A Facebookot, meg elődjét, az Iwiwet úgy tekintettem, hogy barátok, rokonok, régi osztálytársak stb. gyűjtőhelye. Kollégából csak azokat vagyok hajlandó „befogadni”, akikkel jóban vagyok (most pl. Bogi, Orsó stb.), de alapvetően nem kedvelem, ha munkahelyi ismerősök jelölnek be.
Az Iwiw persze már megszűnt, maradt a FB. Ebben az a jó, hogy alapból csak az ismerőseim látják az adatlapomat, tehát idegenek nem bambulhatnak, hacsak be nem jelölnek. És pont ott van a probléma!
Nemrég bejelölt Hajni, aki szintén kolléga és aranyos, igazán csípem. Tehát visszajelöltem. Erre bejelölt ugyanazon a napon kettő titkárnő a főosztályi titkárságról, akikkel OK, jó viszonyban vagyok, de azért haverok nem vagyunk.
…. A FB-t én úgy tekintem, hogy az a magánéletem része. Ott nem a munkahelyi izéke vagyok, nem mint akármilyen referens, hanem én magam vagyok, a Csendes Macska; ha akarom, feltöltök egy sörözős képet (igazából nem); vagy kiírom, hogy milyen jó horrorfilmet nézek, vagy megosztok egy morbid viccet, vagy az aktuális aznapi stadionépítési hírhez beírom, hogy a kurva anyátokat építsetek naponta egy stadiont, inkább a kórházakkal foglalkozzatok.
Na most, merjem-e én ezentúl kiírni, hogy de remek a Drakula, vagy kritizálni (megjegyzem, joggal) az ún. „kormány” tevékenységét, amikor tudom, hogy az ismerőseim között ott van a két főosztályi titkárnő, akik jóban vannak a főosztályvezetővel, aki jóban van a vezetőséggel, tehát nyilvánvalóan fidesznyik.
Hát hiányzik az nekem, hogy hétfő reggel azzal nyissanak a főosztályvezetőnek, hogy „Képzeld, Tóbiás, a Macska FB-n kiírta, hogy kapja be a felcsúti kisvasút!” vagy „Jaj, Tóbiás, a Macska hétvégén Vámpírok Bálján volt, hát hitted volna, hogy ilyen morbid ízlése van, lány létére?”
Vagy ami még jobb, a meleg unokaöcsém és a férje által kiposztolt LMBT-híreket ha lájkolom – persze csak amivel egyetértek –, és még a végén híre megy, hogy én magam is leszbikus vagyok, ami – mondhatják ők – nem is meglepő, hisz nincsen pasim.
Egyfelől mondhatnám, hogy senkinek semmi köze hozzá, mit lájkolok vagy osztok meg, de tudom, milyen az emberi természet és mindennek híre megy, ha pedig melóhelyen terjed, akkor annak következménye lehet. OK, nem buzdítok a Parlament felrobbantására, de véleményem az van! Sok mindenről. Nemcsak negatív, hanem pl. dicsérhetem Egyházi Gézát, vagy egy horrorfilmet, vagy a baracklekváros palacsintát, amit ebédeltem; ezektől viszont lehet, hogy felszínesnek tartanak.
Másfelől viszont ott az intés, hogy jajj, a munkahely az szent, az ember ne csináljon/írjon semmit, amiért „bajba kerülhet”. Ez is rendben van, de ugyanakkor nincs jogom leírni egy hülye intézkedésre, hogy az hülyeség?? Magánember vagyok, magánvéleménnyel! Elvárom, hogy amit munkaidőn kívül írok, az nekem ne terjedjen szét a melóhelyemen, és ne ’nyúljon utánam’.
Minek van FB, minek vagyok rajta, ha nem írhatom le oda – néha –, amit gondolok?
Mondjuk csomó ismerősöm van, aki soha semmit nem ír, ez marhára feszélyező, amikor én nagy ritkán írok valamit, és lelki szemeimmel látom, hogy ezalatt Juliska ott lapul valahol a monitorja mögött otthon, és olvassa, amit írtam; de ő maga a világért nem „adná ki’ magát.
Egyszer már egy főnökszerű nő, D. Teri ismerősnek jelölt pár éve, és őt visszajelöltem, mert Faterral dolgozott együtt valamikor rég, és mi is úgy-ahogy ismerjük egymást. Hát nem mondhattam, mikor ismerősnek jelölt, hogy nem ismerem. De ő például soha nem posztol és lájkol semmit. Ugyanakkor mindent lát, amit én csinálok. Nem tisztességtelen ez valahol??
És nem mertem törölni az illetőt, hátha észreveszi és megorrol rám, és hiába nem közvetlen felettesem, de kinek hiányzik, hogy egy főnökféle megorroljon rá. Ráadásul nő, a női főnökök tipikus túlkompenzálásával, olyan szigorú, hogy a beosztottjai – akikkel viszont beszélő viszonyban vagyok – paráznak tőle.
…. Szóval kínban voltam, mit csináljak a két titkárnő jelölésével. Ha visszautasítom, berágnak rám; és mivel napi kapcsolatban vagyunk munka végett, kinek hiányzik az is, hogy a főosztályvezető titkárnője sértve érezze magát. Meg még elmeséli fűnek-fának, hogy „Bejelöltem FB-n a Csendes Macskát, de ő visszautasított! Milyen bunkó, nem?”
Orsitól kértem tanácsot, és ő azt javasolta, hogy igazoljam vissza, majd egy nap múlva töröljem őket.
Egy nap után nem mertem törölni őket, mert ha megnézik az adatlapomat, láthatják, hogy majdnem naponta lájkolok vagy megosztok valamit. Tehát, minden nap életjelet adok. Ha rögtön másnap törlöm őket, azonnal tudják, mi történt. Úgyhogy elhatároztam, várok egy-két hetet, és aztán törlöm őket.
De ezalatt az időszak alatt „csöndben” kellett maradnom, hogy megszokják, nem posztolok naponta. Nehéz volt … Jöttek a hírek, vicces képek, Sakk előadás lesz ősszel, sőt, Bál is lesz ősszel; és mindezekhez nem fűzhettem kommentárt vagy lájkot! Mindezt csak azért, hogy a két titkárnő azt lássa, egyébként sem csinálok semmit FB-t valamiért, és mikor majd törlődnek, ne vegyék észre a hiányomat.
Mellesleg vannak olyanok, akik tényleg nem csinálnak semmit. Hajni is, akivel kezdődött ez a mostani mizéria, azóta nem is jelentkezett FB-n, mióta bejelölt engem.
…. Vártam, hogy teljenek szépen a napok, míg a titkárnők megszokják, hogy csendben vagyok.
Aztán pénteken új ismerősnek jelölés: bejelölt a K. Ági! … Aki valamiféle csókos tanácsadó egy felsővezetőnél, de buta, mint a tök, a kapcsolatai révén van ebben a pozícióban. A vele való kapcsolatom annyi, hogy ha telefonál, én kapcsolom neki a főnököt, és ha hozzánk jön, én viszem be neki a zöld teát. Egyébként csak akkor jelentkezik, ha valami protekcióst akar benyomni valahová, szóval kb. kéthetente. Tényleg max. köszönünk egymásnak. Erre bejelöl!
Most mi a szart csináljak? Ha visszautasítom, megharagszik; ha elfogadom, még két hétig kussolhatok, és nem adhatok jelt az érzéseimnek a közösségi hálón. Mert eszemben sincs véleményt írni úgy, hogy ez a politikai tőkével rendelkező buta tyúk elolvassa.
De ez hihetetlen, miért másznak rám olyan népek, akikhez semmi közöm, csak azért, hogy ne 315, hanem 316 ismerősük legyen! Ha tényleg velem akarna cimbiskedni, már személyesen beszélt volna velem, hogy, mondjuk, értelmes a tekintetem, vagy van valami közös hobbink, pl. a futás, ami összeköt minket. De ilyen nincs. Csak azért jelölt engem, hogy több ismerőse legyen. Különben is, ellenszenves tyúk és kész!
Megint csak Orsit kérdeztem, hogy ő micsinálna a helyemben? Határozottan azt felelte, hogy szó sincs K. Ágiról, sőt itt az idő a többiek törlésére.
Na, hát ezt tettem végül. A két titkárnőt kitöröltem (az egyik úgyis terhes, mindjárt elmegy szülni, nem tényező), D. Terit is kitöröltem (ha úgysem aktív a FB-n, minek neki); K. Ágit visszautasítottam. Most komolyan, menjen a fenébe … Barátkozzon a befolyásos haverjaival, engem hagyjon békén legalább a magánéletemben. Vagy ha barátkozni akar, előbb szerezzen nekem egy a sajátjáéhoz hasonló zsíros állást, ugyanannyi nulla munkával.
