Már írtam az új szomszéd párocskáról több ízben. Ezek miatt az éjszakai alvásom elég hektikussá vált a beköltözésük (egyben Zsófi baba születése) óta. Fingom nincs, mit csinálnak ezek, dolgoznak vagy tanulnak-e, de nem kell korán kelniük, az tuti, és így ráérnek éjszaka zenét hallgatni/veszekedni/beszélgetni.
Ezt pont abban az intervallumban, amikor ÉN viszont aludnék, 23.00 és 03.00 között, de előre sosem tudni, hogy mikor, sőt hogy lesz-e egyáltalán.
Lekopogom, hogy az első időkhöz képest sokat javultak! Például – még egyszer lekopogom – éjszakai hangos zene nem volt, amióta pár ilyen alkalom után mikor ÉN keltem fel (reggel fél öt) Mozartot meg Carmina Buranát nyomattam, mely utóbbi eléggé hangos amúgy is :-D Ebből talán tanultak kissé.
Abból indultam ki ugyanis, hogy aki éjszaka pampog, az hajnalban pótolja azt az alvást, amit a normális ember éjszaka tenne.
Veszekedés se volt különösebben az emlékezetes pünkösdi eset óta. Az viszont megmaradt, hogy többnyire éjszaka állnak neki a kis kapcsolatukat megvitatni – vagy pontosabban a faszom se tudja, miről pampognak, mert a szavakat azért csak akkor hallom tisztán, ha ordítanak. Hálistennek, az most már alig fordul elő. De azért ez a nonstop vernyogás, amit áthallok, és főleg a kispicsa nyomatja, és azért gondolom, hogy a vicces kis kapcsolatukon lamentál, mert egyrészt még csak 20 év körüliek ezek, tehát nyilván az első összeköltözős kisbarátja a csávó, másrészt, mert pont az a hangszín, amit középkorú háziasszonyok szoktak előadni: „Én rád áldoztam a legszebb éveimet meg a fiatalságomat, Béla, és tessék, ez a hála!” stb.
Hogy mi a faszért nem lehet nappal megvitatni az ilyesmit, amikor úgyis együtt élnek, azt nem tudom. Én meg úgyis olyan éberen alszom, hogy erre a vercsogásra bőven felébredek mindig.
Ahogy kezdett melegebb lenni, már nyitott ablaknál aludtam, és direkt azért nyitottam ki a szokásosnál pár nappal korábban az ablakot éjszakára, hogy majd a kinti utcazajok, forgalom stb., elnyomja az éjszakai pofázást, és tudok aludni.
Engem ugyanis az ilyen mechanikus zajok, hogy autók járnak, vagy villamos, nemigen zavar, de ez az emberi szófosás, és hogy teljesen kiszámíthatatlan, hogy ma éjjel befogják-e vagy pofáznak, és ha igen, akkor mikor és meddig, hát ez idegesít. Illetve leszarom, csak nem bírok aludni miatta.
No de rá kellett jönnöm, hogy késő este azért már utcazaj sincs. Egyre kevesebb autó jár, éjszaka meg pláne alig jár erre kocsi. Szinte csönd van, ami alváshoz ideális lenne, de arra sajnos nem jó, hogy így a pampogó szomszéd tyúk hangját elnyomja. Sőt, mivel már az ő ablakuk is nyitva van éjjel, a szomszédhang nemcsak a falamon szűrődik át, hanem frankón kívülről, az ablakon át is bejön.
Mikor erre rájöttem, komolyan sajnáltam, hogy nincs az utcában valami tömegközlekedés. Még azt is kívántam, hogy bár inkább a József krt.-on laknék, ahol Évi néni lakott régebben, és panaszkodott is, hogy milyen rémes volt egész éjjel hallgatni a hatos villamost. De inkább a hatos villamost hallgatnám, mint a vékony falamon át a pampogást, mert a villamos az legalább egy személytelen, műszaki zaj, és sokkal kiszámíthatóbb is.
Szóval az utcazaj, mint a párocska hangja elnyomásának eszköze, ugrott. Ekkor – egy félálomban töltött éjszakán, „baszki, mikor fogjátok már be?!” gondolása közben – tépelődtem azon, hogy miféle zaj kéne, ami mellett én tudok aludni, de ezeket nem hallom át. A laptopon játszhatnék zenét, de azért mégsem akarom hat órán át bekapcsolva hagyni ezt a nyomorult gépet, még tönkremegy. A tévét bekapcsolhatnám, de annak meg a fénye és villódzása miatt én sem tudnék aludni. Miféle zajforrás lehet, ami mellett alhatnék??
Csak tíz perc gondolkodás után jutott eszembe a rádió :-D
Mentségemre legyen mondva, nem vagyok az a rádióhallgató ember. A gyerekkoromban tapasztalt dolgokból egyeseket megszerettem és átvettem (pl.: Rejtő), másokat egy életre megutáltam. Ilyen a foci, vagy Faternak és nagyapámnak az a szokása, hogy összes ébren töltött percükben a kezük ügyében volt a hordozható kisrádió, bárhová mentek a lakásban, húzták a hangot maguk után. Fater ráadásul egy időben Kossuth rádiót hallgatott, amiben ilyen agyzsibbasztó „tárcák” voltak vasárnaponként néha, Tesómmal már a hajunkat téptük és később viccesen idéztük egymásnak: „A minap a villamoson….”
Szóval rühellem a rádiót. Illetve most egy ideig, az ideiglenes melóhelyen, munka közben hallgattuk az egyik zenés adót, de az éppen erre a helyzetre jó volt. De magamtól nem hallgatok.
De akkor eszembe jutott, hogy sok-sok-sok évvel ezelőtt Anikó barátnőmnél aludtam többször, és ő egészen halk rádió mellett tudott aludni, és akkor én is kénytelen voltam. Később pedig, amikor valami stressz miatt nem bírtam – már otthon – aludni, bekapcsoltam én is minimális hangerőre a rádiót, de a zenés adók nem voltak jók, mert félálomban táncikálni kezdtem magamban, ezért kerestem olyant, ahol csak duma van. Így találtam meg az Inforádiót. Ebben az időszakban pár hónapig mindig az alig hallhatóra állított Inforádió mellett aludtam el, és a beszéd ritmusa tök jól ellazított és álomba ringatott, mintha valaki pl. mesét olvasott volna.
Ahogy ez eszembe jutott, nosza, fogtam a rádiós CD-lejátszót, és a hokedlire az ágy mellé tettem! Kikerestem a frekvenciát, beállítottam az Inforádiót – nem volt egyszerű, mert évek óta nem rádióztam: antenna, tekergetés stb. És így feküdtem le. Remek élmény volt! Míg süllyedtem az álom felé, hallottam, hogy a szomszédban is megy a pampogás, DE a rádió beszélését is hallottam, igen jól kiegyenlítették egymást, én pedig a fülemet a rádió felé irányítottam, és így elaludtam. Éjszaka aztán a szomszédok elkussoltak, viszont a rádió kellemes, megnyugtató duruzsolása továbbra is ment. Valamikor az éj közepén ráadásul hosszú angol nyelvű műsor megy, ami még jobb, mert abból alig értek valamit, így még az a veszély sem fenyeget, hogy éjszaka nekiállok politizálni magamban.
Ebben az időszakban volt az állásinterjúm, és tudtam, agyvérzést kapok, ha amiatt bukom el az állást, mert nem tudok koncentrálni, mert a szomszéd kis diszkópatkányoknak pampogni van kedvük éjszaka, és ezért nem tudom kialudni magam. Hála a jó égnek, hogy ekkor már használtam a rádiós trükköt alváshoz, és tudtam is igen jól aludni!
Ezentúl így teltek az estéim: lefekvés előtt hokedli az ágy mellé, rá a nagy böszme rádiósmagnó, konnektor be, antenna ki. De aztán idegesíteni kezdett, hogy minden este ezt a tíz kilós szart hurcibáljam, reggel meg vissza… Mi lenne, ha vennék egy kisrádiót. Rendeltem is egyet online.
Hazavittem, beüzemeltem, Inforádiót behoztam. Ez a kis, olcsó készülék sokkal jobb volt olyan szempontból, hogy gombos, és nem tekergetős, tehát tisztán látszik, melyik frekvencián vagyok éppen. Az adó emiatt remekül bejött. Viszont hátránya, hogy – nem tekergetős a hangerőszabályozó sem. Van 1, 2, 3 stb. hangfokozat. És valszeg nagyothalló nyuggereknek készült a modell, mert a leghalkabb, az 1-es is kétszer olyan hangos, mint a nagy magnón a leghalkabb, amit még hallok. Alig halkabb az emberi beszédnél. Ami jó, mikor elalváskor el kell nyomni a szomszédpampogás hangját, viszont mikor éjszaka felébredek, és már nincs utcazaj sem, akkor olyan, mintha a hírolvasó a fejem mellett ülne és ott beszélne.
Ezt követően minden éjjel más a program. Volt, hogy némileg hangosabban pampogtak a falon túl, akkor 2-esre tettem a hangerőt és aludtam tovább. Inkább hallgatom álmomban az Inforádió hírolvasóját, mint a szomszédpampogást.
Ráadásul „nevelési” célzatnak sem utolsó dolog, mert mivel emberi beszélés van az én oldalamon, ők is meghallják, hogy az mennyire áthallatszik a falon keresztül.
Éjszaka az utóbbi pár hétben már nem volt nagyobb ordítás vagy zenehallgatás. Sőt ha éjjel kimegyek pisilni és azt hallom, hogy kuss van, akkor néha le is némítom a rádiót (ennek megvan a kockázata, hogy ha ők is felébrednek és rákezdenek a lamentálásra, akkor én újra felébredek, és rá kell adnom a hangot a rádióra).
Néha egyáltalán nem vartyognak, vagy csak az egyik van itt, és az nem zajong. Ezért esténként már nem is adok hangot a rádióra, csak bedugom, beállítom az Inforádiót és 0-ra teszem a hangerőt. Majd, ha mégis rákezdik, felkapcsolom a hangot.
Nyaralás után vagy három napig isteni volt, mert nem is voltak itthon – a vécé lehúzását sem hallottam –, ekkor a rádiót már be sem dugtam, csak a fejem mellé tettem. Hogy ha mégis hazajönnének éjszaka, ne akkor kelljen előszedni, madzagozni, antenna stb. – Mert egyszer már jártam úgy, még májusban, hogy semmi hang a szomszédból, mondom, remek, nem alszanak itthon, nyugim van! Erre hajnali fél négykor hazajöttek a buliból. Persze vécélehúzás, hangos beszéd. No, de akkor még nem volt rádióm :-D
Szóval most a rádió segítségével tudok viszonylag kellemesen aludni. Jó, rosszabb éjszakákon még így is van, hogy még a 2-es hangerőfokozat mellett is hallom átszűrődni, ahogy a kis luvnya dumál. De ez tényleg ritkán van már hálistennek. És – remélem – összerakták már a kis fejükben, hogy ha ők dumálnak, akkor kapnak a falon túlról is dumálást, akár ugyanúgy több órán át, mert aztán ha én elalszom, akkor egyhuzamban biztos alszom vagy két órát… Talán kialakult a pavlovi reflex, hogy ha ők csöndben vannak, akkor én is. (Lekopogom, mert amilyen az én formám, ez szükséges :-D)
Például nem küldtem meg őket hangos hajnali Carmina Buranával már hetek óta, mert nem kellett. A hétvégi reggeli szertartásomat – amikor az első kávéval az ágyban ülve Jóbarátokat vagy effélét nézek – is csak kellemes halkan űzöm, ahogy én is szeretem; mert már ’kellett’ párszor a 7.20-kor kezdődő vígjátékot hangosan néznem, hogy érezzék a törődést, „cserébe” az éjjeli műsorért.
És még mielőtt bárki rákezdené: nem, nem szólok nekik. Már kifejtettem, hogy rosszabb viszonyba is kerülhetnénk, én egyedül vagyok, ezek ketten, plusz esetleg haverok is jöhetnek hozzájuk. Nem akarok én gyomorgörccsel hazajárni, miközben mindennap kétszer előttük kell elmennem. Jobb esetben, ha hajlanának is a szép szóra, a szokásán az ember nemigen változtat, aki eddig éjszaka szokott pofázni, az majd ezután is fog. Csak most már a., halkabban talán, b., mostanra már megtapasztalta, mennyire áthallatszik a beszédhang!
Egyébként nincs velük baj, ezen az egy dolgon kívül. Sokszor kívántam, hogy bár költöznének el a picsába, de most már nem kívánom, mert mi van, ha még rosszabbak jönnek helyettük. Például azt sem hittem korábban, hogy ezt a hangyafasznyi kis lakást két embernek is ki lehetne adni, mert a korábbi cigány szomszédok lakásából lett ez leválasztva, még az enyémnél is kisebb, szerintem egy főnek ideális, ezért is örültem ideköltözéskor, hogy na, csak 1 fő szomszédom lesz állandóan, az meg magával csak nem fog veszekedni. Ez így is volt egy évig, az afgán csávóval, erre itt van most ez a kettő.
Arra is gondoltam, hogy kívánhatnám, hogy szakítsanak és az egyik költözzön el. (Na tessék, olyan lettem, mint a pletykás, szomszédok életébe belekukucskáló ráérős öregasszonyok! :-D) De az se jó. Ha a kiscsaj költözik el, a csávó itt marad, és ő az, aki a hangos diszkózenét szokta hallgatni, illetve párszor felordít valami videójátékozás közben.
Jó megoldás lenne, hogy a csávó költözzön és a kiscsaj maradjon, aki képes – ha egyedül van – csöndben maradni. De ez se jó. Mert a legtöbb ember, megdöbbenésemre, képtelen egyedül meglenni, nem bírja ki, hogy új faszit össze ne szedjen, és akkor ugyanott vagyok.
Barbi például elmesélte, mikor kiveséztük a témát pár hete, hogy neki a felette lakókkal voltak gondjai. Aztán egyszer odaköltözött egy isteni, fiatal srác, aki csak evett, aludt, dolgozott, tök csöndben volt. Csodálatos idők voltak, de pár hónap után a srác összeszedett valami kurvát, aki persze odaköltözött, és fapapucsban járt, ordított, műsorozott stb. Szóval, azt sem kívánom, hogy szakítsanak, mert esetleg az itt maradó egy még hangosabbat szed össze.
Az ideális az lenne, hogy vagy így maradjon a helyzet (= éjszaka, rádiós dresszírozás végett, nagyjából nyugi van), vagy ezek menjenek a fenébe és költözzön vissza az 1 db „afgán csávó”, a korábbi szomszéd, aki egyedül lakott és épp csak a telefonálást meg a normális emberi zajait lehetett hallani!
Megint csak lekopogom, az utóbbi éjszakákon már nem is kell bedugnom a rádiót, de azért odakészítem a hosszabbító mellé, mert elviselhető hangerővel fossák a szót, aztán én meg bealszom végül, amikor pedig az éjszakai pisilésre felébredek, nyugi van. Maradjon is így!!! De ha mégsem, a rádió mint csodafegyver egész jó bevált az alvás támogatására (persze egy macskagyökér kapszula, doboz sör vagy Seduxen is megtámogathatja ezt a csodafegyvert :-)
