Kész vagyok. Új ember jött az osztályra. Na, ezeket mindig fenntartással kezelem. Többnyire csókos, és/vagy beképzelt, hülye vagy arrogáns… rossz esetben ezek tetszőleges kombinációja.
Sajnos rossz tapasztalataim vannak, nem a kisujjamból szopom ezt a véleményemet.
Ráadásul annyi intézkedés van, amit csinálni kell ilyenkor; és természetes, hogy Barbi még mindig nincs, tehát csinálhattam minden effélét egyedül. Ugyanakkor igazi szakmai melókból is elég sok szakadt most rám.
Az új csaj tegnap jött, Ibolya a főnöki irodában – ahol még nem tartózkodik életvitelszerűen – beszélgetett el vele. A csaj a Tündi régi irodáját választotta, amiből viszont Tündi július óta nem volt képes kipakolni az ott lévő rengeteg vackát. Ezért az új csaj egyelőre beült a főnöki irodába, és tegnap ott malmozott.
Ez elég zavaró nekem, mert megvan az a hátránya, hogy benne van a személyes terembe, nyugodtan enni vagy magánbeszélni nem tudok, viszont az az előnye nincs meg, hogy ha kimegyek, rábízhatnám az irodát (fogadd az ügyfeleket, vedd fel a telefonokat). Magyarán csak hátránya van.
Tündinek szóltunk, hogy SOS pakolja ki a szobáját, de neki hirtelen jajdenagyonfontos rettentő sürgős munkái keletkeztek, és – naná! – cseszett kirámolni.
Érdekes, hogy amikor Barbi még itt volt, akkor minden órában lejártak együtt cigizni, ami a Barbi gyökkettő km/h tempójával számolva jó húsz perc; szóval erre van ideje, de a szobáját kipakolni, azt nem.
Nem akartam, hogy az új nő még egy napig a nyakamon üljön, így némi viták után Bogi és én rámoltuk át azt a rengeteg szart egy üres irodába. A vita azon volt, hogy ne már mi rámoljunk (Bogi), amivel egyet is értettem, de tudtam, hogy Tündi akkor sem jön le, ha fegyvert szorítanak a homlokához. Én magam is megmondtam korábban Barbinak, hogy ha úgy adódik, akkor nem fogok Tündi helyett pakolni, de hát ki vágyik arra, hogy ezt az új csajt kelljen kerülgetnie még hetekig?? Aki ráadásul csomószor elsétált a világba, otthagyva a ridiküljét, telefonját stb. az irodában, a másik meg csak őrizze ki tudja meddig…
Bogi meg én nekifogtunk pakolni, sőt hogy hű legyek az igazsághoz, maga a nő és még a tirpák Mari is besegített. Ildikó is akart, de mondtam, hogy ő inkább őrizze a telefont, mert inkább tud érdemi infókat adni, mint én.
… Ezen valamiért besértődött, pedig korábban azt is sértőnek tartotta, hogy majd ő pakoljon. Szóval igazán nemtom, mi baja volt ma.
Átpakoltunk minden szart; köztük eredeti, iktatott alszámok is voltak! Bár tojok rá, ez a Tündi sara. Bogi ottmaradt portörölni, én szétszedtem Zsuzsi régi számítógépét és átvittem az új csaj szobájába. Beállítottuk az íróasztalát, írtam maileket a telefon és a számítógép bekötése végett, és örültem, hogy végre megszabadulok tőle.
Erre megszólal, hogy ugye nem baj, ha ma még itt ül nálam?
De baj vazze! Pont ezért pakoltuk ki a szobádat, hogy végre ott legyél! Mindegy… fél napot már kibírok.
Közben Ildikó kitalálta, hogy van valami festmény, ami kell neki, de írjak a gondnokságnak, hogy jöjjön valaki lyukat fúrni a falba, mert ez nehéz festmény, komoly akasztó kell neki. Nem azonnal, de írtam mailt.
Aztán bútorokat is ide-oda rámolgattunk, néhány kütyü elromlott; csomó mailt írtam a különféle illetékeseknek. Délután felé kitalálta az új csaj, hogy írjam ki a nevét a névtábla-tartóba az ajtóhoz. Kiírtam. Erre azt találta ki, hogy hát az a névtábla-tartó ferdén lóg, írjak, hogy javítsák ki.
Hogy az a nagyságos asszony fejed szakadna le!! Ebben a házban, banyek, rohad minden, itt csak a Felső Vezetésnek vannak luxusirodái, a mifajta aljanép haljon meg; de Te akartál ide jönni dolgozni, nem volt kötelező! :-(
Jó, írtam még egy mailt a gondnokságnak.
Erre mikor valami kézbesítésből jöttem vissza, Ildikó – aki addigra már háromszor megkérdezte, hogy írtam-e már az ő festménye végett mailt, és háromszor megmondtam neki, hogy igen – ott állt a folyosón, vörös fejjel, és azt állította, hogy én biztos nem is írtam mailt, merthogy most kijött egy szerelő, de az csak az új csaj névtábláját csavargatja, és nem is tud arról, hogy még festménytartó lyukat is kellene fúrnia.
A szar elöntötte az agyamat, mert az Ildikó vackát intéztem előbb, és már az a mail is megjött, amiben az én mailem nyomán utasítják a műhelyt, hogy nosza fúrjanak! Ezt ezért elküldtem Ildikónak, olvasási visszaigazolással; de nem jött meg a visszaigazolás, ő meg nem jött oda elnézést kérni. A tököm tele azzal, amilyen méltóságos asszonynak képzeli ez a tenyeres-talpas törpe is magát az utóbbi időben!! :-(
Közben a Mari is többször felénk mászkált, láttam rajta, hogy csak ürügyet keres a cseverészéshez, és valóban, be is ült az új csajjal locsogni vagy egy órát. Az én személyes teremben, ami mint írtam, idegesítő. És hangos. Mert az új csajnak nem tetszik, ha a kettőnk közti ajtó be van csukva (miért???), tehát a teljes locsogásukat végig kellett hallgatnom.
Amúgy mellesleg két akta jött fel irattárból, mindkettő nekem, mindkettő régi, vacak, feledésbe merült ügy, amik most előkerültek a sírból és csinálni kéne velük valamit, de mit?! Épp ezeken az aktákon ültem töprengve, amikor odajött az új csaj, hogy az informatikus épp most üzemeli be a számítógépét, és ha majd végez, megnézem-e, hogy jó-e minden?
… Még pont ez hiányzott tőle, a rámolás, takarítás, 15 e-mail megírása meg a „ferdén lóg a névjegytartó!” után. Mondtam, hogy nem – valahogy szebben fogalmaztam – mire láttam, hogy megsértődött, de szarom le. Holnaptól már szépen a saját szobájában fog ülni, onnantól nem érdekel.
A hazamenés miatt is idegeskedtem, mert tegnap 16.30-kor még itt téblábolt le-föl az irodában, holott én indultam volna haza, és várnom kellett, míg összepakol, mert nem hagyhattam rá az irodát. De ma sikerült neki időben összepakolni (sőt, én az ő módszerével élve, szólás nélkül mentem ki mosdóba 16.25-kor, és mire visszaértem 16.29-kor, elégedetten láttam, hogy most _ő_ ideges :-)
Szörnyű dolgokat hoz ki az emberből ez a tetves munkahely.
Hazafelé bevásároltam, aztán mikor befordultam az utcába, hát ki vonszolódik előttem 15 lépéssel, ha nem a Lófarkas!! Pedig rég nem láttam, mert igyekszem elkerülni, ami többnyire sikerül is.
Olyan lassan vonszolódott, hogy nem tudtam nagyobb távot hagyni kettőnk között, viszont annyira azért nem lassan, hogy tök simán leelőzzem. Így kénytelen voltam beugrani a sarki cukrászdába, csak hogy ne fussak össze vele, és ott vettem két süteményt 700.- Ft-ért. Fizetés előtt!! Hát tényleg ótvar egy nap ez a mai, már csak azt remélem, hogy legalább finomak lesznek a sütik…
Egyébként pedig jövő hétfőn lakbérfizetés, talán ezért - is - vagyok ilyen ideges, baromira idegesít már előre a dolog, hasztalan próbálok nem gondolni rá. Most vajon miféle csapás ér, elfelejt a szenilis nyanya, vagy megfojt a pszichopata fia?
Még az a szerencse, hogy Bogáncs végig mellettem állt és segített egy csomó mindenben.
