Tiszta ideg vagyok az utazás előtti izgalomtól. Már csak két napom van, és rengeteg mindent kell még elintéznem, legalábbis úgy érzem.
Tegnap megjött a fizetés, váltottam még valutát; vettem egy nagyon meleg pizsamát
meg egy másik végig cipzáros polárfelsőt, amibe így hosszú hajjal könnyebb belebújni, mint a pulóver fazonú polárokba (fontos dolog), vettem továbbá ajándék kávét.
Ma meg kell kötnöm meló után az utasbiztosítást, fel kell hívnom Endrét és gyorsan kajálnom is kell; mindezt úgy, hogy visszaérjek a moziba 18.45-re, amit Orsival nézünk, aki nyereményjátékon nyert ingyen mozijegyet. És napközben valamikor át kéne vennem a megrendelt könyvemet, és széntablettát is venni. Holnap pedig felugrom anyámhoz, végrehajtom a csomagolást, de még ki is kéne szaladnom a Keletibe, hogy pontosan megfigyeljem az utat a vonathoz. És vennem kell ajándék cigit; zsömlét meg sajtot az úti szendvicsekhez, valamint csokit, tejet stb. …
Mostam egy adagot tegnap, de még egyet kéne, ami ma munka és mozi között már nem fér bele, holnap meló után pedig már késő. Szóval most reggel fogom megcsinálni.
És még hátra vannak az utalások, mert a rohadt OTP netbankja tegnap este nem működött... naná! :-(
Az idegességtől aludni sem bírok; tegnap este ugyan ittam egy jó kis szunyateát, meg még egy sört is, de mégis felébredtem éjszaka és alig bírtam visszaaludni. Tegnap este zuhany után vettem észre, hogy meg van dagadva mindkét bokám, főleg a bal. Ahogy belenyomtam az ujjamat, ott maradt a nyoma. Rohadt ideges lettem, hogy ez biztos a szívemtől van, ha nem, akkor a visszeremtől, mindkét verzió marha rossz, tekintve hogy most fogok 13 órát vonatozni.
Az éjszakai felébredéskor is, ahogy megpróbáltam visszaaludni, hallottam, hogy úgy ver a szívem, mintha épp hajráznék egy 5 km-es futóverseny végén. Hiába próbáltam mélyeket lélegezni, egyszerűen nem lassult le.
Nagyon boldog vagyok, hogy megyek Erdélybe, de akkora stresszel jár ez nekem, pláne így egyedül, hogy néha azt kívánom, bárcsak már újra itthon lennék – nem mintha nem örülnék az útnak, de ezek az előkészületi idegeskedések kikészítenek!
FRISSÍTÉS: Másnap.
Vannak még csodák :-) Az utolsó munkanapra el akartam kéredzkedni kora délutántól, de a főnökasszony azt mondta, egyszerűen ne menjek be. Majd máskor Barbi kap egy szabadnapot.
Istenem, annyira boldog lettem! Ez a nap nagyon kellett! Meló után találkoztam Öcsikémmel, aztán utasbiztosítást kötöttem; az Orsival való mozi helyett, amit ő lemondott, én pedig rohadt fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy végigüljek egy filmet.
Este átutaltam az átutalnivalóimat (most, hogy végre működött az OTP netbankja), szunyateát ittam és reggel 5:30 helyett 7:30-kor keltem. A mai, utolsó napra tervezett teendőkre tehát most kb. 12 órám van, lefekvésig. Istenem, micsoda mázli!! :-) Még az is lehet, hogy szinte mindennel elkészülök ma.
