Harmadszorra végre összejött, hogy együtt adjunk plazmát Bogival. Első alkalommal ő mondta le, mert megjött, másodszorra én nem tudtam menni, mert előző nap adtam teljes vért; de most végre sikerült!
Pénteken 12.15-re volt időpontunk. Szóval az amúgy is rövid munkanap még inkább megrövidült, ez nagyon boldoggá tett mindkettőnket :-)
Bejelentkezéskor Bogit magam elé engedtem, mert neki dolga volt utána. Hallottam, mikor vérnyomásméréskor mondta neki a recepciós srác, hogy cseppeket fog kapni a dokitól, mert alacsony a vérnyomása. … Nnna… Az enyém is csak 106/valamennyi volt, felkészültem a Symphatomimra.
Mire kitöltöttem a kérdőívet, Bogi már végzett az orvosnál. Nem kapott vérnyomásemelőt, csak egy szőlőcukrot. Ezen, meg hogy két perc alatt végzett, erősen csodálkoztam, amíg én is be nem mentem az orvoshoz. Ez nem ugyanaz a nyanya volt, akivel én annyiszor találkoztam! Ez idősebb, smink nélkül, és nem csinált ügyet sem a vérnyomásomból, sem hogy „sovány vagyok” vagy valami, csak megkérdezte, jól vagyok-e. Mondtam, hogy igen, erre ráírta a papíromra, hogy „750 ml” és szemrebbenés nélkül kieresztett.
Felvontam a szemöldökömet, mert eddig mindig csak 650 ml-t vettek le tőlem, megideologizálva, hogy csak a testsúly akárhány százalékát vehetik le stb. Na de az a másik doki volt. Nem hinném, hogy bajom esne plusz egy deci folyadék hiányától, miközben két napja annyi vizet iszom, mint egy részeg béka.
Bogáncsot kötötték rá először a gépre, öt perccel később engem. Ezúttal nem döntötték hátra a székemet, de nem akartam reklamálni. Kissé aggódtam, menni fog-e a dolog: ülő helyzetben, 750 ml … Olvastam, és igyekeztem nyugodt maradni. Nem is lett semmi baj. Ellenben a teremben egy másik ember, egy srác rosszul lett – vagyis csak leesett a vérnyomása – őt hátradöntötték, odajött a doktornő, de most is tök higgadt volt; és egyáltalán, senki nem kapta fel a savót.
Bizonyára mind gyakorlott donorok voltunk, akik tudtuk, hogy ha valaki véradáskor rosszul lesz, azt fektetni kell és békében hagyni.
Az egyetlen gond annyi volt, hogy a tű kihúzása után nem akart elállni a vérzés, hiába szorítottam ezerrel, így picit átvérzett a kötés, és a recepcióról visszaküldtek kötéscserére. Kaptam egy atombiztos dupla kötést :-), amitől másnapig be sem tudtam hajlítani a bal karomat.
Most mindketten jelen voltunk, tehát rákérdeztünk, hogy nem jár-e Bogáncsnak az a plusz pénz, amit az én első bejelentkezésemkor említettek, mivel én tőle szereztem tudomást erről a helyről. Ő nyuszi volt ahhoz, hogy egyedül kérje :-), de én így a plazmaadás után nem voltam félénk, így én kérdeztem rá konkrétan. Kapott is plusz háromezret, ha jól láttam. Nekem akarta adni a felét, de nem fogadtam el, végül is 3 db gyereke van és nem milliomosok.
Egyébként a 750 ml miatt mi is több pénzt kaptunk, a szokásos 3.000.- helyett 3.500-at. Nincs olyan kis pénz, ami jól ne jönne ;-)
Egy darabon együtt mentünk, aztán én vásároltam, és egész jól éreztem magam. Csak kicsit fáradt és dehidratált voltam, de elég élénk és egészséges.
Éjszaka összesen kb. 10 órát aludtam, utána pedig a városban járkáltam, és furcsa mód egyszerre éreztem fizikai fáradtságot és szellemi feldobottságot. Olyan volt, mintha csak három órát aludtam, de két erős kávét benyomtam volna. Holott tíz órát aludtam és csak egy tejeskávé volt.
Másnapra már teljesen jól voltam, két órát gyalogoltam napközben, kora este pedig futottam. Futás közben ugyan bele kellett gyalogolnom kétszer, de ez tuti nem a plazmaadás miatt volt, hanem a., mert túlöltöztem és melegem volt, és b., mert csak másfél óra telt el az ebéd óta, és még tele volt a gyomrom.
Szóval jó volt ez a 750 ml-s, kolléganővel közös plazmaadás is :-) Azért okos dolog volt péntekre időzíteni, egy munkanapot talán nem lett volna kellemes lenyomni másnap.
