Szombaton átrendeztük Faterral a szobámat. Most tök jó! Vagyis hát sokkal jobb, mint korábban :-D
Anyámnak jutott eszébe az ötlet, amit állítólag említett is nekem, mikor itt járt, de hát 2,5 órán át dumált megállás nélkül, ezt az egy mondatot nem ragadtam ki belőle. Másodszor Fater hozta szóba, miután Sopron után beszéltünk.
A szoba elrendezése elég béna volt. – Az előző albérlő alakította át. Nemtom, hová tette az eszét. – Ahogy belépünk az ajtón, szemben van az ablak. Ajtótól jobbra a gázkonvektor, utána a beépített gardróbszekrény.
(Ez tkp. nem beépített, hanem a két korábbi szekrényt valahogy összefordították és befedték, plusz ajtót raktak rá.) Gardrób után van a könyvespolc, aztán a tévé polca, alatta egy kisasztal, amin a magnó lakik és egyéb csetreszek.
Az ajtótól balra egy nyitott – főleg könyves – szekrény, fiókokkal az alsó részén, utána az íróasztal, utána pedig a szintén – házilag – „beépített”, emelt ágy, egy marha nagy tárolóval alatta. Ennek az az előnye, hogy gyakorlatilag mindent be lehet cseszni az ágy alatti tárolóba, viszont ha felkelek, mindig résen kell lenni, mert egy lépcsőfokot le kell lépnem és csak utána jön a padló.
Na, ez az ágy volt a fő gond. Ugyanis az ablak falával párhuzamos, oly módon, hogy a fejem a szoba bal falánál volt – valahová támaszkodni kell olvasás közben, ugye –, na és ez a fal közös a szomszédokkal. Így tehát a szomszédok minden pamporászása közvetlenül a fejem mögül hallatszott, ezért is aludtam rádióval már hónapok óta. Kivéve persze, ha épp nincsenek itthon, vagy csak az egyik, és az képes kussban lenni.
A vékony bal oldali falamon úgy áthallatszik a beszéd, hogy ha itthon vannak, gyakorlatilag mindig bekapcsolom a tévét – de ez sem „hat” teljesen, hisz a tévé, ahogy leírtam, a jobb oldali falon van.
Hát anyám ezt találta ki, hogy az ágyat át kéne telepíteni a jobb oldali falra, a könyvespolcot és a tévét pedig a bal falra.
Ez az ötlet tetszett, mégiscsak remek dolog, hogy pár méterrel távolabb lennék a két pofázós kis majomtól, és nem közvetlenül a fejemtől fél méterre jártatnák a szájukat. Meg egyáltalán – az ágyat 90 fokkal elfordítanánk, és így sokkal jobban odaférnék az ablakhoz, ahová eddig csak lapjával lehetett beoldalazni.
Nem igazán hittem, hogy ezt meg lehetne csinálni, de Fater állította, hogy de igen. Lemértük az ágyat, és kiderült, hogy az épp hogy, de elfér a gardróbszekrény mellett, hosszában. Remek!
Fater rájött arra is, hogy a gardróbszekrényt, ami több korábbi szekrényből lett össze-frankensteineskedve, le lehet kicsinyíteni oly módon, hogy kivesz belőle egy részt, az ajtóról leveszi az egyik plusz szárnyat, így kisebb, de még tök használható a gardrób, az ágy pedig kényelmesebben elfér majd.
Ebben maradtunk. Szombatra terveztük az átrendezést, rászánva a teljes napot. Fater közben azt is kitalálta, hogy a szekrényt ő egyedül is le tudja kicsinyíteni, ahhoz én nem is kellek, és majd szerdán napközben megcsinálja. Hát ez nekem aztán nagyon kellemes volt :-) Egy probléma megoldódik, mire hazaérek a munkából!
A szerelés előtti estén félálomban bevillant, hogy kell majd annyi hely az ágy vége és a gardrób között, hogy beférjünk az ágy alatti tárolóba, mert annak az ajtaja az ágy lábánál van, és kifelé nyílik. Ezt meg is írtam Faternak gyorsan, hogy még ezzel is számoljon.
Szerdán hazaértem és tényleg, kisebb volt a szekrény, Fater összetolta a részeket, amik eddig jó szellősen voltak, de most is királyul el lehet férni benne, sőt még egy neont is feltett. Ezáltal még pöpecebb lett.
Szombaton 9.00 körül kezdtük a szerelést. Én eléggé ideges voltam, már csak azért is, mert most egész nap fúrni-faragni fogunk, és – mivel magamból indulok ki – fostam, hogy ez majd idegesíti a szomszédokat, esetleg át is jönnek és pampognak. Akkor pedig kénytelen vagyok megmondani, hogy csak kussoljanak, miután ők meg éjjel fél kettőkor szokták kitárgyalni a kis bajaikat fennhangon. Ezek után pedig elmérgesedne a viszony és állandó gyomorgörccsel járnék haza.
De egyelőre Fater megjött, és azzal kezdtük, hogy seperc alatt lepakoltuk a könyvespolcot. A könyvekkel rögtön betelt a gardrób, úgy derékig. Utána a tévét kihúztuk és a kisasztalt lepakoltuk, majd a könyvespolc, kisasztal és tévé odébb ment. Mindent a szoba közepére halmoztunk, mert máshol egyszerűen nem volt hely.
Ezek után, mikor az ágy leendő helye már üres volt, az ágy alatti tárolót pakoltuk ki. Itt volt egy csomó deszka, meg szekrényajtó, amik a gardrób kialakítása során megmaradtak. Valamint persze itt voltak nagy kék IKEÁ-s szatyrokban az én nyári ruháim, szandáljaim, polifoamom és Faternak is pár dolga. Ezeket mind kiszedtük, és akkor Fater nekifogott áttolni az ágyat a jobb oldali falra. Esküszöm, nem hittem, hogy sikerül, mert olyan masszívnak gondoltam eddig ezt az ágyat, de ment! Viszonylag hamar átkerült az ágy a szemközti falra, oh, hála az égnek, most már legalább távolabb alhatok a pampogós párocskától…
Még talán dél sem volt, és már ennyit végeztünk. Ekkor ettünk egy rántottát ebédre, aztán folytattuk.
Először is meghatároztuk, hogy kb. hol legyen a fali polc, amin a tévé lakik. Aztán Fater nekiállt felszerelni a polcot tartó vas talpakat. Ehhez a falba kellett fúrni, aztán tiplit beléjük, és úgy a csavar. Nagyon paráztam, először is, hogy nem fogja-e a fúró egyszerűen átfúrni a falat és kilyukadni a szomszédnál, mint a Ravasz, az agy… stb.-ben. Aztán, hogy a fúró marha hangos, és több lyukat kell fúrni. Aggódtam, hogy átjönnek reklamálni.
De nem jöttek, sőt dél felé feltűnt, hogy már órák óta nem is hallottam vécélehúzást sem (ez a biztos jel, hogy itthon van valaki, mert aki egyedül van, az nem mindig pampog. De a vécé, az biztos.) Reggel még volt valami motoszkálás odaát, aztán valahogy, ahogy nekiálltunk pakolni meg szerelni, hirtelen köddé vált(ak).
Na tessék. Direkt most, amikor egy kis ízelítőt akartam volna adni nekik, hogy „tessék, hallgassátok szépen, mennyire átjön a hang ezen a falon! Ti is ilyen hangosak vagytok ám!” – akkor elhúznak. Mikor anyám itt volt, és ugyanezen hátsó szándékkal hagytam két-három órán át nonstop beszélni, akkor sem voltak itthon! Megfordult a fejemben, hátha ezek a szomszédok olyanok, mint a Csodálatos elmében a főszereplő szobatársa, hogy csak képzelem őket :-D, mert amikor „kellene”, akkor nincsenek itt, de amikor pihenni akarnék vagy csend kéne, azonnal előkerülnek és hangoskodnak. (De nem csak képzelem őket egyébként, mert már Fater is látta őket.)
A fali polc felszerelése volt a leginkább időigényes, mert az első helyen nem volt eléggé stabil a lyuk, akkor Fater kicsit odébb fúrt, de a műanyag tipli sem volt valamiért kóser, ezért végül deszkából csinált fa tiplit. – Én, mondjuk, nem értek ezekhez, csak sasoltam érdeklődve.
Végül aztán sikerült stabilan felrakni a fali polcot, és ment rá a tévé! A tévét is összedugtuk, hogy lecsekkoljam, biztosan működik-e, nem sérült-e meg valamelyik kábel. (Nem.)
Ezután Fater a könyvespolcot is a falhoz szögezte, én pedig visszahordtam rá a könyveket és díszeket.
Az ágy alatti tárolóból kiszedett deszkákat, amik nem kellettek, több fordulóval lehordtuk a kukába – rohadt hideg volt –, amik még kellhetnek a jövőben, azokat meg a szomszédos tárolóhelyiségbe tettük. Így már csak a ruhák és iratok maradtak, amik az ágy alatt laknak. És a gardróbszekrény meg az ágy lába között olyan kellemes nagy hely lett, hogy kényelmesen be tudtam bújni pakolni.
Olyan hamar végeztünk, hogy el se hittem, kb. fél négy sem volt még talán. Fater elment, miután kihálálkodtam magam és kifejeztem, milyen király lett most a szoba! Én pedig elmentem vásárolni ezt-azt, és venni egy gyrost, mert most arra vágytam.
Sajnos, a feszkótól a nap folyamán szép sunyin kialakult egy erős fejfájásom, reggel még csak alig érezhetően, aztán fokozatosan erősödött, és mostanra már kifejezetten erős volt. Bekaptam egy Advilt, és úgy mentem vásárolni, közben enyhén émelyegtem, de aztán az elmúlt.
Este megnéztem a Beetlejuice-ot, de nem igazán tetszett. De legalább most már ezt is kipipálhatom. Olvasnivalónak pedig, a ma reggel befejezett izlandi krimi után, egy L. L. Lawrence-könyvet kezdtem, ami most nagyon jólesett, laza kis kikapcsolódás a sok idegeskedés után.
Ja, azt talán nem írtam, hogy nemcsak a szoba átrendezése miatt idegeskedtem, hanem mert vasárnapra volt időpontom a harmadik oltásra. Ez a hétvége tehát ilyen mozgalmas volt, és még az oltás miatt is parázhattam.
És este végre az új helyen aludhattam!! Jó, ugyanabban a szobában, de a fejem több méterrel odébb, mint eddig, és egy jó kis sarokban. Persze kicsit rendezkedni kellett, mert a másfél év alatt kialakított alvási rend most már nem volt aktuális. Például eddig az ágy jobb oldalán aludtam, és rögtön itt volt az ágy melletti, beépített polc, ahová olvasás után, elalvás előtt leteszem a könyvet és a szemüveget, és ott lakik a reggeli kávésbögre is, amikor – pl. hétvégén – van rá időm. Most pedig az ágy bal oldalán alszom, tehát távolabb van ez a polc, valamint a telefont is máshová kellett helyeznem.
Lefekvés előtt a biztonság kedvéért bekapcsoltam a kisrádiót, de nem tettem rá hangot, mert csönd volt a szomszédban. Gondoltam, ha rákezdik, majd bekapcsolom. De egész éjjel nem kellett hangot adnom rá! Vagy nem voltak itthon, vagy csak az egyik, amelyik képes kussolni. Nagyon kellemes alvás esett az új helyen. – A rádió új elhelyezkedése már csak azért is jobb, mint eddig, mert most fizikailag köztem és a szomszédság között van, míg eddig mellettem, a közös fallal párhuzamosan volt; tehát afféle „hang-falat” húz közénk :-D
Most van egy jó kényelmes szélességű hely a jobb fallal párhuzamos ágy és a szemközti falnál álló könyvespolc között, simán el lehet menni az ablakhoz, és ha majd mosni fogok, a fregolit is könnyedén meg lehet majd kerülni, nem úgy, mint eddig, amikor az ágy vége meg a fregoli között 5 cm volt, és úgy el kellett lapítanom magam, mint a Kóbor Grimbusz.
Fura persze, hogy eddig – ha az íróasztalnál ülök – akkor a hátam mögött volt a hangulatlámpa, most pedig tőlem jobbra. És eddig – ha az íróasztalnál ülök – olyan közel volt az ágy, és azon a polcok, hogy a sört vagy a kávét ott tárolhattam, nem kellett az íróasztalra tenni, hogy netán ráömöljön a laptopra. Hát ez most ugrott, mert távolabb van az ágy, a polcaival együtt, de nyilvánvalóan megoldom majd valahogy. Például most, amikor ezt írom, mentes sört szándékozom inni, és fogok is ;-)
