szánt termékek szarabb minőségűek, de szerintem ez inkább a csokira meg effélékre vonatkozhat. A parfüm, az mégiscsak olyan dolog, aminek az összetevőit nem lehet kicserélni, mint a kakaóvaj helyett az a fos műanyag csokimassza, amivel gyerekkorunkban etettek minket. Vagy túl naiv vagyok? Mindegy, az én dolgom már eldőlt :-)
