Már megint belementem egy ilyen nyilvános szóváltásba :-( Anyám szokása ez, ő állandóan vagy beszól valakinek, vagy ha neki szólnak be, akkor leáll vitázni. Rám annyira nem jellemző, mert én nem állok szóba senkivel, illetve ha olykor beszól valami faszi, pl. hogy „Jó a segged”, vagy efféle, akkor visszaszólok, hogy „Ki kérdezett, buzikám?”, aztán repesztek tovább az én szép gyors tempómban, hogy mire eszébe jutna bármi válasz, én már 150 méterrel odébb vagyok.
No de ma mégis belementem sajnos egy ilyenbe, és olyan rossz ember vagyok, hogy nem is azt sajnálom, hogy belementem, hanem hogy kihagytam az az igazán ütős, találó, remek beszólást, amivel megsemmisíthettem volna az ellenfelet; mert az csak vagy húsz perc múlva jutott eszembe a nagy izgalomban!
A Mammutban jártam, alapvetően a Deichmannban terveztem valami melóba való, úgy-ahogy kinéző, de mégis kényelmes cipőt venni (ami nagyon nem könnyű), de még előtte beugrottam a DM-be pár apróságért.
Ahogy odaértem a pénztárhoz, tekergett a sor, persze a három pénztárból csak egy volt nyitva, mert hát miért is ne? Pont ahogy odaértem, nyitották ki a jobb szélső pénztárat. Egy csaj odarohant, én mögé álltam be, mert gyors lépteimmel hamar odaértem, és csak két csetreszt vettem úgyis.
Mögém beállt egy kövér nő, és valamit kezdett kummogni, hogy a sor azért van, hogy betartsák, mert hogy ő a másik sorban már ott állt.
Hát ez igaz, úgyhogy előreengedtem, némi gúnyos udvariassággal ugyan, hogy csak tessék.
… Itt meg kell jegyeznem – de ez is csak otthon, órákkal később jutott már eszembe – hogy több százszor is előfordult velem, hogy egy sorban rothadtam, és mikor másik pénztár nyitott és én oda átmentem, elém tülekedett már másik ember, de én sose pampogtam még emiatt, mert úgy voltam vele, hogy szemfüleseké az érdem, meg most lökdössek félre 2-3 embert? És ha nem engednek előre, akkor dulakodni fogok? Meg egyáltalán, eszembe se jutott, szóval, ÉN ilyen helyzetben befogom a pofámat.
Ez a kövér kurva akkor beállt elém, de még tovább pampogott, hogy én befurakodtam őelé. Mondtam, hogy lehetett volna gyorsabban is gyalogolni ugye. Erre visszafordult és beszólt, hogy talán még egy szemüveget kellene hordanom, ha nem láttam őt.
Mondom, hogy tényleg nem láttam, mert nem látok az egyik szememmel (és tényleg abból az irányból jött, szóval tényleg nem vettem észre amúgy); de eddigre már úgy felhúztam magam a szemüveges beszólásán, hogy bizony hozzátettem, hogy kívánom, hogy te is vakulj meg az egyik szemedre.
Erre ő, hogy én meg vakuljak meg a másik szememre is! (Ilyen előkelő népek járnak a Mammutba. Elvileg Buda, oszt’ mégis, mintha Borsod lenne…)
Eddigre én már úgy felhúztam magam – nagyon nem vagyok szokva a konfrontálódáshoz, pláne így váratlanul a semmiből, amikor fel se készültem rá – hogy egyszerűen már a torkomban dobogott a szívem, mondtam, hogy ő is vakuljon meg teljesen, de különben itt is hagyom ezt a szar kócerájt, és kimentem a rohadt DM-ből, a cuccaimat egyszerűen otthagyva a futószalagon.
Azt talán még a legbutább emberek is belátják, hogy egy félvaknak a legnagyobb félelme a másik szeme. Ez a picsa meg – de egyébként egy jól öltözött, egyáltalán nem valami szakadt, csöves hajléktalan vagy cigány volt, hanem akár könyvelő vagy efféle – pont ezzel jött!!
Ezután átmentem a Deichmannba és próbáltam lehiggadni, nézegettem a kényelmes-de-mégis-szép sportcipőket, de nemigen volt olyan. Végül úgy fel voltam dúlva, hogy egyszerűen átmentem a Rieker cipőkhöz, és ott vettem egyet, ami jól is néz ki, kényelmes is, volt is a méretemben, és úgy gondoltam, hogy fel tudom venni melóba, és még utána meg tudok tenni 3-4 megállónyi távot anélkül, hogy fájna a talpam. (Reméljük, valóban így lesz.) Az ára mondjuk közelebb volt a 30.000 Ft-hez, mint a húszhoz. Ha nincs ezt a szóváltás, valszeg valami olcsóbbat veszek, de most teljesen kifordultam magamból.
Ahogy kijöttem a Deichmannból, AKKOR jutott eszembe az IGAZI lépcsőházi beszólás!!!
A „lépcsőház beszólások” – csak sokáig nem tudtam, hogy ennek van neve is :-D – sajnos a „specialitásom”. Mondtam, annyira nem vagyok egy beszélős, személyesen kontaktáló ember, hogy egymillió esetben csak később jut eszembe, hogy „Basszus, ezt és ezt kellett volna még mondanom!”
No, most eszembe jutott, hogy ez a nő kövér volt. Hogy mi a francért nem szóltam be ezzel kapcsolatban!!! Mondhattam volna még az elején, hogy „Gyalogoltál volna gyorsabban, igazán rád férne, hisz egy dagadt zsírdisznó vagy.”
Mert erre nem mondhatja, hogy én is; mivel én nem vagyok az :-D
Vagy – még jobb!! – a társalgás végén, a megvakulás kapcsán, nem kellett volna elveszítenem a fejemet, hanem azt kellett volna mondanom, hogy „Te meg egy dagadt zsírdisznó vagy, ahogy elnézlek, lehetsz vagy 85-90 kiló, szóval esélyes, hogy cukorbeteg leszel és te fogsz előbb megvakulni, sőt simán lehet, hogy majd mindkét lábadat levágják.”
Hogy egészen őszinte legyek, amikor ez eszembe jutott, a szó legszorosabb értelmében – és ezt komolyan mondom – azonnal fizettem volna 20.000 Ft-ot, hogy visszatekerhessem az időt a szóváltás elejére, és ezeket elmondhassam.
[Igen, olyan alacsony az önbecsülésem, hogy ha ilyesmi vitába keveredem, szándékosan vagy akaratlanul, de mindig igyekszem megtalálni valami olyan megsemmisítő választ, hogy a másik teljesen és végképp befogja tőle a pofáját.]
Van érzékem hozzá, hogy megtaláljam a másiknak azt a pontját, ahol igazán fáj, és oda szúrjak. Az a szerencse, hogy ezt tulajdonképpen nem szoktam megtenni, és nem mert olyan jó ember vagyok, hanem mert többnyire nincs rá lehetőség. Akikkel konfrontálódnék, azok főnökfélék vagy főnök-csicskák, mint az előző melóhelyen Petra, vagy a leszbikus Heni, vagy az alkoholista főosztályvezető. Főnökfélével ugye nem szerencsés veszekedni.
Másrészt van, hogy nincs is rá szükség. Például az alkoholista főosztályvezetőnek, aki kirúgással fenyegetőzött (aztán meg kirúgott), mondhatnám, hogy „verjen meg az Isten”, de mivel mindkét kölyke tolószékes, az egyik meg még értelmi fogyatékos is, ezért már ez teljesült is. (Azért ha kapna még valami betegséget, nem fakadnék sírva.)
Ugyanezen analógia mentén ha a Viktorral személyesen beszélnék, mármint a szokásos 45 fő TEK-es nélkül, akkor arra feküdnék rá, hogy a kölyke buzi, amiről az egész ország tud, és mindenki ezen röhög.
… Nem szoktam amúgy ennyire felhúzni magam az ilyesmin, meg kerülöm is a hasonlókat, de hát most ugye „belefutottam”; és mondom, úgy, hogy ÉN, amikor így elém áll egy nálam gyorsabb ember az új sorba, még SOHA nem kezdtem el ezen óbégatni.
De ez az időszak marha stresszes volt, egy hete tök keveset aludtam; munkanélküliség, új állás, csomó új ember meg információ, hát a kövér luvnya pont a legjobb kedvemben talált. És menzesz előtt is vagyok, amire szoktam szedni gyógynövényes kapszulát, de ma épp nem vettem be.
Ja, az is most utólag jutott eszembe, hogy ha esetleg valami lekezelést mondott volna, mert fiatalnak néz, akkor azt is beszólhattam volna, hogy: „Szerintem kb. egyidősek lehetünk, csak én nem vagyok annyira hájas, mint te, ezért fiatalabbnak nézek ki.”
Nnna, szóval, ha ezt olvassa a kövér, 160 cm körüli kurva, amely a Mamut DM-ben megvakulást kívánt nekem, akkor ezúton üzenem, hogy szívből kívánom neki az elhízás miatti cukorbetegség összes kellemetlen szövődményét személyesen megtapasztalni, mielőbb.
