Gyakran van, hogy valahol felmondok, vagy valakivel megszakítom a kapcsolatot, mert minősíthetetlenek a körülmények/ az ember stb., és milyen jólesne, ha ilyenkor a másik fél megbántottan megkérdezné, hogy De hát miért szakítasz/Miért mondtál fel, te kedves Macska, mit követtünk el? – És akkor a pofájukba mondhatnám, hogy ezt meg azt meg ezt, te szemét! – De ilyen sajnos szinte sosincs. Ezen a héten viszont ért egy pont ilyen elégtétel! :-)
Az új helyen való plazmaadás kötötte le az energiáimat mostanság, elsősorban folyton lestem a mailjeimet, hogy egyáltalán alkalmasnak találnak-e a laboreredményeim alapján? Végül aztán jött a levél, hogy igen! Erre foglaltam időpontot, és megkezdtem a felkészülést.
Elsősorban egyáltalán nem fogyókúráztam, hanem ellenkezőleg, holott már a pizsamanadrág dereka is szorít kicsit, de nem baj, inkább, minthogy a súlyom miatt kizárjanak. Aztán igyekeztem kevés zsírt enni – bár a fene se tudja, hogy miben mennyi van; eddig úgy rászoktam, hogy a szénhidrátot csökkentsem és a zsír mehet, most meg fordítva.
Plazmaadás előtti napon természetesen jó sok vizet ittam, és akkor hirtelen megcsörrent a telefonom a munkahelyen. Kijelezte a számot, ami ismeretlen volt, így felvettem (épp akkoriban néztem újra az OTP-s csalókat átverő videót, ahol a kelet-magyarországi kiejtésű – „ótómata” - nő próbálja a kártyaadatokat kiszedni a fickóból, de megszívatják :-D). Arra gondoltam, hogy hátha szintén OTP-s csalók, akiket meg majd most én fogok megszívatni!
Ezzel szemben egy multis középvezető hangú fiatal fickó volt, aki az előző plazmaközpontomból telefonált! Na, ekkor már rögtön tudtam, miért hív!
Hogy hát én sokszor jártam náluk, de most már régen nem jártam náluk, és hogy miért nem? Mire belemondtam a pofájába, hogy mert ott csak 1 db recepciós gyerek van, aki egymaga intézi a donorfelvételt ÉS a kifizetéseket is, és én nem fogok ott várakozni két órát, míg az előttem lévő 30 ember sorra kerül.
Értem, hát akkor csak a várakozás és a zsúfoltság a probléma? Mondom, igen.
Hát de én eddig a belvárosi központjukba jártam, de van ám nekik egy másik központjuk is a [a város tőlem legtávolabbi zuga]-ban, járhatnék oda is. Persze új alkalmassági kellene, mert kb. egy éve nem adtam, no de ott nagyobb a hely és jobbak a körülmények!
Ekkorra már sátáni vigyor ült ki az arcomra. Belemondtam a pofájába, hogy [a város tőlem legtávolabbi zuga] nekem sajnos nagyon kiesik, és hogy időközben én már be is jelentkeztem egy másik plazmaközpontba, ami kellemes közelségben van, és tulajdonképpen épp holnap fogok menni az első donációmra.
Hallgatott a fickó, miközben én úgy vigyorogtam, mint Joker; aztán akkor sok szerencsét kívánt és elköszönt.
Elégedett pofával csaptam le a telefont. A jó anyját. Majd én elutazom a halál f*szára, csak hogy ezen a cégen belül maradjak, mi? Francokat, van most már száz plazmaközpont, minden sarkon egy, válogathatok. Majd biztos utazom három átszállással munkából oda, aztán másik három átszállással donáció után haza. Versenyszféra, kérem :-D
Másnap nagyon izgatott voltam az igazi első itteni plazmaadásom miatt, mert hát tényleg egy éve nem voltam egyáltalán, és sosem tudhatom, hogy alakul a vérnyomás. Vasat szedtem, vérnyomásteát főztem, plusz egy szendvicset meg csokit raktam el. Simán ment a munkanap, az időpontom előtt tíz perccel odaértem, titkon rettegtem, hogy az előző alkalommal csak mákom volt és igazából itt is tízezren vannak mindig. De nem!
Az ajtóban rögtön elém jött a recepciós, hőt mért, aztán megmondta, hogy mennyi (nem értettem, minek kell ezt hangosan is bejelenteni, aztán rájöttem: mert adatfelvételkor tőlem fogja visszakérdezni. Szóval figyelni kell!). 36,8 volt amúgy. A mérlegre is önállóan kellett ráállni és szájjal jelenteni, nem a gépbe ment a súly, mint az előző helyen. (Noha most bőven megvolt a súlyom, de azért a biztonság kedvéért azt a sportcipőmet vettem fel, ami üresen is kb. másfél kiló :-D)
Ami még eltér az előző helytől: itt csak a kérdőívet kapom meg kinyomtatva, az adatfelvételi lapot nem. Tehát nem látom, hogy mennyi volt a vérnyomásom. Ami egyrészt jó – nem idegeskedem miatta rögtön ahogy meglátom –, ugyanakkor rossz is, mert ha túl alacsony, akkor a doki úgyis kirúg.
Épphogy kitöltöttem az adatlapot, és már hívtak is az orvoshoz. Ekkor vettem észre, hogy a rágcsát, amit adtak, izgalmamban ott felejtettem a recepciós pulton. De most menjek érte? Olyan ciki…. És mi van, ha az nem is az enyém, hanem valaki más is ott felejtette? Végül otthagytam.
A dokinál három percet ha voltam, rákérdezett a folyadékfogyasztásra, evésre és kész. Doki után elrohantam pisilni. Utána vártam, hogy szólítsanak a ferezisre. Itt eltelt azért jó öt perc, és már kezdtem aggódni, hogy nehogy majd megint pisilni kelljen, de ekkor feltűnt a hívószámom a kijelzőn! Pattantam és rohantam a terembe. A cuccaimmal a kezemben, mert szekrénykulcsot nem kaptam, pedig a régi helyemen volt, úgyhogy nem tudtam, most jól vagyok-e így. …
A plazmateremben néztek rám kérdőn, mert kiderült, hogy meg kellett volna jegyeznem a nővér nevét, akihez mennem kell, én meg azt nem figyeltem meg, de végül az illető nővér rájött, hogy őhozzá jöttem :-D Jó fej ötvenes volt. Miután rájött, hogy először vagyok itt, felvilágosított a lényeges dolgokról. Persze a ferezis részét már jól ismertem. De a cuccaimat tényleg nem kellett kötelezően elzárni, simán leszórtam a szék mellé, ahogy amúgy mindenki más is; ja és lábzsák sem volt senkin, mert a régi helyen az is kötelező volt.
Ettől eltekintve kb. minden ugyanúgy zajlott, mint régen. A doki a kérdőívemre azt írta tollal, hogy „820 ml”, amin kicsit felvontam a szemöldökömet, mert tőlem általában 700-750 ml-t szoktak levenni. Ráadásul egy éve nem adtam, hmm…. No de végül is ez zömmel csak víz, azt meg annyit ittam, mint egy kacsa.
A donáció igen simán zajlott és hamar kész voltam. Semmi extrát nem tapasztaltam. Kb. kétharmadnál elkezdett erősebben verni a szívem, mint mindig, de ez megszokott dolog. Ja, és a vénámat is tök jól szúrta a nő, alig fájt. Mikor készen voltam, a nővér leszerelt, bekötötte a karomat, kérdeztem, hogy most hogyan tovább? Mondta, hogy kint simán le kell ülni és szólítani fognak a kifizetésre; már nem is kell vinnem a kartonomat sem, ők a gépben passzolgatnak engem egymás között.
Odakint le is ültem és megint jó öt percet vártam, ami amúgy jó is volt, mivel a rágcsámat ottfelejtettem és nem volt nálam semmi más kaja – ez hülye húzás volt –, pedig direkt szoktam mindig enni pár falatot donáció után, hogy ne járjak úgy, mint amikor elájultam a liftben. Ittam a gyógyteámból és igyekeztem nyugodt maradni. Jó a vérnyomásom, sokat ettem, és futottam is még tegnap is!
Végül szólítottak – itt már név szerint, azt könnyen felismertem – és simán odaadták a pénzt. Készpénz az egész, nem utalvány a fele. 21.000.- Ft! Uhh…. OK, ennek egy része nyilván azért, mert most adtam először. De akkor is. Nem csoda, hogy olyan lelkesen járnak az emberek plazmaadásra, és minden sarkon van már egy központ :-/
Elraktam a pénzt, elmentem, még vásároltam is és gyalogoltam annyit, hogy a napi 10.000 lépés meglegyen. Nem lettem rosszul, és alapvetően nagyon elégedett voltam magammal, de azért erkölcsileg olyan furcsa érzés volt. Úgy éreztem magam, mint egy amatőr prostituált, aki mindent megtesz, hogy a pénzes kuncsaft lefeküdjön vele, és most, hogy túl van rajta, tkp. azt közölték vele: „OK, megkettyintettek, egy ribanc vagy, na nesze itt a pénzed.” Fura, nem jó érzés volt.
De túlléptem rajta, mivel a pénz kell, a rászorulóknak meg kell a plazma, úgyhogy ennyi.
Otthon a pénz egyik felét a plazmapénz-gyűjtő titkos helyemre dugtam, a másik felét a rendes pénztárcámba (Tihany és az előre utalás miatt le vagyok égve).
Aznap nem bírtam elaludni a felspannoltságtól, és másnap is korán felébredtem magamtól, de ez gyakran van így plazma után. Megjegyzem, hogy már másnap reggel 6.00-kor is tök jól nézett ki a vénám, semmi folt, épp csak egy kicsi szúrásnyom látszott.
De azért fáradt voltam meg szívdobogásom is volt napközben, noha jó volt a hangulatom. Az első kettő simán lehetett a tegnapelőtti futástól – meleg volt –, vagy a hirtelen felmelegedéstől, vagy attól, hogy megittam a maradék munkahelyi tejemet nescaféval, aminek a fele volt koffeines; és persze magától a plazmaadástól is. De ha tényleg 800 ml-ket vesznek le tőlem, akkor indokolt a sok-sok ivás, viszont nem lesz WC-vészhelyzet, ha így pörgetik az embereket. Mindenesetre elhatároztam, hogy inkább szombatonként fogok járni, és nem annyira munka után.
