Tessék, minden kívánságom így váljon valóra. Nemrég azt óhajtottam, hogy bár látnám Doug Jonest valami civil szerepben, mindenféle maszk meg effélék nélkül, és ez sikerült is! (Ha én rákattanok egy színészre…. )
Előzőleg azért megnéztem a MIB 2-t, ahol nem ismertem fel, meg egy horrort, ahol gonosz szellem volt és mindössze 10 másodpercre látszott (elmaszkírozva), meg a Bye Bye Mant, ami egyrészt rettentő szar volt, másrészt Doug alig bukkant fel, és ha mégis, akkor sem volt félelmetes. Micsoda mázli, hogy nem adtam érte pénzt!
Aztán a neten találtam egy 2013-as filmet, amiben végre teljesen a saját igazi fejével szerepelt. Túl sok öröm nem volt benne, mert a film gyengusz volt, ő pedig egy olyan tipikus, mosolygó, öltönyös görényt játszott, akit az életben már pusztán ezért is simán pofán vernék. Többnyire csak tenyérbemászóan dumált, aztán a végén lett valamiféle bunyó, aminek a kezdetén őt rögtön lesokkolták, és valahányszor fel akart kelni, hogy beszálljon a küzdelembe, fejbe rúgták. Végül csak a falnak lökte a csajt és ordított vele, aztán gyorsan ki is nyírták. Vacak film volt, de tök jó volt végre Dougot a saját arcával látni játszani, és megállapítottam, hogy igazából egész jó színész. Tudat alatt eddig hajlamos voltam afféle kaszkadőrnek elkönyvelni őt, akit mindig beöltöztetnek és úgy csinálgat ezt-azt, pedig mégiscsak igazi színész, és tényleg nem rossz.
Találtam aztán másik filmet is, ahol már konkrétan címszereplő volt, saját arccal. Ez már tetszett, aranyos kis ártalmatlan film volt, Doug kb. 48-49 éves lehetett benne, de valami kedves félénkség áradt belőle (mármint a filmben), amitől jóformán tinédzsernek tűnt. Persze, ha az ember nem nézi meg az arcát nagyon közelről. Igazán jól játszott, szimpatikusan nézett a nagy szemeivel, az ember legszívesebben alaposan megölelgette volna. Itt láttam először írni (jobbkezes….), vezetni, és nagyon bénán táncolni, remélem, ez a film része volt és nem civil dolog :-D Igazán el se lehetett hinni ennél a kedves kis filmnél, hogy általában szörnyeket meg efféléket szokott játszani.
Hálistennek már DVD-ket is tudok nézni, így azonnal előkaptam a Faun labirintusa extra lemezét is. Csak kevés dologra emlékeztem belőle, most végignéztem az engem érdeklő két kisfilmet. Egyébként is marhára szeretem az ilyen „így készült” extrákat, ha érdekes/látványos filmről van szó. Itt a Faunnál ezek iszonyúan igényesek, és még akkor is érdemes végignézni, ha az ember épp nem kedveli személyesen valamelyik szereplőt.
A szörnyes kisfilm is érdekes volt, főleg, mert annál a jelenetnél úgy összeszartam magam elsőre, másodszorra és ötödszörre is, mint egy óvodás. Így a színfalak mögött inkább viccesnek tűnt a dolog :-D
A faunos kisfilmet többször sasoltam meg. Ez egy forgatási napot mutatott be. A felvételt készítő kiscsaj velem egyforma magas lehetett, így ha Doug állt, akkor kb. a gyomra magasságából filmezte :-) Egyébként hihetetlenül aranyos és érdekes volt az egész. Doug nem egyszerűen fiatalos vagy akár kisfiús volt, hanem konkrétan egy nagy gyerek! Ez a tény a kész filmben persze már a legkevésbé sem látszik. Majdnem végig dumált – elképzelhető, hogy rokonságban áll anyámmal? –, és kedves volt mindenkihez.
A faun-maszk felrakásának folyamatát még nézni is fárasztó volt. Baromi sokáig tartott, noha elképesztően érdekes és részletes volt. Aztán még utána jött a forgatási rész. Spanyolul. Szóval, szegény srácra nemcsak hogy ráadták ezt a klausztrofób jelmezt hosszú órák alatt, hanem még utána odaállt elé a főszereplő kiscsaj, hogy vegyük át a szöveget, mire simán elmondta spanyolul fejből azt a másfél oldalnyi dumát. Én már réges-rég felmondtam volna, hogy visszamenjek a szállodába aludni és inni.
Aztán még jött a lesminkelés, és neki még ekkor is volt energiája viccelődni. Én ekkorra már megöltem volna mindenkit, aki a szemem elé mer kerülni, és ezt a legkomolyabban mondom…. Szerencse, hogy a közigazgatásban viszonylag ritkán kell többórányi sminkelésen és utána egész napos filmforgatáson részt venni :-D
Ez a kisfilm még azért is jólesett, mert a faunjelmez felrakásához neki persze csak egy szál alsónadrágban kellett lennie, ezért itt jól látszott, hogy noha iszonyú vékony, de azért van rendesen izma. Később láttam is néhány edzős fotót a FB-oldalán, amik eléggé odab*sztak. Szóval nem arról van szó, hogy direkt nem eszik semmit és egy mozgó csontváz. Sőt, a werkfilmben cukorral itta a tejeskávét, és rendes (= cukros) kólát fogyasztott. Ha én ennék ennyi cukrot, én sem férnék be az ajtón, csak én nem hosszában, hanem széltében :-D
Ezek után még fel-felmentem a netre információkat keresni, és meg is találtam Doug honlapját meg egy halom interjút. A büszkeségemet feladva a Google fordítóhoz fordultam. (Ami néha baromi vicces fordításokat bír kiadni.) Az első érdekesség az volt, mikor Doug megemlítette egy interjúban a magasságát és a súlyát, persze angol mértékegységben, amit mikor lefordítottam, az jött ki, hogy 192 cm és ehhez 63,5 kg.
Hörögve kaptam a szívemhez, és lefordultam a székről. Ez alig hét kilóval több, mint én!! Ez azért durva…. Ahhoz már hozzászoktam, hogy fotómodellek meg női filmsztárok keltsenek bennem önbizalomhiányt a narancsbőrmentes és vékony alakjukkal, de hogy egy 57 éves férfi színésztől kapjon az ember testképzavart, az azért túlzás. Ráadásul ekkor épp egy nagy tányér főzelék és egy XL-es sportszelet megevésén voltam túl.
És még azt sem hihettem, hogy benéztem valamit, mert egy másik interjúban szó szerint megismételte ugyanezeket a paramétereket. De akkorra már túl voltam a sokkon, és csak röhögve legyintettem. Azért azóta is törpe vízilónak érzem magam, valahányszor levetkőzöm zuhanyozás előtt. Remélem, ez elmúlik idővel.
Aztán jöttek a kellemesebb információk. (Hagyjuk ezt a súly dolgot! Nem akarok többé hallani róla….) Doug ’84 óta nős, ami nagyon megható. Ezenkívül – azt írta a honlap – hogy hívő keresztény és ezt tök komolyan veszi.
Ezt is meghatónak találtam, bár hogy milyen fajta keresztény, azt a honlapkészítő már nem írta le. Komolyan, mintha csak egy fajta keresztény lenne? Szerencsére maga Doug csak úgy ontja az információkat, ha az ember bármiféle interjút megnyit, amit én meg is tettem, és így – A víz kapcsán – ő maga mondta el, hogy katolikus. Ezek szerint a vörösesbarna haj, fehér bőr, szürke szem kombinációja valszeg ír származást jelent.
…. Mondjuk, hogy a hívő katolikussága hogy fér össze a horrorfilmekkel és a gyerekeket ijesztgető szörnyek játszásával, azt megmagyarázhatná, mert nekem magas :-D
Első női ösztönömmel ezeket a dolgokat nagyon meghatónak és kedvesnek találtam, mármint a hosszú házasságot (a honlap szerint „élete szerelme”), meg a komolyan/jó értelemben vett vallásosságot. Később azonban felmerült bennem, hogy ugyanen információkat, ha magyar emberről lenne szó, fenntartással, sőt cinizmussal kezelném.
Itt mifelénk ugyanis ha egy pasas 30+ éve nős, az többnyire azt jelenti, hogy szemrebbenés nélkül bepróbálkozik a húsz évvel fiatalabb kolléganőknél, mondván, hogy ő már mióta nős és unja már a Margitkát, tehát joga van „egy kis szórakozáshoz”. De azért el nem válna a világért sem, mert hát akkor ki főzné neki a tőtött káposztát? Ezt a viselkedést 23 éves munkaviszonyom során ezerszer láttam a régóta nős fickóktól, és hányok tőle. Persze, tisztelet a kivételnek. Sőt olyan is volt, hogy a férj és feleség egy munkahelyen dolgozott, miközben a faszi a 25 éves szőkét kettyintgette és erről mindenki tudott, sőt talán maga az asszony is, és képzelem, milyen érzés lehetett neki.
Az ún. „politikusaink” az élen járnak az ilyesmiben, nagy keresztény mélymagyar házasemberek, 3-4-5 gyerekkel, de a 90 %-a vagy látens buzi (ld.: „nőügyekkel nem foglalkozom”, „nőknek a konyhában a helye” stb.), vagy köztudottan félrekefél, tök természetesen, de azért ha szóba kerül valami efféle téma a parlamentben, akkor rögtön előrántja az „én nős-családos ember vagyok” kártyát. Miközben egy rakás szar az illető, és minek nősült meg, ha még annyit sem jelent neki a dolog, hogy legalább stikában csinálja?
A kereszténységről pedig, főleg a katolikus egyházról sajna még lesújtóbb a véleményem. Mivelhogy itt az ún. katolikus egyház tkp. a Fidesz kihelyezett tagozata, ahol is a pap a vasárnapi miséjén buzdít a fidesznyik jelöltre való szavazásra (Hódmezővásárhely) – amivel szerencsére épp az ellenkezőjét éri el. És ez csak egy példa, hogy hány hírt olvastam én az utóbbi években, ahol a katolikus atya közölte a gyülekezettel, hogy kire kell szavazni és hogy a pokolra jut, aki az ellenzéki jelöltre szavaz stb. … És akkor még a pedofilbotrányokat szóba sem hoztam.
Ezek olyan hihetetlenül undorító dolgok, hogy az embernek automatikusan az kell hogy eszébe jusson egy katolikus fickóról, amiket itt Magyarországon látni a katolikus egyháztól, és csak később kap észbe, hogy hé, ez egy amcsi, és ott talán nem így van. Persze, különben is butaság lenne általánosítani, attól, mert az egyház általánosságban seggfejként viselkedik, még az egyes hívők lehetnek normális emberek. De sajnos Magyarországon már olyan szinten lejáratta magát ez a klub, hogy kimondottan örülök, amiért evangélikus vagyok. (No nem mintha az evangélikus egyház ártalmatlan bárányok csoportosulása volna, de talán kevésbé tenyérbemászóak.)
Szóval, magyar fejjel ezek a cinikus gondolatok jutnak eszembe egy különben kedves, nős és katolikus emberről, saját tapasztalatok alapján. Olvastam valahol – talán a Határátkelőn? – hogy Amerikában a cinizmus negatív energia, Magyarországon viszont szükséges túlélési stratégia (vagy önvédelmi reakció?). Ez így is van. Nehéz elvonatkoztatni a hazai viszonyoktól, és mivel sajna a nős katolikusokról az ugrik be, hogy „a kormány álszent seggnyalója, és valószínűleg csalja is az asszonyt”, úgyhogy ezt tudatosan felül kell vizsgálnom, hogy nem, itt nem Magyarországról van szó….
Most – visszakanyarodva kellemesebb vizekre –, ötletszerűen interjúkat olvasgatok az érdekes infókért (pl.: az hogy lehet, hogy a Víz érintésében a víz alatti jelenetekben maguk a színészek szerepeltek, de a táncjelenetben meg nem?? Nem az lenne könnyebb?); keresek további – maszk nélküli – filmeket Dougtól (vannak!!), illetve majd apránként megolvasom azt a blogját, amit annak idején a magyarországi forgatáson írt. Ez mindig borzasztóan érdekel, hogy az itt járó külföldiek – pláne ha kedvencem az illető – mit gondolnak rólunk... Remélhetőleg magyarul nem értenek szerencsétlenek :-D
