a hallgatag macska naplója

  A betegácsiban töltött hét utolsó táppénzes napján belibegtem a dokihoz és átvettem a táppénzes papírt. Okos módon már kirakják a recepcióra. Másnap pedig utolsó munkanap, amikor leadok mindent és leszerelek. Az utolsó munkanap előtt persze ugyanolyan korán keltem, mint máskor, csak kicsit…

  A téli időszakban kicsit rákattantam a balettre. Meg a halottakra :-D Két különböző patológus könyvét olvastam ki, két balettet néztem meg a Youtube-on, időrendben: Felvágós könyv – Diótörő – Holtak vallatója – Hattyúk tava. Így egész profi lettem a boncolás elméletéből meg a fojtogatásból és…

  Másodikos szakiskolás voltam, mikor – épp az évnyitóról hazafelé tartva – az Astorián a mozgólépcsőn leszólított egy srác, bemutatkozott, megpuszilt, és egész pontosan már nem is tudom, hogyan, de a lényeg, hogy ’járni’ kezdtünk, és az első úgymond hivatalos pasim lett.

  Fellendült a kultúréletem :-D Ezt az izét, Barátokköztöt soha a büdös életben nem néztem, illetve csak csatornák közti kapcsolgatás idején kb. 20 másodpercig, amikor is fintorogva továbbléptem a mű díszletek meg a Szomszédok-szerű dialógusok miatt. Azonban Egyházi Géza FB-oldalán egyszercsak azt…

   Kezdek olyan lenni, mint Amy Farrah Fowler, az évi egy randevúval, amit megígért a mamájának (persze mielőtt Sheldonnal találkozott volna :-D) Az idén is volt egy, kb. hasonlóan sikeres, mint a 2017-es meg a 2018-as. Most is Dóri kezdte rágni a fülemet, mint 2018-ban. Hogy jaj, van a Tamás nevű…

  Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen sosem volt egy igazi (kölcsönös) kapcsolatom, mégis elég sok randim volt. Némelyik elég vicces. Például ez is, amit most felidézek…

   Fura dolog történt, egy kollégám elkérte a telefonszámomat. Azért fura, mert az illető az egyetlen pasi az osztályunkon, és kb. tíz mondatot váltottunk összesen eddig.

   Hogy miért nem, arra egy csomó válaszom van, de most az egyszerűség kedvéért leírom a legutóbbit, ami tulajdonképpen egy remek összefoglalása a randizós élményeimnek. Egyfajta esszencia :-D

   Elő szokott velem fordulni, hogy történik valami, akármilyen eset, és rémesen sül el; aztán később szinte ugyanaz a dolog megismétlődik, és akkor már tök jó. Most speciel kettő ilyen jut eszembe, a másodiknak van aktualitása:

   Olyan korán kelek, hogy múlt héten még javában tartott az Oscar-kiosztó, mikor szólt az ébresztőm. Bekapcsoltam a tévét és az utolsó félórát még láttam.

  Nem teljesen pontos a cím, mivel randi nem volt, mert addigra már elment a kedvem az embertől, de nem is a randi a lényeg itt, hanem a "kötelező" jelleg.

  Így pár hét után végre összeszedtem a bátorságomat és belájkoltam Stephen Lang hivatalos Facebook-oldalát. (Az ilyesmihez nekem bátorság kell, mint ahogy a neten való utánakeresgéléshez is: ilyenkor mindig attól félek, hogy a delikvens egyszer csak kiugrik a monitorból és megáll előttem csípőre…

  Este újra megnéztem az Avatart. Nem lett sokkal jobb… De azért elviselhetőbb volt, mint első nézéskor: bármikor leállíthattam és kimehettem WC-re vagy sörért (szükségem is volt rá), illetve tehettem hangos megjegyzéseket (ez is nagyon kellett). Másrészt már nem érhetett csalódás, hisz tudtam, kb.…

  Amíg nem láttam az Annie Hallt, azt hittem, én vagyok az egyetlen, aki képes beleszeretni a filmek negatív főszereplőibe :-D Természetesen csak abban az esetben, ha az illető a., férfi, b., jó pasi.

  Ezen már sokat töprengtem. És most leírom. Tehát ha épp nincs senkid és párt keresel, akkor alapszabály, hogy legyen pozitív és vonzó a kisugárzásod, mert akkor fogsz bevonzani valakit. OK, de hogy legyen pozitív a kisugárzásod?