Olyan korán kelek, hogy múlt héten még javában tartott az Oscar-kiosztó, mikor szólt az ébresztőm. Bekapcsoltam a tévét és az utolsó félórát még láttam.
A két főszereplő díját azok kapták, akiknek drukkoltam (Gary Oldman már évekkel ezelőtt megérdemelte volna, a Három óriásplakátnak pedig kb. a 20. percében odaadtam volna a díjat Frances McDormandnek). Szóval elégedett voltam! A neten reggeli közben láttam, hogy a mellékszereplőkre tett tippjeim is bejöttek. Zsír!
Hanem aztán – ki-be rohangáltam a fürdő és a szoba között, a testápolót már a tévé előtt kentem fel :-D – jött a legjobb film! (Hihetetlen, hogy ezt egy félnapos ceremónia végén jelentik be, kibírhatatlan lehet!) Teljesen biztos voltam a Három óriásplakátban, mert annál jobb filmet nemigen láttam mostanában, erre megkapta A víz érintése!
Marhára boldog voltam, mert mint írtam, nekem igencsak bejött a film. Sőt, nem is egyszer láttam már. Na de azért fura volt kicsit, a Három óriásplakát annyival zseniálisabb volt mint film, nyilvánvaló, hogy A víz sok dicséretet érdemel, de azért talán az Oscart mégsem.
Estére már szét is szedték a kommentelők a neten. Olyan gyűlöletcunami zúdult arra a nyomorult filmre, megjegyzem, nem teljesen ok nélkül, hogy még annál is jobban lehúzták, mint amennyire megérdemelte. Sokan írták, hogy csak mert cuki film, mert meleg és fekete szereplő is van benne, sőt nem emberi lény is, meg a főszereplőnő is hátrányos helyzetű, sőt mexikói a rendezője, tuti ezért kapta meg, szemben az Óriásplakáttal, ami baromi komoly társadalmi kérdéseket feszegető, kőkemény dráma. A Vízben még van szexuális zaklatás is, meg faji kérdések, amiket sokak szerint csak az Oscarra hajtva tettek bele.
Én bánatos lettem ezektől a szidalmaktól, mert nekem a Víz iszonyúan tetszett úgy érzelmileg, az a fajta film, amit szívesen megnéznék nyomott napokon, és tuti megveszem majd, ha kijön DVD-n. De azért én is érzem a tendenciát, és kurva mérges vagyok a Filmakadémiára a hülyén osztogatott díjak miatt. Tudom, az Oscar marhára nem számít, de mint filmbuzinak, azért mégis jelent valamit, és valamikor régen még tényleg az kapott Oscart, ami igazán megérdemelte. Emlékezzünk pl. A bárányok hallgatnak-ra! Az összes főbb kategóriában tarolt, teljes joggal!
Na de mostanában? Öcsém közölte, hogy őt azóta nem érdekli az Oscar, amióta Bruno Ganz nem kapta meg A bukásért. Ebben teljesen igaza van. Szinte látom magam előtt a Filmakadémia tagjait: „Fú, hát tényleg megérdemelné, na de Hitlert játszotta! Hát így nem kaphat díjat!” Hát nem mindegy, kit játszott, vazze? Színészi díjról van szó!
Vagy annak idején a Rekviem egy álomért jelölték Ellen Burstynt, akinek – csak most láttam a filmet, vagy fél éve – én már a film közepén a kezébe nyomtam volna egy Oscart, mert akkorát alakított benne, hogy sikítva téptem a saját hajamat nézés közben (mondjuk soha többé nem nézném meg azt a filmet :-) Erre? Őhelyette megkapta Julia Roberts az Erin Brockovichért. Úristen, hát a Rekviem az egy drogos film, hát nehogymár Oscart adjunk neki, még majd a fiatalok rászoknak a drogra stb. Az nem számít, hogy Roberts alakítása valóban jó, de azért nem valami full kiemelkedő, Burstyn alakítása meg valami emberfeletti, zseniális, önmagából kivetkőzött istenség volt.
DiCapriónak nem adták oda a WSF-ért; jajistenem, drogok meg kurvák vannak benne és vagy háromszázszor elhangzik benne a „fuck” szó; de azért mégiscsak járna már Leónak egy díj, hát következő évben meg nem érdemelten a fárasztó kis Visszatérőért hozzávágták.
Egyik kedvencemet, Jackie Earle Haleyt jelölték az Apró titkokért, szerintem akár meg is érdemelte volna, de hát egy pedofilt alakított!! Nehogymár! Hitler, drogos, pedofil alakításért kérem szépen nem adunk Oscart!
Ezek a baromságok…. Aztán valamelyik évben egyáltalán nem jelöltek feketéket, ami mondjuk tényleg baromság volt, mert legalább Samuel L. Jackson az Aljas nyolcas miatt minimum jelölést, de akár díjat is érdemelt volna. Következő évben kompenzálásul csak úgy hajigálták a díjakat a fekete jelöltekhez, joggal vagy sem, tökmindegy, csak kompenzáljunk. Akkor nyert a Holdfény is, ami nemcsak fekete, de meleg témát is feldolgozott, viszont szerintem nem volt valami nagy film. Na de a PC!
Most meg itt A víz érintése, aminek az értékelése – legalábbis a magyar oldalakon – meredeken zuhant az Oscar óta. Jelölték belőle a női főszereplőt (joggal), ezenkívül mellékszereplőnek Octavia Spencert (akit nagyon bírok, és jó is volt, na de hát semmi extra alakítást nem nyújtott itt), meg Richard Jenkinst (akit szintén bírok és mindig jó, itt is igen jót játszott, de szintén semmi különleges extra)…. Csak hát Spencer fekete és nő, Jenkins pedig egy meleg karaktert alakít. Ja, hát akkor azonnal jelöljük őket! Holott – a női főszereplőn kívül – a legjobb színész minden kétségen felül Michael Shannon volt, akit még csak két filmben láttam, de ebben pl. óriásit alakított, ezt most már többedik újranézésre is meg tudom erősíteni. Hja, csak hát ő fehér, nem meleg, nem zsidó (a filmben), tehát még csak nem is jelölték; holott akár a díjat is megérdemelte volna, ha nincs Sam Rockwell, aki a 3 óriásplakátért teljesen megérdemelten nyerte meg.
Most félreértés ne essék, aki ezt olvassa, azt hiheti, hogy én valami white power-harcos vagyok, pedig kurvára nem erről van szó, én marhára liberális vagyok, és ha egy fekete színész alakít hatalmasat, attól éppúgy leteszem a hajam, mintha egy fehér vagy ázsiai tenné; tőlem lehet mexikói a legjobb rendező vagy francia, vagy amcsi, ha tényleg ő a legjobb! De valakit csak azért jelölni/díjazni, mert meleg/színesbőrű/más vallású (vagy az általa játszott karakter), még akkor is, ha valójában nem ő volt a legjobb, az köcsögség szerintem, és ráadásul pont visszafelé sül el. Mert most pl. A vízről mindenki azt mondja, hogy nem azért kapta meg az Oszit, mert hangulatos, jó film – pedig az –, hanem mert feketék, melegek, munkahelyi szexuális zaklatás meg kétéltű lények vannak benne. És ez sajna így is van. (De legalább a kétéltű lény heteroszexuális :-D)
Erről jut eszembe – kellemesebb téma – hogy mennyire tetszett nekem Doug Jones alakítása a Vízben. Most e film miatt rá is kerestem kicsit a neten, bár túl sokat nem kellett, mivel ő már a Faun labirintusában is nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és már akkor utánanéztem. Ezért emlékeztem rá, hogy 1960-ban született, habár én szeptemberre emlékeztem, de valójában májusi :-D
Az Imdb fotógalériáján teljesen lehátaztam, mert ott nemcsak rettentő sovány volt a fickó, hanem még haja sem volt. Komolyan úgy nézett ki, mint aki kemoterápiáról jön épp, de olyan vidáman vigyorgott, hogy azért megnyugodtam. Néhány interjút is megnéztem A víz kapcsán. Ezekben hálistennek már visszanőtt a haja, viszont olyan kurva sovány volt, hogy az elsőnél hangosan felkiáltottam: „Úristen! valaki azonnal adjon neki egy tányér sertéspörköltet nokedlival!!” Na, de hát neki ilyen az alkata, ezért játszik mindig ilyesmi alakokat, ráadásul többnyire elmaszkírozva, pedig annyira nem csúnya. Na jó, mérsékelten szép, szegény. De olyan kedvesen, lelkesedve beszélt az interjúkban, hogy már amiatt szimpatikus lett volna, ha nem „ismerem” már régebbről. Arra emlékszem, hogy a Faun labirintusában a saját szövegét megtanulta spanyolul, ami nagyon szép dolog tőle. Gondolom, azért, hogy a spanyol kislánynak könnyebb dolga legyen, mert végül is csak vele beszélt. Meg arra is emlékszem, mikor Etyeken forgatták a Hellboy 2.-t – azokat a filmeket nagyon bírom, nemcsak Doug miatt – és megjelent pár cikk a forgatásról. Valami olyasmi rémlik, hogy hat órán át maszkírozták szegényt, és nem nagyon evett vagy ivott, mert abban a jelmezben nem lehetett vécére menni. A fejemet fogtam a sajnálkozástól :-) Én megőrülnék, vagy meggyilkolnék valakit, ha hat órán át matatnának rajtam, és még azután x órán keresztül kellene forgatnom!! Ő szegény pedig mindig ilyesmiket játszik, felfoghatatlan…
Most A víz kapcsán pedig a VOX-ban olvastam interjút Richard Jenkinsszel, aki azt mesélte, hogy Doug jelmeze olyan volt, mintha élve eltemették volna, és valamelyik kaszkadőre klausztrofóbiás rohamot is kapott, mert nem bírta, míg viszont Doug 15 órán át volt ebben naponta. Plusz még, amíg ráadták. Mennyi türelem kell ehhez! Hát mikor aludt vajon ez a szerencsétlen? (Ezek után az én munkám már szinte egész elviselhetőnek tűnik.) És mégis, ennek ellenére beszéd nélkül is nagyon jó alakítást nyújtott, gyönyörű mozgással és olyan szintű érzelmi intelligenciával, ami teljesen átjött a filmben. Aki megnézi, az nem fog csodálkozni rajta, hogy a főszereplő nő beleszeretett, az tuti.
Találtam olyan videót (derék Youtube!), amiben együtt kérdezgették Michael Shannont és Doug Jonest. Ami vicces volt, mert a filmben enyhén szólva nem kedvelték egymást, míg itt jól elvoltak. Meg azért is, mert Shannon rohadtul dögös, és jóképű is, viszont kicsit komornak vagy morcosnak látszott, míg viszont Doug iszonyú sovány volt mellette és jóval kevésbé szép, ellenben teljesen vidám és eleven volt. Vajon miért, amikor őt sem jelölték Oscarra :-) Szeretném tudni, hogy mit eszik, és azt enni, talán akkor én is ennyire vékony lennék… A legutolsó interjú, amit felkajtattam, az egy 35 perces darab, de csak tíz percnyit néztem belőle, ott csak őt kérdezgette egy riporter, és kedves meg humoros volt (sikerélmény, hogy vannak poénok, amiket megértek angolul!), de volt valami fura, ami csak pár perc után tudatosult bennem. Dougnak nagyon szép hangja van! (A hozzászólók szerint is.) Kimondottan jólesett hallgatni, akár egy óra hosszat is elhallgatnám – nem lehetett, mert akkor épp rohantam valahová –, de olyan igazán szép, kellemes a hangja. Hmm… Ha én filmrendező lennék, csinálnák vele egy filmet, ahol a saját igazi arcával és az igazi hangjával szerepel, kíváncsi vagyok, milyen lenne; illetve hogy van-e már ilyen, mert nem emlékszem, hogy a civil interjúkon kívül láttam-e már maszk nélkül.
(Még azon is elgondolkoztam futólag, szexelnék-e én egy ennyire vékony fickóval? Asszem, félek, hogy összenyomnám vagy eltörném :-D)
Hát ennyit erről. A Víz jogalap nélkül kapott Oscart, viszont szintén alaptalan a sok lehúzó kritikának legalább a fele. Egy hangulatos, jó kis film, ha nem nagy elvárásokkal nézi meg az ember, akkor kellemesen csalódik. Én nagyon megszerettem, de ez egyénfüggő. A tanulság pedig, hogy az Oscart most már tényleg nem kell komolyan venni, egy vicc lett az egész. (Üdítő kivétel: az idei színészi díjazottak, ők megérdemelték.)
