Már előre nyilvánvaló volt, hogy amint elértem az 53 kg-os álomcélt, nagyjából minden visszazökken a régi kerékvágásba…. Ha szobrot emelnének az akaraterő ellentétének, én lehetnék a modell :-D
Hétfőn sikerült elérni az 52,8 kg-t; megfogadtam, hogy kedden chipset fogok vacsorázni Szamos linzerrel és islerrel :-D Ez természetesen meg is történt. No de a hosszas éhezés miatt nagyon jó étvágyam lett, úgyhogy szerdán is – úgy emlékszem – két Szamos linzert ettem (ezt a Szamost komolyan be kéne tiltani ;-), meg mindenféle más javakat, amiket már hetek óta nem.
Az első kellemetlen dolog kedden meg talán szerdán is az volt, hogy nem volt emésztésem reggel. Annyira üres volt a hasam hétfőre, hogy két napba telt, mire a frissen bevitt kaja leérkezett. Addig persze ott ült a hasamban, úgy éreztem magam, mint egy három hónapos terhes asszony, főleg hogy előzőleg már gyakorlatilag befelé állt a hasam.
Azért még így sem volt túl vészes a helyzet. A családi túrán lötyögött rajtam a 38-as farmer, ez remek érzés volt :-D De sajnos az akaraterőm szarrá foszlott, valahányszor leültem meló után ebédelni, és megettem utána egy csokit, azzal a szent elhatározással, hogy csak ezt az egy csokit fogom megenni; de bizony szinte mindig követte egy második csoki is :-( Vagy egy harmadik.
Pénteken például – szabi előtti nap!! ezt meg kell ünnepelni! – pont volt egy Szamos a plázában, ahol vásároltam, és ott vettem egy linzert, de megakadt a szemem mellette a marcipán burgonyán, és abból is vettem egyet. Mutter ugyanis vett nekem egyet pár hónapja, de nem Szamost, hanem valami olcsó vackot, és az rémes volt. Most megérdemlek egy igazi Szamos marcipánkrumplit! El is döntöttem, hogy az lesz a desszert, a linzert átviszem másnapra.
Talán mondanom sem kell, hogy nem vittem át másnapra, hanem még aznap betoltam. Meg még előzőleg a melóhelyen 4 db Győri édes kekszet :-(
Sőt vacsira megettem egy tálka salátát – abban persze zöldség és kefír van, de mellette még sonka és sajtocska is – azzal, hogy ennyi volt; de úgy ízlett, hogy betoltam még egy púpozott tálkával.
ÉS még ezt követően – egy jó óra múlva – egy Lay’s csípős csirkés chipset is. Hiába voltam jóllakva, de a chips íze… Az igaz, hogy ráadásul még szlovák sört is ittam mellé, ami étvágyat csinál (és még kalória is van benne). De a lelkemnek azért kellett, noha utána szidtam magamat és jajgattam belül, hogy hogy lehetek ennyire akaratgyenge!
Az egyetlen ok, amiért nem zuhanok teljesen magamba a zabálás miatt, hogy most már tudom, ha igazán akarom, akkor képes vagyok visszafogni magam és akár 53 kg-ra is lefogyni. De azért szép lett volna, ha ez a zabálós egy hét nem így alakul. Most 55,8 kg vagyok, de közvetlenül menstruáció előtt, szóval, biztos van benne egy kis vízvisszatartás is ;-)
Jövő héten megyünk Zalakarosra, ami nagyon jó, csak pont akkor fog megjönni, amit már egyszer átéltem és nem szerettem volna többször. Valamint jó érzés lett volna 53 kg-osan ott lenni. Amíg sovány voltam, egy melltartó sem szorított, a szoknya sem feszült rám, szóval, most megpróbálok kemény lenni és elővenni újra az akaraterőmet, és valamelyest mérsékelni a zabálást. Főleg az édességet. Meg a chipset és a sört, bár ez a szlovák sör ebben a dögmelegben olyan jól tud esni, ha előtte pár órára beteszem a hűtőbe! Mert már itt tartok, hűtve iszom a sört, mivel a visszaszedett súllyal már rosszabbul tűröm a meleget, mint másfél hete a minimum súlyommal. Akkor meg se kottyant a 38 fok, most a 31 fokos szobámban pedig izzadok. Grrrrrrr….
