Mikor beköltöztem az albérletbe, rögtön függönymosással indítottunk, és megnyugodva láttam, hogy a mosógép jó. Persze nem én üzemeltem be, hanem Sógornő, mert ő ért az ilyen bonyolult gépezetekhez.
Utána vidáman mostam egy-két hétig a cuccaimat. Szeretek mosni: van abban valami roppant kellemes, hogy bedobom a piszkos ruhákat, megnyomok egy gombot, aztán egy óra múlva kiveszem a tisztát és kiteregetem :-)
Aztán pont a lakásavató buli előtti estén a mosógép egyszer csak nem akart működni. Morgott valamit, de nem csinált semmi érdemit. A lakásavató bulin, mint hozzáértőt, megint csak sógornőmet állítottuk rá a témára: akkor csodák csodája, a mosógép azonnal mosott!
Felmerült bennem, hogy tulajdonképpen a sógornőmet akarja a gép, mintha Saláta kutya lelke költözött volna bele, és el kellene kérnem egy hajtincsét, hogy a gép tetejére helyezzem, valahányszor mosok.
Ezután még egyszer simán működött, de a következő alkalommal viszont csak halkan morgott, és semmit nem csinált. Ki-be kapcsoltam, kinyitottam, becsuktam, a csapot tekergettem, de semmit. Otthagytam teli ruhával, másnap este megint bekapcsoltam, akkor simán ment.
Következő hétvégén megint csak halkan morgolászott, de akkor már nem csináltam vele semmit, hanem egyszerűen úgy hagytam, és nekiálltam főzni. Félóra morgolódás után egyszer csak hallom, hogy forog a dob, szívja a vizet és szépen mos!
Komolyan kezdtem nem érteni ezt a gépet.
A következő alkalommal viszont már semmit nem tett, húsz perc morgás után lekapcsolta magát. Újraindítottam, mindent leellenőrizve előtte, de megint kikapcsolt húsz perc dünnyögés után.
Teljesen kétségbeestem. Tönkrement a mosógép, most mit csinálok? Újra nincs pénzem, szerelőre sem biztos, hogy van – egyáltalán mennyibe kerül egy mosógépszerelő? És hogyhogy először működött, és csak pár hét után kezdett sztrájkolni?
Barbi megnyugtatott, hogy szerinte a mosógépszerelés a tulajdonos költségére megy. Ettől azonban nem nyugodtam meg, hanem még nyugtalanabb lettem: mi van, ha megvádolnak, hogy én tettem tönkre a mosógépüket? Vagy mi van, ha egyszerűen nem fizetik ki a javítást? Lelki szemeim előtt láttam a jelenetet, amelyben veszekedünk és egymást vádoljuk a mosógép hibája miatt. Mi van, ha felmondják a bérleti szerződést?? „Tönkretetted a mosógépemet, takarodj a lakásomból!”
Én szeretek itt lakni! Nagyon jól érzem itt magam, akkor inkább kézzel mosok, minthogy a mosógép miatt kiűzzenek az albérletemből!
Az egész munkanapom ilyen borús gondolatok között telt, de azért munka után minden mindegy alapon bekapcsoltam a gépet – persze hogy épp mosás lett volna esedékes, mikor előző este besztrájkolt – és a mosógép, mint aki eddig csak szimulált, csont nélkül elindult.
Ennek a mosógépnek lelke van. Ez direkt azt akarja, hogy 1. a sógornőm nyúljon hozzá, vagy 2. én legyek teljesen kétségbeesve miatta, és csakis ekkor hajlandó működni.
Hó vége volt, nem volt pénzem szerelőre – se idegem az esetleges konfliktushoz mosógépügyben a tulajdonossal –, így átálltam a kézi mosásra. Elég fárasztó volt. Jó, tudom, nagyanyáink csakis kézzel mostak, de akkor is…. A legrosszabb az volt, hogy hiába csavartam ki kézzel tiszta erőből a ruhákat, azok marha vizesek maradtak és egész éjjel csak csepegtek a parkettára.
Egyszer egy hirtelen ötlet hatására valamelyik kézimosás után bepakoltam a vizes cumókat a gépbe, és elindítottam a centrifugálást. És működött!! Örömömben rögtön utána bepakoltam egy adag új mosást, és az is elindult!
Két alkalommal sikerült oly módon mosnom, hogy először kicentrifugáztam a kézzel kimosott ruháimat, majd egy második adaggal már mint mosógép is elindult a nyavalyás. Azonban ennek is vége szakadt, és az utóbbi két hétben már csakis centrifugálni volt hajlandó.
Én még ezzel is kiegyeztem volna, hisz gumikesztyűben kézzel kis női ruhákat mosni nem egy nagy kunszt, ha utána centrifugál a gép, és nem nekem kell erővel facsarnom a ruhákat. Na de előbb-utóbb ágyneműt kell mosnom. Fürdőlepedőt. Azért ez így nem fog menni.
A mosógép hetekig a tudatom hátuljában volt, mint valami csomó, amit az ember a mellében érez, de nem mer elmenni vele orvoshoz, mert tudja, hogy csak baj lehet vele. Irigykedtem a szomszédra, mikor mosni hallottam – nagyon jó a falak szigetelése, de a szellőzőn keresztül áthallom a mosást – és egyáltalán mindenkit, akinek működő mosógépe van.
Barbinak elpanaszoltam, hogy kénytelen vagyok kézzel mosni – mire megvigasztalt, hogy egyszer neki annyira nem volt pénze szerelőt hívni, hogy egy álló évig kézzel mosott!! Ezt bírom Barbiban. Ha valami nyomorommal fordulok hozzá, mindig megnyugtat, hogy ő is volt efféle pácban, és rendszerint nagyobban, mint most én.
… Aztán valamelyik nap hazafelé jövet bevillant, hogy teljesen hülye vagyok! Hiszen nem is biztos, hogy valami nagy baja van a gépnek! Lehet, hogy csak egy csavart kell kicserélni, vagy valami pofonegyszerű dolgot csinálni vele, ami ötperces munka lesz a szerelőnek, kétezer forintért. Én meg rögtön eldöntöttem, hogy a gép megdöglött és élet-halálra meg kell vívnom miatta a lakástulajdonossal!
Ez a gondolat teljesen felvidított. Miért is gondolok én mindig a legrosszabbra? (Mert ha nem, „az már nem én lennék” :-D)
Eldöntöttem, hogy kihívok egy mosógépszerelőt, legalább vessen rá egy pillantást.
Ez már önmagában sem kis dolog, mert utálok telefonálni, főleg idegeneknek, főleg rossz dolgok kapcsán. Tiszta ideg voltam telefonálás előtt, pont mint amikor albérletet kerestem.
Aztán elmúlt a félelmem és inkább bosszús lettem, mert az általam kigyűjtött öt mosógépszerelő egyikét sem lehetett elérni! (Igen, az albérletkereséskor ugyanez volt! :-)
Akkor végre az egyik ember mégiscsak felvette, elmeséltem neki a gép dolgát, ő meg felírta a címemet, csak sajnos a legvégén derült ki, hogy mikorra én hazaérek a munkából, az már neki túl késő.
Káromkodva téptem össze az ember prospektusát – hát miért nem írja ki a honlapjára, hogy este nem dolgozik?? Csak nyugdíjasok vannak a városban? – amikor megcsörrent a mobilom. Az egyik, korábban megcsörgetett mosógépszerelő visszahívott!
Elpanaszoltam a bajomat, hogy a mosógép hol működik, hol nem, és centrifugázni hajlandó, de mosni nem, bár volt már, hogy húsz perc erőlködés után nekikezdett mégiscsak.
- Hát persze – mondta az ember -, mert addigra a víznyomás áttörte a vízkövet!
Hogy mi?
Hát kiderült, hogy szerinte a mosógép bevezető csöve lehet vízköves, ezért csavarjam le mind a csap, mind a mosógép felőli végét, és üssek rá egy jó nagyot egy csavarhúzó nyelével a mosógép lyukára, mivel akkor majd elmozdul a vízkő, és ismét szabadon járhat a víz. Ha ugyanis forog a dob, akkor nincs baj a géppel, szerinte a vízkő a baj, ami nem is igényel szerelőt.
Te jó isten! Előttem meg lepergett az életem a mosógép miatti stressztől!!
Majdhogynem könnyek között hálálkodtam a szerelőnek, aki kifejezetten nevetett, de megállapodtunk, hogy ha mégsem boldogulnék, akkor szombat délelőtt kijön (mert hét közben ő sem dolgozik 17.00 után).
… Azért ez milyen remek dolog, hogy a szerelő tanácsot ad egy ilyen lúzernek, mikor kijöhetne hozzám és legombolhatna rólam x ezer forintot, és most tulajdonképpen a saját érdeke ellen beszélt. De persze nyilvánvaló, hogy ezek után majd őt fogom hívni, ha a jövőben baj lesz a géppel. De ennek ellenére nagyon meghatott.
Ezek után húztam a fürdőszobába, birkózni a vízbevezető csővel, aminek nem volt egyszerű lecsavarni a tömítését, mivel rohadt erősen meg volt szorítva, nekem meg nincs ekkora fogóm. Végül sikerült puszta kézzel kicsavarnom a csap felőli végét – nagyjából tiszta volt –, aztán a mosógép felőli végét – ezt marha nehéz volt, mert itt nem egyenes, hanem hajlított a cső –, aztán jó erősen rávágtam a csavarhúzó nyelével a mosógép vízbevezető nyílására. Izgatottan újra összeszereltem mindent, de nem akart működni. Ekkor újra szétszereltem az egész miskulanciát – komolyan, szkandereznem kéne, olyan erős kezem lesz –, és még erősebben rávágtam az eszközzel a bevezető nyílásra. („Kognitív rekalibráció. Jó erősen fejbe vertelek” – ld. Bosszúállók :-)
Helyreállítottam az eredeti állapotokat és benyomtam az entert, és ekkor esküszöm, hallottam a víz szörcsögését a mosógép seggében! Ám eszembe jutott, hogy este nyolc elmúlt, és nem lenne szerencsés lefuttatni egy mosást a zaj miatt, így lekapcsoltam az egészet, hogy majd másnap.
Ez a másnap ma van. Munkából hazaérve megetettem a gépet a sötét ruháimmal, rá a mosószert. A gép először a szokott módon morgott, de közben tisztán hallottam a víz kotyogását is. Egy örökkévalóságig szívta be a vizet, aztán szép normális módon forogni kezdett a dob és ment a mosás, mint az álom.
Most marha boldog vagyok. Barbi tanácsát követve – amit azért a neten is lecsekkoltam – lefuttattam egy ecetes üres mosást is, miután a sötéteket kiteregettem. Ecetszag van, már amennyire érzem, de az ecetes mosást is simán vitte a gép, és már ez is csúcs!
Istenem, mennyire remek lenne, ha szép rendesen működne megint a mosógép! Az ember csak ilyenkor látja be, hogy mennyire fontos ez vagy az a háztartásunkban, amikor ideiglenesen meg van fosztva tőle. Például azóta becsülöm komolyan a gázt és a meleg vizet, amióta két éve két hónapig nem volt gázunk, és jéghideg vízzel kellett fürdenünk.
A mosógép esete egyúttal azt is példázza, hogy nem szabad rögtön negatívan hozzáállni és a legrosszabbra gondolni, hanem számításba kell venni, hogy valami egészen egyszerű tennivaló a dolog kulcsa, vagy ha nem, akkor olcsón megcsinálja valami hozzáértő; és nem kell azonnal 25.000 Ft.-os szerelési díjakat és új mosógép vásárlását vizualizálni. (A „mosógép” szabadon behelyettesíthető bármely problémára.)
Szem előtt fogom tartani ezt az esetet a jövőben, és ha elővesz a kétségbeesés vagy a borúlátás, majd azt mondogatom magamban: mosógép!
(Csak el ne kiabáljam. Bár ez a mondat is negatív hozzáállás :-)
