Nem is tudom, minek írom le ezt, amikor már több hete történt… Na de ez a naplóm, az érdekes dolgokat pedig beleírom.
A harmadik plazmaadás november 24-én, kedden volt, azon a kedden, amelynek előestéjén megdöglött a telefonom. Ezen a napon telefon nélkül voltam!!
Ráadásul Barbi beteg volt – megint – én pedig negyed négyre (vagyis munkaidő alatt) kaptam időpontot a plazmaközpontból, tehát meg kellett szerveznem a negyed négytől fél ötig való helyettesítésemet.
Ezenkívül a hőmérséklet hirtelen leesett az addigi +10 fokról +2-re. Én viszont direkt vékonyan öltöztem, hogy ha megint leesne a vérnyomásom a donorteremben, mint a múltkor, akkor a hűvös magamhoz térítsen. Ezért egész nap fáztam.
De ezeket leszámítva maga a plazmaadás nagyon flottul ment. Időben érkeztem, rendben volt a súlyom, a vérnyomásom, a hőmérsékletem, a pulzusom. Csak sajnos ezután jött az az idegőrlő várakozás!! Már sorban álltunk a doki ajtaja előtt, de csak nem jött ki a bent lévő donor, az istennek sem… Ekkor már biztos voltam benne, hogy a ráérős középkorú dokinő van már megint, aki szeret húsz perceket pofázni a semmiről, tojva rá, hogy mennyien várnak még odakint.
Így is volt. Amikor félóra sorbaállás után én kerültem sorra, akkor nekem előadta, hogy a múltkor kicsit sűrű volt a vérem, ami azt jelenti, hogy folyadékhiányom van. Többet kell inni! Mondtam, hogy én iszom, mint a kacsa, főleg plazmaadáskor; de hát igazából csak reggel és este tudok sokat, mert napközben egyedül vagyok (Barbi ekkor tartotta a három hetes távollétét), és nem járhatok folyton a WC-re.
Nem, az nem jó, ha csak reggel meg este iszom, mert egyenetlenül terheli a vesét. Folyamatosan kell inni! Minden órában 3-4 decit!
…. Jó, és hová teszem a fáradt olajat, doktor néni kérem, ha egyszer egyedül vagyok, a vécé a folyosó végén, és nem zárhatom be az irodát a távollétemre, mert a hülye főnököm ide-oda rohangál, kulcsot sosem visz magával, és az hiányzik még, hogy egyszer zárt ajtót találjon. Vagy óránként ültessek oda egy kollégát, akik már így is húzzák a szájukat?
… De ezeket csak gondoltam, mert ha kimondom, még félórát beszél.
Aztán mondta, hogy a donorkérdőívet miért középen és miért nem a szélén írtam alá; továbbá hogy ez egy büntetőjogilag kötelező nyilatkozat, ami kötelez, hogy a valóságnak megfelelőt írtam rá! (Itt belegondoltam, hogy lódíthattam-e, mert persze nem drogozok, de vészhelyzetben eszem egy fél Algopyrint, de vajon mikor ettem utoljára, és vajon az Algopyrin ütközik-e a plazmaadással*? Talán nem, hisz a levett plazma zömmel víz.)
Miután végre megszabadultam a ráérős doktornyanyától, pisiltem, aztán kiültem a donorterem elé várni. Itt vártam még vagy negyedórát. Komolyan, nem értem, miért megy ennyire lassan az egész, amikor harminc ágy van. Sokkal többen is elférnénk, mint amennyit egyszerre behívnak.
Na de aztán végre behívtak (ekkor már majdnem egy órája tartózkodtam a plazmaközpontban, anélkül hogy megböktek volna!) Megint csak Melissa McCarthyhoz kerültem :-) Bogival eddigre már kisakkoztuk, hogy a vérnyomásom alighanem a túl gyors vérvesztéstől esett le a múltkor, mivel ezek a plazmagépek állítható sebességűek (mik vannak!), és mindig egyre gyorsabbra kapcsolják a nővérek; nekem meg az sok volt a múltkor.
Így nem voltam szívbajos és kértem Melissát, hogy ha lehet, ne állítsa gyorsra az én gépemet, nem sietek sehová, ráérünk…. De szerintem emlékezhetett rám, mert magától mondta rögtön, hogy OK :-) És valóban szép komótosan ment a donáció, iszonyat kényelmes kis fotelszerű ágyat kaptam, Rejtőt olvastam, pumpáltam, remekül elvoltam. Semmi gondom nem volt, azt leszámítva, hogy a vékony ruházatom és a légkondi miatt úgy fáztam, mint állat. Mivel 45 percig tartott, ezalatt majdnem kihűltem.
De aztán minden szépen alakult, lejött a 650 ml plazma, az előtérben kakaót ittam és felmarkoltam a pénzt, aztán távoztam.
A napnak még nem volt vége, mert az őseimhez voltam bejelentkezve vacsira. De mivel a telefonom halott volt, és nem volt ébresztő alkalmatosságom másnap reggelre, még beugrottam a MediaMarktba egy rádiós ébresztőért. És mivel már este volt és még hidegebb, mint napközben, valamint a plazmateremben is jól átfáztam, hát majd megvett az isten hidege :-( Még jó, hogy az ősök vacsival vártak. És a sok futás meg vitamin felerősítette annyira az immunrendszeremet, hogy még egy ilyen átfázós-plazmaadós nap után sem lettem beteg :-)
*Az Algopyrin-kérdés nagyon nyugtalanított, mert határozottan úgy rémlett, hogy „igazi” véradásnál kivágják vele az embert, mint macskát szarni. Na de, ez csak plazma! Kizáró ok 1-2 Algopyrin bevétele? És ha igen, mennyi idő alatt lesz „tiszta” az ember? Tehát ha hétfőn beszedek egyet, akkor pénteken már adhatok? Vagy majd csak két hét múlva?
Ezt nem kérdeztem meg a ’saját’ dokimtól, mert még 2025-ben is ott ülnék vele szemben, és mert volt egy olyan érzésem, hogy talán nem naprakész a gyógyszerekből. Vagy „biztos ami biztos” alapon kirúgna, ha beírom az Algót a kérdőívre.
De azért nagyon érdekelt a kérdés, így e-mailben megkérdeztem egy másik plazmaközpontot. És hálistennek, ők válaszoltak: az Algo nem kizáró ok plazmaadásnál, nyugodtan mehetek! :-)
Ettől nagyon megkönnyebbültem. Nem mintha éjjel-nappal fájdalomcsillapítón élnék, de ha pl. keddre van időpontom, és vasárnap a nyakamat elfekve/melegfront miatti migrénnel ébredtem, akkor most már tudom, hogy nyugodtan beszedhetem rá a bogyót és nem zárnak ki a plazmaadásból! – Ami nem is a pénz miatt dühítene, hanem ha egyszer én rákészülök valamire, akkor gyűlölöm, ha nem jön össze!
