Idén ősszel találták ki azt a kurva nagy okosságot, hogy a „közintézményekben ne legyen 18 foknál több” a nagy marha spórolás jegyében. (Ugyanakkor Felcsúton fűtött füvű focipályácskát kezdenek építeni, de oda se neki. Hogy Hatvanpusztát, meg a képviselők 600.000 Ft-nál is több fizetésEMELÉSÉT ne is említsem.)
Emiatt, ahogy jött az október, aztán a november, nálunk a melóhelyen simán nem volt fűtés. Eleinte még csak-csak elvoltunk ezzel, aztán én elkezdtem térdzoknit + vastag zoknit + vastag pulóvert stb. hordani, a többiek hasonlóképp, de egy idő után beláttuk, hogy az utcáról bejőve még elviselhető a klíma az irodában, de ott ülni egész nap totál elviselhetetlen. Mert pl. a kezem állandóan fázott, és arra mégsem húzhattam vastag zoknit.*
November elején egy szerdai napon egy ilyen, végig hideg irodában töltött munkanap után találkoztunk Zsuzsival; elmentünk az oktogoni Burger Kingbe, ahol van egy remek hely, ahol nincs más a közelünkben. Ott ültünk és beszélgettünk a szokásos több órányit, de menet közben rájöttünk, hogy vagy ott is basznak fűteni, vagy pedig ez a helyünk pont ott van, ahova épp nem ér el a fűtés, a fekvése miatt – a lényeg, hogy itt is hideg volt. Hidegben ültem az irodában, aztán hidegben a BK-ban, hát másnap, csütörtökön már marhára fájt a torkom.
Ekkor már, mondanom sem kell talán, hársfa- meg bodzateákat toltam a melóhelyen, hogy legalább félórákra ne fázzak.
Csütörtökön még elmentem valami könyvrendelést átvenni és ezután mentem haza, a sötétben, hidegben, és semmi másra nem vágytam, mint hogy végre ágyba bújjak a fájós torkommal. Metrón álltam, mikor rezgett a telefon és Fater volt az.
Rögtön sejtettem, hogy nem jó hír. És tényleg! Most hívta őt a közös képviselő, hogy az alattunk lakó szólt neki, hogy beázik tőlünk. Illetve nem az én lakásomtól, hanem a mellettem lévő kis helyiségtől. Korábban itt voltak a közös retyók, de azokat már leszerelték, az üres kis helyiséget pedig Fater kibérelte. Igazából csak tárolónak használjuk. Szóval innen ázik az alattunk lakó.
Oh, hogy a kurva isten bassza meg. Tényleg éppen most kell ez??! Semmi más nem hiányzott még nekem a fájós torkom mellé. Persze rögtön összeugrott a gyomrom, mert utálok minden konfliktust meg minden lakásos-közös helyiséges-társasházas problémát.
Mondta Fater, hogy nézzek át a kis helyiségbe. Hazaérés után át is mentem, habár utálok oda járni, mert lakattal nyílik, és egyáltalán, ha már bementem a lakásomba, nem szeretek onnan újra kijönni… Erőt vettem magamon és átmentem mégis. A hátsó fal valóban vizes volt, a régi vízcsőnek a csonkja, ahonnan a két vécé kapta a vizet, most kissé csöpögött, a fal pedig egészen átázott. A padló is vizes volt, de azért nem térdig érően, épp csak kb. fél ujjnyira.
Az volt a vicces, hogy már egy vagy két hete hallottam vízcsöpögésre emlékeztető hangot a fürdőszobában (annak a fala közös ezzel a kis helyiséggel). Rögtön frászt is kaptam, hogy csöpög a bojler, vagy a vécétartályom, a zuhany, a mosdó; de semmi nem csöpögött, úgyhogy arra gondoltam, talán a szomszéd lakásból hallok valamit, de szinte folyamatosan hallatszott.
Hát ezt hallottam. A kis helyiség vízcső-csonkjából csöpögő vizet.
Jelentettem ezt Faternak telefonon, mire mondta, hogy átjön rögtön megnézni. Nagyon fasza. Egyébként jólesett volna, de most, mint írtam, átfagytam, szarul voltam és le akartam feküdni.
Amúgy azt terveztem, hogy azon a hétvégén elmegyek Vácra várost nézni, és egyúttal felavatom a Wellensteyn kabátomat is, de most úgy éreztem, ezt lefújom, és inkább csak fekszem a hétvégén és gyógyulok.
Közben a közös képviselőt is próbáltam felhívni még most csütörtök este, de nem vette fel. Fater mondta, hogy biztos közgyűlés van valamelyik másik társasházában.
Meg is érkezett aztán Fater, megnézte ő is a csöpögést. Alá tettük a felmosóvödrömet, hogy most már ne áztassa az alattam lakót. Amúgy kisakkoztam közben, hogy alattam nem ember lakik, hanem hálistennek egy üzlethelyiség van, ami csak 10.00 és 18.00 között van nyitva, tehát mikor most kora este hazaértem, nem fogadott ott izgága család felháborodott ordítozással, mert a bolti alkalmazott már bezárt és hazament.
Fater mondta, hogy majd kerít vízszerelőt, illetve beszél a közös képviselővel. Bővebbet másnap, pénteken: ugyanis meg volt beszélve, hogy pénteken felszaladok hozzájuk egy-két órácskára.
Péntekre a torokfájásom javult, viszont kitört rajtam a nátha. A migrén után a náthát utálom még különösképpen. Egész nap fújtam az orromat. Haboztam, hogy menjek-e Vácra vagy nem – állítólag szombaton szép napsütéses idő lesz, és ekkor már vagy egy hete nem láttuk a napot. Talán javítana az állapotomon. Munka után, az ősök felé menet vettem is vonatjegyet.
Fater mesélte, hogy utolérte a ház hivatalos vízszerelőjét a csöpögés ügyében, de a vízszerelőnek lerobbant a kocsija, és majd csak hétfőn tudna jönni. Aztán beszélt a gyorsszolgálattal, akik meg azt mondták, hogy vagy ma (= pénteken), vagy szombaton fognak jönni. Ha jönnek, majd közvetlenül Fatert hívják, aki odajön a helyszínre.
Most péntek volt és egy helyiségben tartózkodtunk, tehát tudtam volna, ha hívja a gyorsszolgálatos szerelő, de nem hívta. Viszont másnap, szombat…. Most komolyan náthásan, lázasan üljek otthon és kerülgessem a szerelőket, akik ki tudja, meddig lesznek ott, ki-be járkálnak a szomszéd helyiség meg az én lakásom között, huzat lesz és hideg; biztos el kell zárni a ház fő vízcsapját is... Neeeem, nem akarok én ott lenni, inkább elmegyek Vácra.
Őszintén szólva, kitört rajtam a gyávaság és ezért azt mondtam Faternak, hogy a Zsuzsival megbeszéltük, hogy szombaton együtt megyünk Vácra (ez nem volt igaz), mert a Zsuzsi tesója Vácon lakik, viszont a Zsuzsi sosem látja a várost rendesen, mert a tesójáék mindig felszedik kocsival már rögtön a vasútállomáson (ez igaz volt). Fater szerencsére mondta, hogy OK. Nekem bűntudatom volt, de Faternak nagyobb gyakorlata van az ilyen szerelőkkel való beszélésben meg intézkedésben, és nincs is megfázva…
Hazafelé menet még beugrottam a sarki gyógyszertárba és vettem Otrivin orrsprayt, azt a fajtát, ami órákra megállítja az orrfolyást és az orrdugulást is. Eleinte Otrivin Plusz volt, aztán Duó, aztán Komplex; évente átnevezik, én meg mindig magyarázom a patikusnak, hogy mire gondolok :-D
Szombaton semmit nem kívántam jobban, mint ágyban maradni pizsiben és aludni. De ha otthon maradok, a vízszerelőket kell kerülgetnem a huzatban és még értelmes fejet is vágni hozzá. Így felcihelődtem, bevettem Algopyrint és belőttem az orromba az orrsprayt, aminek elvileg kb. 6 órára blokkolni kéne az orrfolyást.
És előkotortam az ágy alatti tárolóból a Wellensteyn kabátot is. Már előre eldöntöttem, hogy valami ’különlegesebb’ alkalomkor veszem fel először; hát ez lett az. Ahogy már írtam, nagyon furcsa volt elsőre, hogy milyen nagy, meg susogós. Mostanra (amikor ezt írom) már teljesen megszoktam. De nagyon kényelmes is volt, számtalan remek zsebbel.
A vonatom a Nyugatiból indult, ahol előzőleg feltankoltam Fornettivel. És emeletes vonat állt bent!! Amilyenen még sosem utaztam. Persze rögtön felmentem az emeletre; akkor még alig volt ott valaki, aztán az indulás előtt öt perccel feláramlott valami 35 fős külföldi csürhe (szép, napsütéses idő volt).
Vácra rövid ideig tartott az út, ott pedig sétálgattam. Lementem a Duna-partra, csakugyan sütött a nap. Megnéztem a kompot és sétáltam a parton, aztán sétáltam a városban. Fizikailag jól voltam, csak a torkom és az orrom volt szarul, és éreztem, hogy hőemelkedésem van, amit az Algopyrin kordában tartott ugyan, de azért ott volt. Viszont a vonatjegyet úgy váltottam meg, hogy majd csak 13.00 után indulhattam haza. És kb. 9.40-re értem le Vácra.
Persze hogy el lehet lenni Vácon 3 és fél órát, de beülni nemigen akartam sehová, anyagi okokból is és mert náthásan nem akartam nyilvánosan kajálni; plázát nem találtam, ahol fedett helyen lehetett volna andalogni, szóval a szabadban voltam és nem jól. De már csak azért sem akartam túl korán hazaérni, hogy – amennyiben lehet – elkerüljem a szerelőket.
Faternak mondtam, hogy csörögjön már légyszi, ha végeztek, mert addig izgulok.
Eljött a 13.00 óra, több vonat is indult, egy, ami hamarabb indul, de sok megállója van, és egy, ami tök gyorsan végigmegy, viszont az jó 20 perccel később indul. Én már egy percet sem bírtam tovább sétálgatással tölteni, felpattantam a korábban induló, sok megállós vonatra.
Alig indult el a vonat, amikor az Otrivin bemondta az unalmast. Elvileg 6 órán át kellett volna hatnia, de már mostanra elfogyott az ereje, és úgy elkezdett folyni az orrom, hogy nagyon. Ez még séta közben az utcán elment volna, de itt a vonaton ülve, emberek között iszonyú kínosnak éreztem. Isteni szerencse, hogy eleve kettes ülésbe ültem, nem négyesbe, hogy másik három ember bambuljon.
A vonat valóban minden meggyfánál megállt, alig vártam, hogy végre a Nyugatiba érjek…. Onnan hazamentem, és próbáltam rájönni, voltak-e már itt a szerelők? De Fater még mindig nem telefonált. Holott kértem, hogy hívjon vagy irjon, ha kész vannak. De mintha már járt volna itt, mert a vécédeszka fel van hajtva. No de mi van, kész vannak? … Mert ha igen, én azonnal lefekszem.
Felhívtam végül Fatert, aki megnyugtatott, hogy igen, megvolt a szerelés nemrég, ráhegesztettek valami bizbaszt a vízcsapcsonkokra, így most már nem fog csöpögni. Mondtam neki, hogy de szuper, megnyugodtam és köszi; na de miért nem hívtál? Hát most ért haza.
Bakker, nem kell ahhoz hazaérni, hogy csörögj vagy dobj egy sms-t vagy mailt… Áh, na mindegy, fő, hogy ezen túl vagyunk végre!! Azonnal pizsamába bújtam, bekapcsoltam az ágymelegítőt és be az ágyba! Vasárnap végig feküdtem, hétfőn szerencsére szabin voltam épp, és délelőtt már OK voltam, de délutánra elkornyadtam és megint aludtam egyet, de keddre már egészen rendbe jöttem.
*A munkahelyi hőmérséklethez: Továbbra is fűtetlen irodákban ücsörögtünk, de egyre többen zúgolódtak, és pl. a portások már a főfőnöknek megüzenték, hogy felkeresik a munkavédelmist, mert így szétfagynak. Így aztán egy-két hét múlva bekapcsolták a fűtést. Nem valami hatalmas meleget, kb. 20-21 fok lehet, én továbbra is pulcsiban járok, de most már nem hideg a kezem állandóan és elviselhető az egész napos üldögélés.
Ugyanakkor a hírekben hetente olvasni, hogy az iskolákban basznak fűteni, és kabátban ülnek a gyerekek, 15 fok van (ld. 2022 év végi hírek). A kiskunmajsai katolikus gimnáziumban nem engedik a kölyköknek a kabátban levést, holott nincs fűtés. És hasonló remek hírek olvashatóak az iskolákról, ahol igazából nem fűtenek, a csicska KLIK miatt, élükön a jól fizetett tankerület-vezetőkkel. Miközben egy nagy állami cégnél (= nálunk) a felnőtt munkavállalóknak fűt a cég; de kis nyomorult 12 évesek csak fagyjanak szarrá az iskolákban. No ilyen remek ez a kormányzat, gratulálok Fidesz-szavazók. Arra van pénz, amire mi akarjuk…
