Nemrég jött a hír, hogy megszüntetik a régi klasszikus Sportcsokit! :-( Nagyon fájdalmasan érintett, mert ez gyerekkorom óta az egyik kedvencem. Az a bizonyos régi, „szögletes”, tégla alakú, nem az újabb csokibevonatosak (mondjuk azok se rosszak).
De én a klasszikust szeretem!!
Miután láttam a FB-n, hogy minden cikk alatt sírnak a kommentelők, és mindenki azt javasolja, hogy be kell spájzolni, már másnap vettem 10 db-ot a Spárban. Sajnos, ebből néhány el is fogyott rögtön :-D
Fater is vett az Auchanban, csak ő egy teljes dobozzal, ami 90 db. Én azóta is veszegetek párat, ha épp van egy boltban. Egy részét már elraktam a hűtőbe, más részét a szekrénybe (ezeket is hűteni kéne, mivel megint hőhullám jön). De sajnos, ha 90+ db Sportcsoki van a lakásban, hát ugye én sok mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek :-D
Ezért az első napokban sajnos napi szinten kettőnél több is elfogyott (azért tíznél kevesebb). Végül emlékeztetnem kellett magam, hogy nem azért van 90+ Sportcsoki itt, hogy felzabáljam, főleg nem a zalakarosi hosszú hétvége előtt, hanem hogy elspájzoljam az ínséges időkre, amikor már nem lesz kapható sehol sem ez az igazi Sportcsoki.
Úgyhogy majd a nagy dobozt lezárom celluxszal, és biztos helyre eldugom magam elől.
Emlékszem, hogy gyerekkoromban – nyolcvanas évek – volt egy ideig egy úgynevezett Mókus csoki, ami pont olyan volt, mint a Sportcsoki. Valamelyik karácsonykor (talán 1987-ben?) az ősök vettek nekünk 100 darabot (2 Ft-ba került egy szelet) – azt betettük egy nagy műanyag tálba, és az egész téli szünet alatt azt zabáltuk.
Valamiért akkor még nem híztam egyáltalán, és a vércukrom is tök rendben volt.
És az a helyzet, hogy a Sportcsokit előbb ismertem meg, mint ahogy megtudtam a „sport” szó jelentését, ezért még a mai napig is, ha a „sport” vagy „sportolás” stb. szavakat hallom, többnyire önkéntelenül is a csoki íze jut eszembe, és összefut a nyál a számban :-D Ez biztos hülyén hangzik, de vannak bizonyos szavak, amikről egy bizonyos kaja íze jut eszembe. (Pl. a vizsla kutyáról a virsli, mert a két szó hasonlít. Ezért ha meglátok egy klasszikus magyar vizslát, akkor néha attól is éhes leszek; bár a virslire, és nem a kutyára; de egyébként a virslitől függetlenül is nagyon szeretem a magyar vizslát. Meg a többi vizslát is.)
Most, amíg még kapható a Sportcsoki, mindig fogok venni pár szelettel és elspájzolom. Bár az Árkád Spárban már előfordult, hogy becsipogom, leteszem, becsipogom, leteszem; aztán a harmadikat odatartom, nem csipog, de kiírja a monitor, hogy „tegye oda az árut” – akkor én odateszem, de végül is nincs becsipogva. Az Árkád Spárban akkor odajött a luvnya óbégatni, hogy csak három csoki van leolvasva, de itt négy van; mire mondom, hogy de én odatartottam, de nem olvasta le, hanem utasított, hogy tegyem oda, hát én odatettem. Ezt a tyúk nem akarta elhinni, amíg a következővel is meg nem történt :-D Szóval a Spár önkiszolgáló kasszájánál inkább ne vegyünk ilyen kicsi termékeket, mert a fostalicska érzékelője olykor nem képes érezni ezt a kicsi súlyt, jártam már így rágóval is. Ez utóbbit azóta kínainál veszem.
Különben a Sport szeletet azzal az ürüggyel szüntetik meg, hogy az alufólia és papír csomagolás nem környezetbarát.
És?? A világért nem lehet átcsomagolni olyanba, mint a többi Sportcsokit?! És ez maradhatna zöld, rajta a diszkoszvetővel, hogy meg tudjuk különböztetni. Nem, dehogy, hát inkább szüntessük meg úgy, ahogy van.
Erről aztán végiggondoltam, hogy az évek során mennyi jó kis cuccot szüntetnek meg vagy nem forgalmaznak többé; vagy megváltoztatják az összetételét, amitől szar(abb) lesz. Nem tudom, mi az istenért csinálják ezt a gyártók…
Például itt van a „300-as rúzs” – talán Maybelline volt, bár már nem is emlékszem pontosan – sok évvel ezelőtt. Valami isteni volt. Sötét, kicsit csillámos; de olyan vékony rétegű, mintha csak egy szájfény lenne, és szép fokozatosan kopott le. És nem volt túlságosan sötét, de azért épp annyira, amennyire kellett. Újra és újra és újra megvettem (és Anikó sógornőm is, amióta megismertettem vele a rúzst).
Éveken át használtam – persze más rúzsokat is, de ez volt A Kedvencem. Aztán egyszercsak mi történt? A Maybelline (vagy az a márka, ami gyártotta, mindegy) hipphopp megváltoztatta a kis palettáját; volt ugyan továbbra is 300-as rúzs, csak az már kurvára nem az az árnyalat volt, mert az eddigi színpalettát muszáj volt átcsinálni valami másra, mert hát miért is ne?
Megvettem az új 300-ast, de köze nem volt az eredetihez, és más márkák hasonló árnyalatait is próbálgattam, de egy se volt olyan. Vagy túl csillogó, vagy túl sötét, vagy túl erős; szóval nem.
Mikor utoljára voltunk együtt Erdélyben, akkor találtunk két utolsó darabot a piac mellett, a Korallban, és könnyes szemmel azonnal megvettük Anikó és én. Azóta a 300-asnak nyomát se láttam, és azóta sincs olyan kedves rúzsom.
De ez történt a LUSH DreamTime halántékbalzsammal is. Kis tégely volt, levendulával meg mindennel – a többit nemtom –, amit az ágy mellett tartottam, és isteni jól segített elaludni. (Közismert, hogy nagyon rosszul és nagyon éberen alszom.) Olyan jó volt, hogy ha éjjel felébredtem és picit a halántékomra kentem, rögtön visszaaludtam; de nem valami drogos módon, hanem az a jó, természetes álom jött, mint gyerekkoromban.
Évekig használtam, és újra meg újra megvettem. Aztán – mint ahogy már kitalálhattátok – hipphopp megszűnt! Mentem a LUSH-ba, és nem volt. Kérdeztem az eladót, hogy WFT?!
Hát, az már nincs, az megszűnt. Mondom, de milyen jó volt, én nagyon szerettem, miért nincs?
Hát de van helyette jó kis levendulás tusfürdőjük!
Ja, hát akkor tök jó. Majd amikor éjjel nem bírok visszaaludni, akkor biztos kikelek a meleg ágyból, megyek a hideg fürdőszobába, ott levetkőzöm, beállok a zuhany alá, és a levendulás tusfival lezuhanyozok mondjuk éjjel 2:30-kor, amire majd felébred az egész ház, ahelyett hogy 5 mp alatt egy mozdulattal felkenjem a halántékbalzsamot, csak mert a LUSH-nak épp kedve támadt azt a cuccot kivonni a forgalomból.
Ja, nem.
Úgy berágtam akkor a LUSH-ra, hogy azóta 90 %-kal megritkítottam ott a vásárlásaimat, most már szinte csak a Zétényéknek ajándékba szánt fürdőbombákat veszem ott és semmi mást. (Jó, ez sok éve volt, talán megnézem a honlapjukat, hátha azóta megjött az eszük és újra forgalmazzák a DreamTime-ot.)
De ilyen volt még a Gabi testápoló is. Egy időben csak babatestápolókat használtam, mert azok érzékeny bőrre is jók, és tök finom illatuk van, és olyan kellemesek. A Gabinak volt egy testápolója, amit imádtam, mert felkentem és azonnal beszívódott, olyan kis kellemes, könnyű volt.
Lehet találgatni, hogy mi történt vele. Meglepetés: megszűnt! Egyszer volt, következő héten már nem. A Gabi összes többi babaterméke azóta is folyamatosan kapható, csakis kizárólag egyedül a testápi, ami a kedvencem volt, na az az egy nem kapható.
A Müller sajátmárkás Aveo samponjából a kedvencem is megszűnt hosszú időre – a gyógynövényes –; bár most újra kapható, de még nem merem elkiabálni, mert hátha változtattak az összetevőkön, és szar lett.
A Tibi csokikból pár éve, karácsonykor megjelent egy különkiadás, rumos-diós töltelékkel töltött étcsoki. Elképesztően finom volt, és mintha gesztenyés íze lett volna. Imádom a diós krémmel töltött csokikat amúgy, mint a Stühmer Eszterházy szaloncukrát. Hát ez a Tibi csoki volt azon a karácsonykor, aztán egész évben nem; aztán még egyszer-kétszer így a téli időszakban, de már évek óta soha többé.
Az volt a legfinomabb fajta Tibi csoki, de a büdös életben többet piacra nem dobták volna a világért sem. Pedig a Tibi gyakran vezet be új ízű csokikat, és sajnos mindegyik rohadt finom, tehát így még bojkottálni sem tudom a Tibit „büntetésül” :-D
Van a kedvenc chipsem, a Lay’s Strong csípős csirke ízű. De először nem is ezt kóstoltam, hanem a szecsuáni borsosat. Az még csípősebb, nagyon pikáns, és igazán ízlett – de a csirkés még jobban; így amikor észrevettem, hogy a szecsuáni borsos sunyi módon megszűnt, nem hiányzott olyan rettenetesen, mint a fent felsoroltak, de azért néha szívesen ennék abból is.
Aztán volt a St. Ives márka, aminek tök jó cuccai voltak (arcpakolás, arcradír). Az úgy ahogy van, kivonult az országból, vagy legalábbis nem forgalmazzák. Ha jól emlékszem, volt egy rohadt jó arcradírja. „Mechanikus” volt, jó dörzsis. Ugyanilyen volt a Freeman márkának is, ami szintén alig kapható, de szerencsére az Ázsia Center boltjaiban azért lehet kapni, DE arcradír a Freemannak sincs már – legalábbis én nem találtam sehol. Pedig ez a két arcradír valami baromi jó, sárgabarackmagos, jó kis dörzsölős volt, amiket imádtam, és most már csak ilyen szar lájtos fosok vannak a piacon mint „arcradír”. (Még az Avonnak van egy úgy-ahogy kellemes radírja, be is szereztem egyet nemrég.)
A Sportcsoki után felsorolt termékekben sajnos az a közös, hogy fogalmam sem volt előzőleg, hogy ezek majd meg fognak szűnni, különben felhalmoztam volna belőlük. Inkább álljon itt a szekrényben 20 tégely 300-as rúzs, vagy 20 tubus jó arcradír, mint hogy úgy kelljen vándorolnom a drogériákban, hogy „na vajon találok-e olyan terméket, ami legalább megközelíti azt a cuccot, ami 8 éve még kapható volt és tök jó volt, de valamilyen mondvacsinált ürüggyel már megszűnt?”
Mikor néhány éve kitalálták valami full ostoba okból, hogy legyen vényköteles az Algopyrin, azt legalább bejelentették előre – az igaz, hogy én épp akkor nem táraztam be belőle, hanem a mutter, ha ment a háziorvoshoz, mindig kért nekem receptet a maximális felírható mennyiségre. Aztán mit ad Isten, hogy már nem vényköteles az Algopyrin, ki hitte volna; vajon mi a fene értelme volt az egésznek, azon kívül, hogy esetleg valakit helyzetbe hozott. Szerencsére tök véletlenül megtudtam, hogy létezik helyette a Panalgorin és azóta ugyebár azt veszem, úgyhogy ez már lényegtelen is; csak az eljárás miatt hozom ide párhuzamként.
Szóval ezt a gyártói/forgalmazói hozzáállást én nem tudom felfogni…. Van valami tök jó kis cucc, és akkor összeülnek a marketingesek vagy kik, és akkor kitalálják, hogy: „Jól megy ez a dolog? Nosza, szüntessük meg! / Cseréljünk ki benne pár összetevőt!” – Mert úgy is jártam már, hogy valami nagyon fasza kis – olcsóbb – arckrémet két év után újra megvettem, és akkor már idegesítette a bőrömet, ami azért volt, mert kicserélték benne az egyik izét egy másik izére. Vagy tettek bele parfümöt, ami tök fölösleges egy arckrémbe…
Ilyen dolgok vannak, és az ember ne húzza fel magát!
