Ahogy írtam az előbbiben, a családi látogatást és új szomszédok érkezését követő reggel úgy ébredtem, mint a mosott szar :-( Az az egy dolog „vigasztalt”, hogy én pedig felkelek 5.15-kor, és onnantól majd én fogok zajt kelteni a reggeli tevékenységeimmel (sátáni mosoly).
Reggel nem is fogtam vissza magam, nem mintha ordítottam vagy táncoltam volna, csak mentem-jöttem a recsegős parkettán, ahogy szoktam :-D Elindultam 7.00-kor, akkor már a szomszéd lakásban fény volt. Gondoltam, most vagy rám ébredtek fel, vagy ezek is mennek valahová reggel – ami mondjuk tök jó lenne. Ugyanis – aki hangos szomszédok mellett él, az tudja ezt – ha dolgozni járnak, akkor éjszaka előbb-utóbb ezeknek is aludniuk kell, ergo remélhetőleg idővel vagy legalábbis részben kussolnak majd.
A gond az olyanokkal van, mint a cigányok sok évvel ezelőtt, vagy az ordítós párocska, akik nem dolgoznak és így ráérnek éjszaka üvöltözni meg dübörögni, ha valami eszükbe jut. (Csak tudnám, mi a faszból élnek az ilyenek, mert pl. a cigányokból egyik se ment el soha sehová, nemhogy dolgozni, ennek ellenére faszán megéltek, sőt Fater mesélte, hogy – később – közös költséget se óhajtottak fizetni olyannyira, hogy a végrehajtó lefoglalta a picsa kocsiját, mire a picsának három nap múlva lett új kocsija. De mibűl? És ha kocsira telik, miért nem telik közös költségre? A diszkópatkány párocskából meg a csávó állítólag a Corvinusra járt (lecsekkoltam FB-n :-D), ennek ellenére soha nem láttam reggel egyetemre menni, hanem általában itt a folyosón cigizni, Kőbányai sört inni, lébecolni, illetve napközben is itthon voltak – ezt betegség vagy szabi alatti saját ittlétemből tudtam –; néha elmentek egy-két órára, aztán mikor épp elaludtam volna, pont hazajöttek, hogy kicsit dübörögjenek, kétszer lehúzzák a retyót és megint elmenjenek, de szintén csak egy-két órányira.)
Szóval ezért reménykedtem, hogy ezek a mostaniak legalább részben dolgoznak valamit és így hosszú távon azért éjjel lehet majd némileg pihenni.
Indultam félig aludva dolgozni, büszkén magamra, hogy mégis időben vagyok. Aztán már a földalattin jöttem rá, hogy basszus, a belépőkártyámat és az irodakulcsomat itthon hagytam!
Ezeket mindig berakom a táskába még vasárnap este, de most annyira összezavart a családlátogatás, a Fater-ügyfélkapu beállítás meg az új szomszédcsürhe és a nem alvás, hogy tisztára kiesett a fejemből.
A belépő még hagyján, mert a recepciós ismer és beenged, de ha az irodámba nem jutok be és nem tudok ott nyugodtan kávét inni és olvasni öt percet, akkor ölni fogok (pláne ma!). A többiek mind később jönnek, illetve ki tudja, van, hogy valamelyik beteg, vagy szabin, vagy HO-ban van, amiről én nem tudok.
Úgyhogy leszálltam a földalattiról, visszarohantam a lakásba, felkaptam a kártyát meg a kulcsot. Végiggondoltam, hogy ha visszamegyek a földalattira, akkor ott már – eltelt tíz perc – tömeg lesz; plusz át is kell szállnom. Ezért inkább a másik irányba indultam a trolihoz. Ott nem kell átszállni, de többet kell gyalogolni a melóhelyre.
Más körülmények közt nagyon kiborultam vagy dühöngtem volna, és most sem voltam éppen vidám, de végiggondoltam, hogy attól semmivel se leszek bent előbb, ha most dühöngök – így egyszerűen azt gondoltam, hogy „basszus, ez van, legalább világot látok és változatos úton megyek be a melóba” :-D Hamar jött a troli, és még az is megfordult a fejemben, hogy máskor is jöhetnék így munkába. De mikor kiderült, hogy kb. még két megállónyit kell gyalogolnom a melóhelyig, letettem erről.
Este ittam egy galagonyateát és elhatároztam, hogy bekapcsolva hagyom a tévét és amellett alszom el. Betegség idején ugyanis gyakran alszom így, és a tévé jól „elringat” (gondolom, gyerekkori emlékek), és a hangja – persze halkra állítva – elnyomja a szomszédból jövő pofázást.
Fehérzaj-gépnek utánanéztem a neten, és kapható is 20.000 Ft alatt – drágábbra emlékeztem –, de azért még nem rendeltem meg. Hátha javul a helyzet, vagy pedig újra beüzemelhetném a régi kisrádiót, habár az meg eléggé recseg.
Az otthoni tevékenységek közben kagylóztam a szomszédokat – persze nem kellett kagylózni, áthallatszott magától is – és rájöttem, hogy ezek is külföldiek. Még mindig reméltem, hogy a vietnámi csaj jött vissza, csak hozott magával egy faszit is. De egyértelműen nem vietnamiul vagy kínaiul dumáltak, hanem máshogy (nem angol, nem is olasz, se német vagy francia).
Egyszercsak gyereksírást hallottam. Most tök egyértelmű volt, hogy egy kisgyerek az. De hát az isten izélja meg!! Szóval van egy fickó, egy nő és egy kisgyerek! 19 négyzetméteren, bassza meg!!
Ez hihetetlen bazmeg, direkt az volt a jó abban, hogy a régi cigánylakást kettéosztották, hogy ami mellettem van, az még az enyémnél is kisebb, direkt egyszemélyes lakás, valami hozzám hasonló csöndes embernek, vagy egy ember és egy aranyhörcsög, esetleg aranyhal. De nem bazmeg…. Ide párocskának kell beköltöznie, mint 2021. májusban; és még odavenni egy kutyát is, vagy kisgyerekes családnak, mint most!!
Jó, hát lehiggadva végiggondoltam, hogy legalább éjszakánként nem fognak üvöltve veszekedni – talán –, az viszont sanszos, hogy majd a gyerek ébred fel és ő fog ordítani. (Lekopogom, ez még nem történt meg.)
Cinikusan gondoltam rá, hogy no vajon hány hét múlva jönnek rá, hogy kutya nélkül nem élet az élet, és vesznek ide kutyát is? Esetleg kettőt, nehogy már az egy kutya unatkozzon magában?
Az is leesett lassan, hogy nyilvánvalóan ezek is a folyosóra fognak teregetni, amint nem lesz 0 fok, logikusan, hisz a picsányi lakásban, három ember (és két kutya? :-D) mellett tök nem fog elférni a szárító is.
Fasza, hogy az ilyen folyosóra-pakolósak mindig énmellém költöznek be. Miért nem költöznek a lépcső másik oldalán lévő lakásokba? Vagy kettővel mellém? Vagy a másik lépcsőházba?
Már most is kint van – egy hete – egy világoskék felmosóvödör, az mondjuk nem zavar, mert elférek mellette.
A tévét bekapcsolva hagytam, jól elnyomta a szomszédpampogást, habár sajna az Agymenők ment épp, és a sok hirtelen vágás meg villódzás átjött a szemhéjamon; legközelebb valami természetcsatornát vagy sportot hagyok. Egész jól elaludtam, éjfélkor felkeltem pisilni, addigra kuss lett a szomszédban, akkor kikapcsoltam a tévét is.
Csütörtökön jövök haza, hát a szomszéd lábtörlőjén tipródik egy dundi, fiatal csaj, mintha telefonálna. Köszönt, hogy Szia. Magyarul, ezért feltételeztem, hogy ez nem lehet a szomszéd – hisz azok külföldiek –, hanem nyilván valami barátnő vagy onokatezsvír, akit meghívtak vendégségbe, csak még nem értek haza, és most ez a dagi csaj rájuk vár, és épp telefonál nekik az ajtó elől. Bakker, remélem, nem fog hozzám becsöngetni, hogy vécére kell mennie és a szomszédék még nem értek haza…
Másnap jövök haza, egy órával korábban – lévén péntek – és a lábtörlőn megintcsak ott tipródik a fiatal dagadt csaj! Megint telefonált valakivel. Megint magyarul köszönt.
Hm, hát két egymást követő nap csak nem hívják ide a barinőt, és hagyják a lakás előtt tipródni. Pár perccel később neszt is hallottam a lakásból, tehát adtak kulcsot a csajnak.
Eddigra már szóba hoztam valakinek, hogy fehérzaj-gépet tervezek a szomszédok ellen, de javasolta az illető, hogy inkább keressek ingyenes alkalmazást a telefonon, és azt kapcsoljam be. Találtam is ingyenest, de mikor letöltöttem, megkérdezte, hogy hogyan akarok fizetni?
Sehogy nem akartam, így letöröltem az alkalmazást, és simán a Youtube-on kapcsoltam be egy 10 órás fehér zajt, és azzal aludtam el (sajna a telefon kijelzőjén is végig ment a világosság, ezért azt lefelé kellett fordítanom). Így egész jól aludtam, mondjuk reggelre csak 41 % volt az akku töltöttsége, de ez még belefér. Másnap is így aludtam, persze éjszaka, mikor amúgy is felkeltem, már leállítottam, mert addigra már elkussoltak.
Egyébként meg minden reggel, mikor 7.00-kor vagy jó esetben picit előbb elindulok, már látok fényt a szomszéd ajtóban, szóval nagyon remélem, hogy dolgozni járnak ezek és éjjel azért mégiscsak alvás lesz. Tulajdonképpen ha őszinte vagyok, eddig (eddig!!) a normális élet zajait nem nagyon lépték túl, leszámítva persze hogy esténként – gondolom, lefekvés miatt – ordítani szokott a kölyök meg néha van dübörögve rohangálás, de éjjel nem (annyira). Ajánlom, hogy maradjon is így!
Szombaton hosszú sétát tettem az egészség miatt (a hegyen még tiszta havas volt a táj!), és mikor hazaértem, hát a szomszéd lábtörlőjén ott tipródik egy csávó. Olyan, mint egy szláv Tom Hardy (Tom Hardyt most nem a „dögös pasi, akit nagyon szeretünk” értelemben említem, hanem csak típusleírásként). Olyan házi ruhában. Valami kisrádiót hallgatott és azt mondta, bocs, amikor elmentem mellette.
Ebből az epizódból még több következtetést vontam le: A lábtörlőn tipródó kövér csaj sem barátnő, hanem itt lakik. Mert ezek olyan típusok, akik kiállnak a bejárati ajtó elé, ha telefonálnak, vagy rádiót hallgatnak, vagy cigiznek (de utálom ezt a típust, mert akkor kerülgetni kell őket). A dundi csaj csak kigyütt telefonálni. Meg másnap is épp akkor. Most meg a faszi jött ki rádiót hallgatni. Képzelem, mi lesz majd nyáron, a fél életüket az ajtóm előtt fogják tölteni, nyilván a kölyök is itt fog szaladgálni a kismotorjával, mint a cigánygyerek annak idején.
… Alig várom, hogy kutya legyen, lehetőleg németjuhász vagy komondor, majd azokat is biztos a körfolyosón fogják tárolni.
És mivel ilyen faszányosan beszélnek magyarul – a csajra ezért hittem először, hogy magyar – nyilván valami határontúliak. De nem lehetnek határon kívüli magyarok, mert egymás közt meg külföldiül beszélnek. Szóval valami szlovákok/ukránok/szerbek lehetnek, valami magyarok lakta környéken, ahol felszedték legalább részben a nyelvet. Románok nem hiszem, mert a csávónak tényleg olyan szlávos feje volt, amellett román beszédet sokszor hallottam már és szerintem azt felismerném.
Három éjszakai telefonos fehérzaj után a telefon közölte, hogy az adatforgalmam 80 %-a elfogyott, holott még jócskán nincs vége a januárnak, úgyhogy ezentúl visszatérek a tévé melletti elalváshoz, vagy mégis beüzemelem a rádiót. Bár az tényleg recseg. És nem lehet finoman tekerni a hangerőt.
Hát remélem, azért rosszabb nem lesz (megint lekopogom). Most, mikor ezt írom, vasárnap délután van, az egész családocska itthon van és dumálnak, igaz, hogy nem ordítva, de azért világosan hallatszik, a gyerek meg rohangál le-föl.
És még mielőtt valaki azt gondolná, hogy én olyan kíváncsi öregasszony-típus vagyok, aki a szomszédok lesésével tölti az életét, hát közlöm, hogy egyáltalán nem, én totál leszarom az összes szomszédot, csak annyiban érdekelnek, amennyiben az én életemet és főleg a pihenésemet befolyásolják. Az előző albérletben baromi jó volt a hangszigetelés, a szobában soha egy mukkot se hallottam egyik szomszédtól se, azt se tudtam, egy vagy tizenhat fő lakik-e ott, tőlem akár láncfűrésszel is lemészárolhatták volna egymást. Itt is tehetnék azt, ha én nem hallom, illetve nem kell a vértócsán átjárkálnom.
Folyt.: mióta a posztot megírtam, már eltelt pár nap; a kölyök általában éjjel fél egykor felébred és elkezd ordítani, akkor a két felnőtt is felébred és fennhangon beszélnek hozzá, többnyire le-föl rohangálással; az utolsó két éjszakán a bekapcsolt recsegős rádió mellett aludtam ("aludtam" :-DDDDD). Tegnap éjjel egy órán át ment a gyerekordítás, felnőttbeszélés és rohangálás. Meg van rendelve a fehérzaj-gép egy bababoltból, holnap megyek átvenni.
