Mostanában több helyről is azt olvastam, hogy nem is többször kéne keveset enni, hanem inkább háromszor egy nap, de akkor rendesen, viszont a három főétkezés közt lehetőleg egy falatot sem.
Ez alá van támasztva mindenféle okos érvekkel, amiket most nem tudok mind fejből idézni, de a lényeg az, hogy ha alacsony az inzulinszint, akkor beindul a zsírégetés, viszont annak x idő kell étkezés után, tehát legalább 4, maximum 6 óra kell a két kajálás között. És a csokit inkább délben, nem pedig este kell! Ez utóbbit mondjuk eddig is hallottam.
Először csak egy blogban olvastam ezt az elméletet és marhaságnak gondoltam, de kíváncsiságból rákerestem és tényleg többen (hozzáértők is) írják. Úgyhogy gondoltam, ki kellene próbálnom, mármint egy személyre szabott változatot.
Eddig ugyanis folyton azt hallottam, hogy többször keveset, mondjuk 2-3 óránként együnk egy kis ezt-azt, amit én követtem is, mert 2-3 óra után mindig leesett a vércukrom és tök éhes lettem, meg a gyomorsavam is felment. De az új elmélet pont azt mondja, hogy a szervezetnek jobb a három nagyobb étkezés, és erre át lehet állni, és akkor már nem úgy él az ember, hogy várja azt a 3 órát.
Szóval már két napja nekifogtam ennek a dolognak, de persze csak úgy, ahogy a saját életritmusom engedi.
Mert például két étkezés közt ne együnk semmit, ami önmagában még oké, na de a kávé is evésnek számít az inzulin és így a zsírégetés szempontjából. Márpedig nekem MUSZÁJ meginnom egy kávét a munkába érkezés és kb. 9.00 között!! És természetesen még otthon, ébredés után is iszom egyet – különben ki sem találok az ajtón –, azt viszont nem tehetem éhgyomorra, tehát ébredés után rögtön betolok egy kávét és utána egy kisebb reggelicskét, Korpovittal meg túróval, vagy sajttal.
Ezzel jóllakom, be az irodába, ahol MUSZÁJ a tejeskávé (nemrég még fekete teát ittam, de az idegesíti a gyomromat; a tejeskávé jobb, a tej miatt) – ez kb. 7.00. Na most ilyenkor mi van? A 7.00 órás tejeskávét tekintsem főétkezésnek, és utána várjak négy óra hosszat, míg igazán ehetek? Vagy csapjak a 7.00 órás tejeskávé köré egy második reggelit, no de minek, amikor akkor még nem is vagyok éhes?
Lehetne még az, hogy otthon nem reggelizem, de a kávé muszáj, éhgyomorra meg nem ihatok csak egy pohár tejeskávét és semmi mást, tehát muszáj otthon reggelizni.
Az se megy sajnos, hogy az otthoni reggeli után 4 órán át semmit, mert az 9.00 óra, ha ebben az időszakban nem fogyasztok kávét, a teljes Walking Dead statisztacsapata hozzám jöhetne tanulni.
De ha mégis megállom, hogy a 7.00 órás tejeskávé után 4 órán át semmit – mondjuk az elmúlt két napban ez sikerült!! –, akkor hogyan tovább?
11.00 óra körül megeszem az egyik szendvicset, na és utána a csokit, hisz azt napközben kell :-) Na, ez a nap csúcspontja. Utána további 4 órán át lehetőleg egy falatot sem. De az már 15.00 óra. OK, ekkor megehetem a második szendvicset, de, ha egyenesen hazamegyek, akkor ott az otthoni főtt ebéd, vagyis hát a vacsora.
A vacsorát pedig úgy kell megenni, hogy lefekvés előtt több órával már semmit. Tehát, megeszem a második szendvicset 15.00-kor, aztán hazamegyek és 17.00-kor – amikor még nem is vagyok éhes – betolom a főtt kaját, hogy lefekvésig letakarodjék a gyomromból.
Tehát a nap első felében éhen döglöm, a második felében meg túleszem magam…
Még az lehetne egy drasztikus megoldás, hogy otthon reggeli (utána munkahelyi kávé, na azt nem tudom, hogy időzítsem), és aztán egyetlen nagy zabálás valamikor a munkaidő közepén, és aztán az otthoni ebédvacsora. De 9 óra a munkaidő, meg az utazás, az összesen 10 óra, szóval 10 órán át egy kurva szendviccsel húzzam ki?? Vagy jó, kettővel, de mire azt megeszem a melóidő közepén – vagyis 11.00-kor – addigra már csillagokat látok. És ha meló után megyek még valahová, vagy találkozom valakivel, akkor 11.00 óra óta üres gyomorral menjek mondjuk Orsival találkozni, aki 16.30-ig dolgozik, és csak utána ülünk be a palacsintázóba?... Hmmmm… Nem hiszem, hogy ezt bírnám.
Úgyhogy az utóbbi két napban a következő volt a módszer: szokott reggeli itthon, tejeskávé bent 7 és 8 között, aztán kibekkeltem nagy keservesen 4 órát, 11.00 körül első szendvics, és 15.00 körül második szendvics. Ha éhes voltam közben, mindig azzal biztattam magam, hogy most folyik a zsírégetés! :-D Különben viszonylag jól kibírtam. Persze a délelőtt nehezebb volt, de 11.00-től 15.00-ig már elég simán ment. De az is lehet, hogy csak mert alapból bagoly típus vagyok, aki délután éled fel.
Még nem mértem, hogy fogytam-e ezzel és mennyit, de az tény, hogy a hasam egy kicsivel beljebb van. Lehet, hogy tényleg hasznos a gyomor kiürülését megvárni (ami 3 óra) a következő kajálással. De lehet az is, hogy „csak” azért fogytam, mert eddig mindig 3 kicsi szenyát ettem: egyet kb. 8.00 körül, egyet 11.00 körül és egyet kora délután, ezzel szemben most csak 2 szenyát eszem, ami kevesebb, mint a 3. Jó, ezek nem valami hatalmas kenyérszeletek, hanem ilyen tenyérnyinél valamivel kisebb izék, de akkor is kevesebb a kettő, mint a három.
Napközben csokit enni pedig igen jólesett, bár nagyon hozzászoktam, hogy itthon, kényelmesen, mikor már elereszthetem magam nyugodtan, eszem meg a főtt kaját és utána a nap csúcspontjaként az édességet, de viszont volt már, hogy nehezen aludtam el, ami simán lehet az este megevett keserűcsoki miatt is. A délben evett csoki pedig energiát adott és utána szinte jobban tudtam koncentrálni a melóra is. – Bár nem nagyon, mert óránként nézegettem a híreket a telefonomon, közeleg a választás és csupa izgalom a közélet.
Szóval most ezt próbálgatom. Mivel a munkaidőm ilyen, ahogy leírtam, úgy istenigazából a 3 étkezés és slusszt csak majd hétvégén lehet csinálni, abban a két napban majd megpróbálkozom a bőséges reggelivel, ebéddel és könnyű vacsival, remélem, bírni fogom. Aztán majd leírom, hogy sikerült!
