Megint két egymást követő hétvégén másztam hegyet Sopronban, majd Pécsen, mint a múltkor :-D Ezeket még a munkakezdés előtt akartam, de hol rossz volt az idő, hol más program volt hétvégén. Most Sopront vettem előre, mert május közepén ott megint valami hülye fesztivál lesz, előtte héten pedig vágányzár, én meg már eleget ültem vonatpótló buszon Sopron felé. Így oda elmentem május elején, és még így is Kelenföldről indult a rohadt vonat.
Sopronban ’csak’ a Ciklámenen mentem végig megint, ami roppant jó volt, és nagyon szép; most nem tévedtem el, mert minden fát gondosan megnéztem, és mert feltűnően friss festéssel ezúttal jelezve volt a balra kanyarodó út a Várhely után Bánfalva felé :-DD Nem úgy, mint ősszel! Igaz, hogy a lejtő tetejétől Bánfalváig megint elképesztően elhanyagolt és jelzetlen volt az út, két kidőlt fa is keresztezte, nem is tudom, hogy aki alulról jön, az hogy nem téved el. Na mindegy. Utána ebédeltem a Gyógygödörben egy jót.
De még jobban izgatott a pécsi hegymászás. Amióta rádöbbentem, hogy a Tubes is ott van viszonylag közel, tervezgettem a visszatérést és a Tubes megmászását. Ezt meg azért akartam mielőbb, mert ha bejön a nyár, akkor Pécsen szinte még nagyobb a hőség, mint Pesten, főleg ha az ember hegyet mászik.
Vettem túratérképet, kinéztem a turistautat – a neten is –, és hosszú töprengés után végül a szombaton 5.53-kor induló vonatra vettem jegyet. Azért, mert ez leér 8.43-ra, kényelmesen belefér a hegymászás meg egy ebéd, és hazaérek Pestre úgy, hogy még tudok egy jót szunyálni másnap előtt, mivel vasárnap meg hálistennek Öcsémékhez voltam hivatalos.
Már írtam, hogy mióta dolgozom, rosszul alszom, mert hiába alhatnék egy órával tovább, de a madarakra mindig felriadok, amellett hozzászoktam a korábbi keléshez. Lehet majd, hogy fogok munkaidő-eltérítést kérni. De a lényeg, hogy minden reggel 5.40-kor keltem a héten, ebből az utolsó 40 percet már csak félálomban hánykolódtam, pénteken pedig 4.40-kor keltem, hogy fussak. A kondi miatt, ami kell a hegymászáshoz.
Hogy elérjem az 5.53-as pécsi vonatot, szombat reggel 3.33-kor keltem, így belefért a kávé, reggeli, zuhany; a hátizsákot már előző este berámoltam. Gyalog mentem a Keletiig, mivel a rohadt troli húszpercenként járt, és pont úgy, hogy ha elérem a korábbit, félórát ténfereghetek még vonatindulás előtt, ha pedig csak a következővel megyek, akkor épphogy elérem a vonatot. Ezért gyalogoltam, hogy még legyen időm kaját venni és pisilni. Szerencsére a Fornetti és a vécé is nyitva volt, pedig kicsit majréztam előzőleg.
Pont ezen a héten kaptam az új melóhelytől utazási igazolványt. Így már nem kellett tízezret költenem az oda-visszaútra, mint múlt héten Sopronba. A vonatra a Gonosz pályát vittem olvasni, mert azt másnap Öcséméknek adtam kölcsönbe.
A vonaton jött egy idősebb kaller, az megnézte az utazási kedvezményt, de még a személyimet is elszedte és összehasonlította, és ezt végigcsinálta minden egyes utassal.
Érdekes módon ugyanakkor a hazaúton egy másik kaller volt, az még csak rá se pillantott a papíromra. Ezek feldobnak egy pénzt reggel, hogy ma melyikük fog kekeckedni? MÁV…
Az volt a tervem, hogy ha lehet, busszal megyek fel a TV-toronyig, és onnan gyalog a Tubesre. Ezt azért terveztem így, hogy ne merüljek ki a Misinára való felmászásban. Habár rémlett, hogy a Tubes azért nincs olyan nagyon messze, és nem is lehet annyival magasabb, mint a Misina, mert nekem nem rémlik egy Pécs-látképen sem, hogy valami Kancsendzönga emelkedne a TV-torony mellett balra…
Otthon már kinéztem a pécsi buszmenetrendet és láttam, hogy óránként indul a 35-ös, és nagyon okosan minden óra 50-kor, miközben a Budapestről jövő vonat óra 43-kor érkezik. Ha a vonat elején vagyok, és félrerugdosva a többi utast, futva megyek a buszhoz, talán elértem volna, de a vonat meg direkt hátrébb is állt meg. Szerintem ezt szándékosan csinálják. Ráadásul a vonatunk 2 percet késett is, én meg még úgyis elmentem pisilni a vasútállomáson. Pécs olyan apró kis zsákfalu, hogy a főpályaudvaron (!!) csak kettő, azaz kettő darab fülke van a női retyóban, grrrrr…. Még Sopronban is 4 van.
A buszt még épp láttam elmenni, ezért szép lassú kényelmes sétával indultam észak felé. Szépen sütött a nap. Otthon lefőztem egy rohadt erős dupla kávét a négyszemélyes Bialettiben, most ebből kortyolgattam. Az volt a tervem, hogy valamelyik fentebbi megállónál, mondjuk az alagútnál vagy a Pálosoknál utolér engem a következő busz, és ott majd felszállok rá.
Reggel kilenckor még szinte semmi nem volt nyitva, a város gyönyörű volt ilyen néptelenül, a levegő friss. Kutyagoltam felfelé igen lassan. Egyszer csak az alagúthoz értem, aztán a Pálosokhoz, aztán azon vettem észre magam, hogy már a Mecsek-kapunál vagyok (itt is van buszmegálló). Még mindig csak 9.30 volt. Most vagy várok egy erős félórát a buszra, ami viszont fent van 10.12-re a TV-toronynál, vagy felmegyek gyalog a múltkor már megismert sárga háromszöges turistaúton.
Habzottam, habzottam, mert nem akartam lefárasztani magam a Tubes előtt – de akkor újra csak végiggondoltam, hogy a Tubes nem lehet annyival magasabban a Misinánál, azt az utat pedig már ismerem. És a héten már kétszer is futottam, kell is a gyaloglás, és több pad van az út mentén, ahol le lehet rogyni.
Így elindultam gyalog. Szép kényelmesen. Az első kanyarnál megálltam, hogy befújjam a karomat kullancs elleni sprayvel (persze hogy pont ekkor jött egy kocogó pasi).
Az a helyzet, hogy a kullancsokra általában nem is szoktam gondolni, mert – na, ha ezt most így leírom, tutira magamra hozom a balszerencsét :-D – igazából gyerekkorom óta nem volt bennem kullancs. Talán csak mázlim van, vagy nem tetszik a szagom a kullancsoknak?... De idén tök sok cikket olvastam agresszív kullancsokról, és beparáztam, így vettem kullancs elleni sprayt, biztos, ami biztos. Ez szúnyog ellen is hat, tehát duplán jó.
Az egyetlen gond vele, hogy nem elég, ha csak úgy befújom magam vele, hanem el kell oszlatni a bőrön, vagyis az ember keze rögtön ragacsos és dzsuvás lesz. Gyűlölöm, ha ragacsos a kezem :-(
A sárga háromszöges út épp olyan szép volt, mint márciusban. Rá se kellett pillantanom a térképre, de még a telefonra sem, olyan egyértelműen jelezve volt minden kanyar. Útközben leültem egy padra az erdőben, megettem még három fornettit és megittam a maradék kávét (Lavazza Suerte, olyan erős, hogy egész nap nem voltam álmos a 3.33-as kelés ellenére sem). Egyáltalán nem siettem, de mégis egész hamar felértem a TV-toronyhoz. Ott picit pihentem; bementem a látogatóközpontba pisilni – amit múltkor nem mertem, mert olyan elit kávézónak látszott kívülről, de írták a neten, hogy ingyenes mosdó van. Ami egy ilyen turistalátványosságnál eléggé alap is lenne. Így bementem és pisiltem, de főleg kezet mostam a kullancs-spray után.
Ezután jött a sárga csíkos turistaút északbalra! Nagyon kíváncsi voltam, mennyi idő alatt érek a Tubesre és mennyi lesz az emelkedő. 10.28-kor indultam a toronytól. A sárga csík is teljesen látható volt, átment az autóúton, aztán szépen haladt tovább, roppant kényelmesen, egyébként széles és jól járható volt. Már ekkor gondoltam rá, hogy ha ilyen kellemes az út továbbra is, majd elhívom egyszer Zsuzsit is ide.
Volt egy kunkor balra a Kis-Tubes kilátóhoz. Ide kimentem. Mászni nem is kellett, mert ez a kilátó szintben volt. Elképesztő volt a kilátás, mondanom sem kell, és már innen is kicsit lejjebb volt a TV-torony :-) Fotóztam, aztán haladtam tovább. Mindenféle sietés nélkül igen kényelmesen odaértem az igazi Tubushoz, ahol a kilátó olyan volt, mintha valami várnak a tornya lenne. És itt már voltak más turisták is.
Egyébként a Misinánál is voltak turisták, és útközben a Kis- és a nagy-Tubusnál is. Rájöttem, hogy itt ugyanaz a helyzet, mint Sopronban: persze hogy járnak a népek a Károly-kilátóhoz, de vagy a Ciklámenen, vagy ameddig lehet, kocsival. Hát itt ugyanez van. Én a turistaúton járok a Misináig, ahol nincs senki, merthogy addig van aszfaltút. Ott leteszik a kocsit és mennek lábbal a Tubesre. Ezért itt már voltak más turisták is, amivel meg voltam elégedve.
Felmentem a kilátó legtetejére, és körülnéztem a szélrózsa minden irányába. El lehetett látni Szicíliáig gyakorlatilag :-D Szóval Pécs egészét – már amit nem takart ki a másik hegy – és innen a TV-torony már egyértelműen sokkal lejjebb volt. Az a TV-torony, ami egy hatalmas hegy tetején áll, ha a városközpontból nézek fel rá!
A másik irányban pedig erdő borította hegyek voltak, olyan sűrű zöld erdők, hogy legszívesebben azonnal fejest ugrottam volna a kilátóból közéjük.
Sok fotót csináltam, aztán mivel jöttek mások is felfelé, én lementem, és lent a padnál megettem a banánt, és írtam Öcséméknek mailt. Mikor elindultam, pont 11.28 volt, ezzel a nagyon kényelmes tempóval, fotózással, mailezéssel, banánevéssel együtt is csak egy óra volt a Misinától!!
Előzetes tervem szerint nem ugyanazon az úton mentem visszafelé, hanem egy piros keresztes erdei kis szerpentinen leereszkedtem a Rotary körösvényre, és onnan balra fordultam. Ez a piros keresztes út elképesztő szép volt, keskenyebb és elhagyatottabb, mint a sárga csík volt idefelé jövet, de nagyon szép. Sajna menet közben pisilnem kellett – az erős kávé, és mert nem akartam kiszáradni, több korty vizet is ittam útközben –, így félrerohantam a bokorba és iszonyú gyorsan pisiltem, mert azt már kitapasztaltam, hogy a legelhagyatottabb erdőkben is azonnal felbukkan egy, vagy több turista, ha az ember letolja a nadrágját :-D
Most szerencsére épp nem jött senki, csak öt perc múlva. A piros kereszt aztán rendben beletorkollt a Rotaryba, és onnan már teljesen sima volt a Misináig visszavezető út.
Már majdnem megindultam lefelé, mikor észbe kaptam, hogy hiszen én ezúttal fel akartam menni a TV-toronyba, ha időben „végzek” a Tubuson!! És enyhén szólva is időben végeztem :-D Így mentem a toronyhoz. 1.400 Ft volt az emberjegy, ezt nem tartottam soknak. Lifttel mentünk felfelé, nem volt valami hatalmas komplexum, „csak” egy kilátószint, és eggyel lejjebb az étterem.
A kilátó egy gallér alakú körterasz volt, és végigsétáltam csomószor, fotóztam, de igazán merész fotókat nem mertem csinálni – mondjuk, ahol látható a torony magassága, pl. hogy kihajolok és lefotózok a parkolóra –, nem is a tériszony miatt, hanem egyszerűen féltem, hogy kicsúszik a kezemből a telefon és a rettenetes mélységbe zuhan.
Egyébként nincs tériszonyom, csak nagyon tudok bénázni, és amit el lehet barmolni, azt biztosan el is barmolom.
Nem a TV-toronyban terveztem ebédelni, hanem majd lent a városban, és még nem is voltam éhes. Viszont – megint – pisilnem kellett :-D Ezért mégis lementem az étterembe, mert csak ott volt vécé; és egyúttal vizet is csapoltam.
Visszamentem a lifttel és még ültem kicsit a fák alatt, aztán megindultam lefelé a sárga háromszögön. Lefelé természetesen könnyebb volt ;-) – bár felfelé sem volt túl nehéz. Még rögtön az út elején észrevettem, hogy egy fiatal erdei sikló van előttem az ösvényen! Sötét rózsaszín volt, a színe alapján akár nagy földigiliszta is lehetett volna, de szerintem nem az volt, hanem nemrég kikelt sikló. Sajna, mire elővettem a telefont, hogy lefotózzam, elszaladt.
Bandukoltam szépen tovább, míg elértem az állatkert kerítéséhez. Itt egy darabon a túraút az állatkert mellett halad el – múltkor a frász jött rám, mikor iszonyú sikolyokat hallottam az ismeretlen erdőben, míg rá nem jöttem, hogy a majmok rikoltoznak csak :-D
Most csak kíváncsiságból felemeltem a fejemet és bepillantottam a dögkertbe, hogy vajon épp itt miféle állat van? És hát a medve volt! Ott járkált körbe-körbe egy nagyon szép barnamedve. Kicsit néztem, elégedetten, mert mikor a pesti állatkertben jártam legutóbb, a medve épp nem volt sehol.
Most majd elmesélem mindenkinek, hogy túrázás közben az erdőben medvét láttam, tőlem tíz méterre! :-D
Ahogy caplattam lefelé, nyugtalanul éreztem, hogy megint pisilnem kell! Hát, igen, rohadt erős volt a kávé, és vizet is iszogattam; amellett maga a mozgás is vízhajtó, meg az erdőben viszonylag árnyékos és hűvös idő volt. Most már viszont olyan szakaszon voltam, ahol bármikor jöhettek emberek, és az autóút szerpentinje is ott kanyargott a túraút körül… Ugyanakkor az általam ismert legközelebbi ’valódi’ WC az a dzsáminál van. Hmm…. Kibírom én addig?...
Mentem lefelé, és két percig úgy gondoltam, kibírom, aztán úgy, hogy nem bírom ki; aztán hogy félremegyek egy bokorba – de ekkor már egyre lejjebb értem a Mecsek-kapu felé, és maga a turistaösvény is úgy kanyargott, hogy bármelyik irányból megláthatott egy másik turista, ha a bokorban kuporgok…
Végül úgy gondoltam, hogy kibírom a pizzériáig. Mert akkorra már elhatároztam, hogy nem ülök be igazi étterembe most, már csak anyagi okokból sem, hanem a múltkori szeletes pizzáshoz megyek, ahol kényelmesen le lehet ülni, nincs pincér, és van mosdó.
De sajnos a Mecsek-kaputól a Király utcai pizzás nem öt perc. Még nekem sem. Főleg, ha nagyon kell pisilnem. Igyekeztem gyorsabban menni, de akkor meg azért kellett pisilnem :-D
Lényeg a lényeg, végül is eljutottam a pizzáshoz, vettem is két szelet pizzát, sőt még egy falatot meg is ettem belőlük leülve, és csak akkor pattantam fel, mint akinek csak akkor jut eszébe, hogy sürgős dolga van :-D
A pizzaszeletek egyébként isteniek voltak, meg az is, hogy kezet tudtam mosni, és végre jó kényelmes ülésen ülhetek.
Ezután már csak kevés dolog volt hátra, majdnem mindent kipipáltam, amit Pécsen terveztem. Szuveníreket akartam még venni Zéténynek és Zsófinak – be is mentem egy ajándékboltba, és hosszas habozás után vettem két egyforma kulcstartót, amelynek egyik oldalán a dzsámi, a másikon a bazilika. Direkt egyformát vettem, a nézeteltérések megelőzésére.
Fagyit is ettem, két gombócosat, mert úgy éreztem, megérdemlem. Habár az utóbbi egy hétben sikerült az édességfogyasztást nagyon visszafognom, de Pécsen vagyok, a Tubus megmászása után, és 3.30-kor keltem!! Jár nekem a fagyi, amiből az egyik gombóc úgyis a nagyon sötét étcsoki volt.
Még mászkáltam kicsit a városban, csináltam pár fotót, aztán visszatértem a vasútállomásra jegyet venni. Ezúttal direkt nem vettem meg előre a jegyet, nemcsak Pesten nem, hanem Pécsre megérkezve sem, mert nem akartam úgy járni, mint tavaly ősszel majdnem, amikor eltévedtem az erdőben a Ciklámenen, és azon – is – izgultam, hogy nem érem el a vonatot, amire már van jegyem.
Tehát ha mégsem érem el a 15.19-est, akkor majd a 17.19-essel jövök haza most. Az egyetlen para, ha esetleg valami nagyobb tömkeleg is azzal a vonattal akarna hazajönni, de hála az égnek ezt most megúsztam. A vonaton alig voltak (legalábbis ebben a szakaszban). Megjegyzendő, hogy ha visszatérek, csakis szombaton szabad jönni. Emlékszem, hogy márciusban vasárnap voltam itt, és hazafelé telt ház volt a vonaton, valószínűleg a Pesten dolgozó pécsiek mind ezzel a vonattal áramlanak vissza a csúnya nagyfaluba. – Amúgy Sopronban is ez van, ha az ember vasárnap jön a 16.21-essel.
Ja, azt el is felejtettem leírni, hogy már az új, 39-es túracipőmben voltam, sőt múlt héten Sopronban is ez volt rajtam. Aggódtam kicsit, de még Sopron előtt már egy órát sétáltam benne Budapesten és nem volt gond, és a Ciklámenen is végigmentem és OK volt, sőt a Ciklámenről leérve a szintén csak óránként járó busz előttem ment el – mert én jóval későbbre terveztem a túra befejezését – és így Bánfalváról megint csak gyalog mentem vissza Sopronba. És azt az utat is jól bírta a cipő, meg most a vasútállomától gyalog fel a Misinára, onnan a Tubusra, onnan pedig vissza a belvárosba vezető utat is. Az egyetlen, hogy egy vízhólyag lett a jobb hátsó lábamon, de az nem gond.
Hazafelé néha öt perceket bóbiskoltam, de igazán aludni nem tudtam, mert a vonat száguldott, mint a veszett fene, én pedig inkább a Gonosz pályát olvastam, mielőtt Öcséméknek átpasszolom holnap.
A túra utáni este is remek volt, lezuhanyoztam, néztem némi filmet. Sajnos, amit elterveztem, a „túrázást követő kimerülten mély és alapos álomba zuhanás”, az nem jött össze, mert aludtam ugyan, de nem különösebben jól, és másnap megint fel kellett kelni relatíve korán, de azt mondjuk nem is bántam, mert hiszen a gyerekekkel találkoztam (és vagy öt kávét is ittam, szóval még álmos sem voltam napközben).
Ez a hétvégém tehát remekül telt el, sőt már a péntek délután is, mert akkor Katival egy horrorfilmet néztünk, baconos popcornt ettünk és utána jó hosszan dumáltunk. Szombaton Pécs és a Tubus, vasárnap pedig a család és a gyerekek, akiket egyszerűen nem is akartam otthagyni, annyira okosak és édesek, és remek napot töltöttünk együtt. Szerencsére lesz még ennek folytatása, már csak azért is, mert Zétény nemsokára hatéves lesz, és óriási szülinapi bulit csapunk majd!! Szinte hihetetlen, hogy nemrég még egy pici baba volt, most pedig rengeteg témáról teljesen kiforrott nézetei vannak, és csomó mindenről el lehet vele beszélgetni.
