a hallgatag macska naplója

  A betegácsiban töltött hét utolsó táppénzes napján belibegtem a dokihoz és átvettem a táppénzes papírt. Okos módon már kirakják a recepcióra. Másnap pedig utolsó munkanap, amikor leadok mindent és leszerelek. Az utolsó munkanap előtt persze ugyanolyan korán keltem, mint máskor, csak kicsit…

  Ezek ilyen minták az életemben. Röpke pár évvel az akkori főnököm fenyegetett kirúgással; most meg a mostani főosztályvezető, alkoholista faszkalapunk. Nem most volt ez már, hanem pár hete, csak azóta folyamatos idegállapotban vagyok, Maúnika, oszt’ azér’ nem írtam még eddig le :-D

  Augusztus utolsó hétvégéjén mentünk 3 éjszakára Zalakarosra. Ugyan idén már voltunk egyszer áprilisban is, de akkor még ki se volt nyitva a fürdő szabadtéri része – sőt, még feltúrások meg munkálatok folytak –, és előszezon volt, útközben a Balaton mentén gyakorlatilag semmi nem volt kinyitva :-(

  Megvolt az idei nyaralás is. Nagyon jó volt, de mégis ambivalens. Vagy minden évben ezt írom? :-D És persze marha gyorsan eltelt. Mire belerázódtam volna, már haza is jöttünk; illetve hazajövés után, több munkanappal később éreztem azt, hogy „na MOST esne nagyon jól elmenni Füredre, mert MOST…

   Tessék, mondtam, hogy idő kérdése és minden munkahely elcsesződik, vagy legalábbis negatív irányba kezd változni! Mondjuk, már nem lep meg, 29 év munkaviszony után, de a tendencia dühít! Ahogy írtam múltkor, természetesen a legszimpatikusabb kolléganőmnek, Gizinek van pont most elege, és…

  … Háromnapos ünnep, ráadásul pápalátogatás is; jó idő van, én persze turistás övezetben lakom amúgy is; mostanra már szinte ölni tudnék, akkora a turistacsürhe, plusz most még a vidékről felmászott szektás tömegek is itt tobzódnak (a Westend oldalában, nem viccelek, kb. 50 turistabuszt láttam!!)

  „ – Én cseszem el a Sasok mázliját?! - Nem azt mondom, hogy te cseszed el, csak azt, hogy elcsesződik.” (Napos oldal) Még az előző melóhelyemen dolgoztam, amikor belegondoltam, hogy basszus, valahogy idővel minden munkahelyem elszaródik. Nem konkrétan arra a melóhelyre gondoltam, vagy most –…

  A közszféra a magánszférától az értelmes dolgokat nemigen veszi át, de a baromságokat nagyon lelkesen. Például a „csapatépítő” fogalmát. Ezt úgy gyűlölöm, mint a szart. Munkaidőben dolgozunk; munkaidő után pedig engem hagyjanak békén. Ha pedig munkaidőben „csapatépítünk”, akkor azalatt sem…

   Újra megfogadtam, hogy lehetőleg nem nyáron mondok fel legközelebb. Ha tőlem függ. Erre a mostani nyárra nagyrészt ez nyomta rá a bélyegét. Nyaralás után még dolgoztam, aztán pár nap szabit kivettem a részarányosból, de nem az összeset, mert minek? Bejött közben az állati hőség, a lakásban sem…

  Igazából örülnöm kéne, megszabadulok ettől a fos melóhelytől és nemsokára kezdek az új helyen, ahol legalább a fizetés több és normális időben kezdődik a munka. De mégis inkább feszültség és szorongás van bennem…. Tudom, én aztán mindennek megtalálom a sötét oldalát; ha a mennyországba kerülnék…

  Tessék, mennyi dolog megtörténik mostanában, amiről soha nem gondoltuk, hogy előfordulhat! Világjárvány, háború; most meg egy Frei, amiről ma eldöntöttem, hogy bojkottálom, holott amúgy szuper :-( Ahogy már sokszor írtam, a Frei kávézókat imádom, mert finomak a cuccok és ár/érték arányban is…

  Múltkor úgy látszik, korán ittam a medve bőrére, mikor arról volt szó, hogy Annamária végre visszaköltözik a régi helyére és nálam megint csönd és nyugi lesz. Azóta se történt semmi! Az ostoba főnökünk, aki 20 perc alatt elintézte az ún. „csapatépítőt” magának, mivel szeret bulikázni, ilyenkor,…

  Idén a két ünnep közt részben dolgoznom kellett. Ugyan szívesen szabira mentem volna a teljes hétre, javasoltam is a főnöknek, de ő közölte, hogy nem lehet, mert már nagyon sokan elmennek azon a héten. Így megállapodtunk abban, hogy karácsony előtt 3 nap, és karácsony után 2 nap.

   Ma egyszerre vagyok rosszkedvű és feldobott, illetve felváltva ez a kettő. Rosszkedvű főleg azért, mert keveset aludtam; lefekvés előtt – feszültség miatt – megittam egy Borsodi Bivalyt, elalvás előtt bekapcsoltam a rádiót, de most nem az Inforádiót, hanem egy zenéset. Aztán éjfélkor…

   Közeleg a nyár, nyaralás lefoglalva, Zsófi megszületett, oltást megkaptam és eltelt a két hét, súly 52 kg alatt, szóval úgy személyesen nincs különösebb gondom, csak a címben szereplő két tényező zavaró. Azok sem úgy, hogy éjjel-nappal pörgök rajtuk, hanem hangulattól függően néha nagyon…