Fantasztikus, végre összeszedtem magam és bejelentkeztem a másik, nagyobb plazmaközpontba! :-) Most volt az első látogatásom.
Hosszú hetek óta depresszióban vagyok, ami hol jobb, hol rosszabb, de inkább rosszabb… Hangulatingadozás meg passzivitás és effélék. Hála a jó égnek, hogy most épp csönd van a szomszédban és akár napközben is tudok szunyálni, de éjszaka mindenképpen lehet normálisan.
Hát így telt el jó sok idő, de most már közeledik a nyár és totál elegem van ebből az állapotból. Elsőnek rendeltem ashwagandhát, mert az jó az ilyesmire. Aztán meg elhatároztam, hogy most már tényleg újra elkezdek futni (mindenféle ürüggyel hanyagoltam sokáig, bár okkal, mert pl. beteg is voltam). Harmadiknak elhatároztam, hogy most már bejelentkezem a másik, nagyobb plazmás helyre.
Már iszonyat rég nem voltam plazmát adni, ha jól nézem a blogot, akkor tavaly májusban? Azóta jártam kétszer a régi jó kis plazmás helyemen, de akkora volt a tömeg, és 1 db nyomorult recepciós fogadta a népeket és fizette ki őket, hogy csak kifordultam, mint Petőfi a konyhából. Legutóbb novemberben. Hihetetlen, már akkora a nyomor, hogy fű-fa eljár plazmát adni, még akkor is, ha a szimpla véradásra nem menne, mert „fél a tűtől”, de amint kap érte tízezer forintot, máris nem fél.
Én is a pénz miatt határoztam most el magam. Jó, 90 %-ban, mert azért valamelyest az is hajt, hogy segítek a rászorulókon :-D De most már úgy állok anyagilag, hogy hiába „jó” a fizetésem, az infláció miatt úgy mennek fel az árak, hogy már többször is mínuszba fordultam hó végén. Az ember vesz egy melltartót, két könyvet, vagy elutazik egy vidéki városba és ott megeszik egy pizzát, és helló.
A régi szép időkben, mikor rendszeresen jártam plazmázni, azt a pénzt betettem a befőttesüvegbe és ha kellett, kivettem belőle, és így mindig volt plusz bevételem, ez megszűnt. És most kell. Nem kellene, ha nem lenne ilyen g*ci infláció, a világon a legnagyobb, köszi, Fidesz-szavazók, remélem, mind felfordultok.
Na szóval összeszedtem magam és online foglaltam időpontot az Új Helyre. Aggódtam, mert itt is simán lehet neten foglalni, mint a régi helyemen, ahol mint láttam, megtörténik, hogy 15 ember is lefoglalja a szerda délután 16.15-öt. No de az új hely honlapján láttam, hogy itt több recepciós is dolgozik. Talán úgy kezelhetőbb a tömeg.
Előnye még az Új Helynek, hogy tök jó helyen van, elérhető a melóból és a lakásból is, bár ez a régi helyemmel is így volt.
Igyekszem ugyan fogyni nyaralás előtt, de plazmaadáskor direkt nem jó soványnak lenni – nem mintha ez a veszély fenyegetne –, úgyhogy tiszta lelkiismerettel kajáltam kicsit többet az utóbbi napokban. Ez az egyetlen szituáció, amikor felfelé hazudom a súlyomat :-D És vasat szedtem meg esténként ujjnyi vörösbort.
Az Új Hely honlapján az van, hogy első alkalommal adatlap, meg ilyen vizsgálat, olyan vizsgálat, és aztán plazmaadás. Ez azt jelenti, hogy már első alkalommal leveszik a plazmát?! Szinte 100 %-ig biztos voltam benne, hogy ez nem így van, de hát ott volt a honlapon, ezért én úgy készültem, mint a rendes plazmaadásokra szoktam, kényelmes gatya, sok víz és vérnyomásemelő házi teakeverék.
Óránként jártam vécére bent, Petra és Rudi már el sem tudom képzelni, mit gondolt :-D És persze tök izgultam, hogy mi lesz, alkalmas leszek-e. Direkt vittem az áprilisi véradásomról szóló igazolást, meg a régi helyemen kapott kis kitűzőt, amit az 50. donáció alkalmával adtak (mondjuk még ki se bontottam).
És úgy voltam vele, hogy ha tömeg is van, kibírom és kész, kell a pénz, ez van, ennyit ki lehet érte bírni. Van, aki undorító faszikkal kefél pénzért. Akkor már a plazmaadás jobb.
Kiszámítottam az időt és a távolságot, és az adott időben megpattantam a melóhelyről. Marha gyorsan és simán odaértem, a ház is meglett, azon belül könnyen megtaláltam a plazmaközpontot (pedig feltételeztem, hogy majd eltévedek, ahogy néha szoktam).
Ahogy beléptem az ajtón, egy recepciós már elém is lépett, hogy mit akarok. „Egy”, mert valóban többen voltak!* Mondtam, hogy új vagyok, mire rögtön hívott beregisztrálni, személyi, TAJ-kártya, tájékoztatás stb. Megkaptam a szokásos kérdőívet, és még ki sem töltöttem, amikor már behívtak vénavizsgálatra.
Itt, ellentétben az előző hellyel, paradicsomi állapotok vannak, mert hívószámmal, kijelzőn szólítanak. Nem kell lesni, hogy „a szőke tyúk után jöttem, ez a bakancsos gyerek pedig énutánam érkezett, vigyázzunk, nehogy elém furakodjon!” Csak szépen le kellett ülni a kényelmes váróban, nézni a kijelzőt, és menni, amikor látod a számodat. Csodás volt!! Őrületes megkönnyebbülés!
Viszont itt sajnos nem kaptam meg az adatlapot, amin a vérnyomás rajta volt, hanem azt csak számítógépen küldözgette a recepciós.
Első volt a vénavizsgálat, ahol megállapítást nyert, hogy tök jó a bal vénám, viszont a jobb nem valami jó. Eddig ez nem foglalkoztatott, de most elmondta az asszisztens, hogy ha valamiért fel kell függeszteni a donációt, akkor át szokás kötni a másik karba menet közben, és nálam ez nem működik. Vagy esetleg visszaadásnál lehet valami gond, és akkor pár deci vér ott marad a gépben, és nem kapom vissza (kevesebb, mint a véradásnál).
Csodálkozva hallgattam, mert ezt még senki nem mondta, de mondtam, hogy OK, és eddig még nem volt efféle. (De most már azon izgulok, hogy ezután se legyen.)
Ezután jött az orvossal való találkozás, ez hálistennek csak beszélgetésből meg adatlap töltögetésből állt. Itt rákérdeztem a vérnyomásomra, mert baromira izgatott a dolog. Napközben ezer pohár vizet megittam, és délután 14.00-kor még egy fekete teát, aztán meg a vérnyomásemelő házi teámat, vajon lett hatása? A doki megmondta, hogy 118 per akármennyi a vérnyomásom. Hát ez elég jó.
Ezután jött a vérvétel, levettek egypár fiola próbavért. És majd akkor kérhetek donációra időpontot, ha a laboreredményeim jók lettek.
Ezek után máris mehettem haza. Nagyon örültem, és elégedett voltam meg jól éreztem magam, de mégis kicsit csalódott voltam. Titokban abban reménykedtem, hátha mégis van rögtön első alkalommal donáció, és akkor kaphatnék pénzt; valamint nem fölöslegesen ittam volna két napig annyit, mint egy veszett teve a Szaharában.
Most tehát várok a laboreredményekre, és minden este beáztatok fehér fagyöngy teát, ami hosszú távon rendbe rakja az alacsony vérnyomást (is), mert vérnyomásmérés sajnos minden egyes alkalom előtt lesz…
Picit bánatos voltam egyébként, hogy hűtlenül elhagyom a régi helyemet, mert azt igazán szerettem. Még Bogival jártam ott először, sőt együtt is voltunk egyszer donáción. Közel esett ahhoz a munkahelyemhez. És olyan kis kellemes, családias hely volt. Már egy csomó nővért meg recepcióst jól ismertem. Tudtam, hogy a ráncos arcú, de jó fej nő, akinek ugyanolyan a hangja, mint a Móni fodrászé, marha jól szúr vénát (és csukott szemmel hallgatva mintha a fodrásszal beszélgetnék). Meg más hasonlók…. De hát ilyen az élet, én nem bírok órákat várakozni hatalmas tömegben, 1 db recepcióssal, hanem elmegyek a sorszámhívós, több recepciósú, nagyobb helyre. Még akkor is, ha ez valszeg megint valamelyik fidesznyik, vagy fidesznyik feleségének a biznice, én erről már rég letettem, hogy emiatt kerüljek helyeket, hisz előbb vagy utóbb úgyis felvásárolják az egész kibaszott országot, most azért ne legyen nekem plazmapénzem, mert tartom magam az elveimhez? Úgy csak nekem lenne rossz, és mások úgyis elmennek helyettem donorkodni. Akkor már én is.
Szóval most várunk, mint a két életben maradt szereplő A dolog végén.
* csak a poszt megírása után tudatosult bennem, hogy ráadásul a kifizetésekre egy külön pultnál egy külön ember ült!! :-) Zsír!
