a hallgatag macska naplója

  A betegácsiban töltött hét utolsó táppénzes napján belibegtem a dokihoz és átvettem a táppénzes papírt. Okos módon már kirakják a recepcióra. Másnap pedig utolsó munkanap, amikor leadok mindent és leszerelek. Az utolsó munkanap előtt persze ugyanolyan korán keltem, mint máskor, csak kicsit…

   A táppénzem második napján tehát, kettő nappal azután, hogy egyáltalán jelentkeztem, mehettem is állásinterjúra. Reggel 9.00-ra. Marha jó hangulatban voltam. Egyrészt tényleg hőemelkedésem volt előző nap, másrészt – természetesen – a menstruációm pont ezen a reggelen „zendített rá”, harmadrészt…

   A decemberi dolgok után természetesen eldöntöttem, hogy mindenképp új állás után nézek. Még akkor fel is mentem a közigállás.hu-ra, de elszörnyedve láttam, hogy teljesen megváltozott a felhasználói felülete; mint kb. minden, amihez a „kormány” hozzányúl, ez is el lett kúrva. Ha informatika,…

   Valahogy a pofámra van írva, hogy „ennek ne adjunk jutalmat/prémiumot/fizetésemelést”. Épp ezért, mikor a mostani melóhelyemre jelentkeztem és az állásinterjún a faszi azzal kecsegtetett, hogy itt van ám negyedévente adható plusz prémium, csak gúnyosan röhögtem magamban (kívülről persze…

  Ezek ilyen minták az életemben. Röpke pár évvel az akkori főnököm fenyegetett kirúgással; most meg a mostani főosztályvezető, alkoholista faszkalapunk. Nem most volt ez már, hanem pár hete, csak azóta folyamatos idegállapotban vagyok, Maúnika, oszt’ azér’ nem írtam még eddig le :-D

  Tömören a szituáció. Van egy helyzet (munkahelyi, családi, mindegy), amiben rosszul érzed magad. Szar neked. De nem szólsz a békesség kedvéért: szar neked. Kinyitod a szádat, szólsz – büntetnek érte – szar neked. Szóval a végén mindenképpen szar neked. Egy dolgot tehetsz, ha fontos neked a…

  „Az ezredes százhúsz bevetést akar.” – Ez a mondat a 22-es csapdájában volt, amikor az amcsi bombázópilóták hazamehettek, ha bizonyos számú bevetést teljesítettek; de mindig mikor már épp elérték ezt a számot, a vezetőség hirtelen emelt rajta egyet. Így volt először – talán – 20, aztán 50, aztán…

  A szülinap a nyaralás után pár nappal volt, és idén hétköznapra esett. Természetesen szabit vettem ki rá, és eleinte gondolkodtam, hogy Bp.-n maradok és kb. úgy teszek, mint tavaly (városbéli programok és az ősök meglátogatása). De aztán letettem erről. Tavaly lehűlés volt aznap, szarrá fagytam…

   Tessék, mondtam, hogy idő kérdése és minden munkahely elcsesződik, vagy legalábbis negatív irányba kezd változni! Mondjuk, már nem lep meg, 29 év munkaviszony után, de a tendencia dühít! Ahogy írtam múltkor, természetesen a legszimpatikusabb kolléganőmnek, Gizinek van pont most elege, és…

  Kissé lelkifurdalásom van, megint rossz barátnő/ rossz exkolléga vagyok… Utálok telefonálni. És van a K. Andi, aki az előző melóhelyemről a kollégám, a szomszéd szobában ülő három lány egyike, akikkel amúgy jóban voltam és tényleg bírtam őket.

  „ – Én cseszem el a Sasok mázliját?! - Nem azt mondom, hogy te cseszed el, csak azt, hogy elcsesződik.” (Napos oldal) Még az előző melóhelyemen dolgoztam, amikor belegondoltam, hogy basszus, valahogy idővel minden munkahelyem elszaródik. Nem konkrétan arra a melóhelyre gondoltam, vagy most –…

  A közszféra a magánszférától az értelmes dolgokat nemigen veszi át, de a baromságokat nagyon lelkesen. Például a „csapatépítő” fogalmát. Ezt úgy gyűlölöm, mint a szart. Munkaidőben dolgozunk; munkaidő után pedig engem hagyjanak békén. Ha pedig munkaidőben „csapatépítünk”, akkor azalatt sem…

  Miután hazajöttem Sopronból, szép nyugodtan elvoltam, örülve, hogy a hülye csapatépítésen is túl vagyok és minden OK. Ebbe a nyugalomba rondított bele a mail, amit a Humán küldött és kb. 3 oldal hosszan fejtegették, nagy nehezen ki tudtam hámozni belőle a kb. 3 mondatnyi lényeget: már megint egy…

  Közben, az augusztus és szeptember során, kialakultak a munkahelyi viszonyok, és Rudi meg én, a két (relatíve) kezdő, betanultunk. Rudi ugyan már régebben itt van, de más osztályon volt, szóval alig tud többet nálam. Mondjuk, erre először még nem jöttem rá. Az első hetek, ahogy írtam is, egészen…

  Múltkor úgy látszik, korán ittam a medve bőrére, mikor arról volt szó, hogy Annamária végre visszaköltözik a régi helyére és nálam megint csönd és nyugi lesz. Azóta se történt semmi! Az ostoba főnökünk, aki 20 perc alatt elintézte az ún. „csapatépítőt” magának, mivel szeret bulikázni, ilyenkor,…