Mi a franc lehet a szívemmel?? Most már tényleg kezdek kissé aggódni. Nyugalmi helyzetben sem nagyon megy 80 alá. Legalábbis az utóbbi hetekben, mióta mérem. Van, hogy fekszem az ágyban, semmi gond nincs, olvasgatok vagy épp félálomban ébredezem, de a szívem úgy csinál, mintha az 5. kilométert futnám.
Tegnap volt a soron következő plazmaadás, főleg ezért izgultam. Sajna igazam volt, szinte minden összejött: Zsuzsi bejött és együtt mentünk meló után, így majdnem elkéstem a plazmaközpontból, és rohantam, ami nem szerencsés pulzusszám szempontjából. Mikor végre felértem és lábzsákot húztam, leültem – már 5 perccel elmúlt az időpontom –, a recepciós pedig csak hívta, hívta az embereket, de engem nem! Kivert a víz, hogy mi van, ha nem is most kellett volna jönnöm!??
Na, ekkor hívott a recepciós, a pulzusom pedig a leírt két ok miatt 107 volt. A doki is megmérte, de akkor is 106 volt. Ki kellett ülnöm és öt perc múlva újra méretnem. De nem tudtam öt perc múlva méretni, mert a recepciós egyszerre két emberrel foglalkozott folyamatosan; 20 perc is eltelt, mire megint rám került a vérnyomásmérő. Ekkor pont 100-ra csökkent a pulzusom, ami a határérték, így a doki engedélyezte a plazmaadást.
Persze eddigre már síkideg lettem. De hamar sorra kerültem, bekötötték a tűt, és ekkor kezdődött a következő gond. Mivel most csak 5 nap telt el az előző alkalom óta, a vénám érzékenyebb volt, és az a tű kurva vastag. Fájt, és minden egyes pumpálásnál úgy éreztem, mintha pici áram csapna meg. Rögtön az elején éreztem is, hogy kezd zsibbadni a karom…. hideg lett a kezem, kivert a víz…. de nem, nem lehetek rosszul pont most, hogy ennyit vacakolt a pulzusom, mert a doki kitilt egy életre!! Összeszorítottam a fogam és koncentráltam ezerrel, néztem a tévén a vadállatokat és próbáltam minden erőmmel összeszedni magam. Idővel sikerült is, elmúlt a rosszullét.
De minden alkalommal, amikor újrakezdődött a vérvételi fázis, eljött ez a gyengeség, és minden alkalommal ezerrel kellett koncentrálnom, hogy jobban legyek. Soha többé nem megyek egy hétnél rövidebb szünettel.
Végül aztán megúsztam minden baj nélkül. Felmarkoltam a négyezret, betoltam a cappuccinót, és bejelentkeztem egy hét múlvára (a pénz továbbra is kell, és nem nő a fán).
Ez tegnap volt, a plazmaadásnak és a gyors szívverésnek nem volt semmi káros utóhatása, ma ugyanolyan jól voltam, mint máskor (vagy nem jól, szóval, a szokásos módon). De gyakran megmértem a pulzusomat, és az sosem ment 85 alá. Ha épp akkor jöttem meg egy kézbesítésből, vagyis gyalogoltam, akkor még magasabb volt. Pedig igazán van állóképességem, rengeteget gyalogolok, lépcsőn járok fel az ötödikre, nem értem.
Van ugyan a mitralis prolapsusom, de az csak enyhe szívbillentyű-eltérés, és eddig sosem volt vele efféle gond. A másik lehetőség, hogy a pajzsmirigyemmel van valami, de remélem, hogy nem erről van szó; egyébként meg nincs is más erre utaló tünetem. Pl. fáradékony sem vagyok. Holott – épp a szívdobogás miatt – már csak egyetlen adag koffeint iszom egész nap (!), reggel az ébresztő kávét.
Remélem, hogy „csak” a stressz okozza ezt a szívdobogást. Végül is több minden miatt aggódhatok, igaz, hogy tudatosan ezeket tudom kezelni és a felszínen nincs semmi gondom, de lehet, hogy az elfojtott aggódás kitört a tudatalattimból, és megcélozta a szívemet! Még mindig jobb ez, mintha az emésztőrendszeremre menne, és óránként jönne a hasmenés :-) De azért azt sem szeretném, ha az Erdélybe induláskor a vonaton felrobbanna a szívem vagy valami.
Hazaérkezés után elmegyek a dokihoz és kérek beutalót a kardiológiára; habár tényleg reménykedem, hogy csak az idegeskedés az oka, a szokásos dolgokon: munkahelyi gondok, erdélyi út, létbizonytalanság, alacsony vérnyomás, kevés alvás, Slang – nem gondolok ugyan nem non-stop ezekre, de ha eszembe jutnak, megdobogtatják a szívemet akár jó, akár rossz értelemben.
Még majd olyan leszek, mint a Kőszívű ember, jobb, ha nem izgatom fel magam semmivel :-D Ugyan röhögök rajta, de azért aggaszt. Nem megnyugtató dolog az, hogy nyugodtan haladok a folyosón sétatempóban, és közben érzem, ahogy gyorsan zakatol a szívem.
Frissítés: E poszt közzététele után 5 nappal esti zuhanyozás közben észleltem, hogy a bokám is megdagadt. Mindkettő. Előzmény és egyéb tünet nélkül. Most már komolyan ideges vagyok...
