Csak Neville-t tudom idézni a Titkok kamrájából, amikor elkapták a frissen befogott kelta tündérmanók … hát engem meg ezek az arrogáns vén kurvák találnak be és kóstolgatnak, akikkel a melóhelyen körbe vagyok véve
(persze nem mind ilyen!).
Ezúttal az új vén kurváról van szó, akit már említettem. Párszor.
… Nem, nem is vagyok hajlandó posztot írni, egyszerűen idemásolom az Orsinak tegnap, első mérgemben, kiborulva írt mailemet:
„Ami ma történt:
Eleve egész hétvégén feszült voltam a pénteki apró balhé miatt. [Noha már 3 hónapja itt van, képtelen megjegyezni, hogy címkét is kell tenni a tértivevényes levelekre – mire írtam egy kör-emailt erről; mire ő odajött és visongott.] Na de gondoltam, most már csak nem lesz semmi. Reggel 8.55-kor nagyságos asszony odaállt kényelmesen borítékot címezni a pultomhoz; láttam, marha sokáig fog tartani, és nagyon zavarta az aurámat - hát átültem a telefonommal Barbi helyére, h. majd addig a mailjeimet olvasgatom.
Erre odajött 10 perc múlva, és - minden előzmény nélkül! - szabályosan nekem rontott a visító hangjával, hogy "különben meg [én] most sem a munkámat csinálom" (WTF?!), hanem itt ülök. Mondtam, várom, hogy elhúzz végre a helyedre és tudjak dolgozni. Mi az hogy ő menjen a helyére, hogy merek így beszélni vele; mondtam, én ugyan nem hívtalak ide, lehet vinni egy köteg borítékot és a szobádban címezni, mert most is itt állsz 20 perce, azalatt ezren is kereshettek telefonon.
Meg mi az, hogy itt az ügyintézőknek maguknak kell postázni?! (Vazze, MÁRCIUS ÓTA itt van!) Mondom, ez mindig is így volt és így is marad, mindenki magának postáz, ő se játssza itt a nagyságos asszonyt. Hogy én hogy merek ilyen stílusban beszélni vele, ez itt egy munkahely, úgy beszélek vele mindig, mint egy kutyával (ami azért vicces, mert SOHA nem szólok hozzá 1 szót sem), és ezt "jelenteni fogja".
Mondom, jelentsd. Ekkor jött be Ibolya szerencsére, és innentől hallott mindent! A nagysága rögtön rárontott, hogy én azt mondtam neki, hogy "takarodjon a helyére" (nem igaz), meg milyen hangon beszélek vele. Itt azért már felment a vérnyomásom és mondtam, hogy nekem is van diplomám, és itt egy titkárnő van, a Barbi (akivel naaaagy barátságban vannak), ha valaki, hát majd ő fog neki postázni, mert hogy én nem, az holtbiztos.
De itt már párhuzamosan beszéltünk, ő nyávogta, hogy én hogy beszélek vele, meg hogy "ez egy munkahely! ez egy munkahely! ez egy munkahely!" (ami szórakoztató, mivel ha itt van Barbi, folyton társalognak, és ennek 98 %-a NEM munka :-D)
Ibolya monda, h. nyugodjunk meg mindketten és majd félóra múlva visszatérünk a témára. Nagysága elment, én Ibolyának elmondtam, mi történt, és ezúttal szerintem inkább velem értett egyet, mert nagys.asszonyt Ibolya sem igen bírja, mert ennek tisztára olyan habitusa van, mintha legalábbis a főosztályvezetővel, de még inkább valami felsőbb vezetővel lenne egy szinten.
Velem is olyan stílusban, olyan lebaszóan és számonkérően nyávogott, mintha egy ángol úrihölgy lenne, én pedig az utolsó konyhalány; na ezt pedig én nem tűröm ezektől a beképzelt öregasszonyoktól.
A másik, amin felkúrtam az agyamat - ezt Ibolyával és Bogival is megbeszéltük - hogy engem számon merészel kérni ezt a senki, ez a közönséges ügyintéző, aki csak egy a többi közül, mintha csak a felettesem lenne, hogy "nem dolgozol"??!! Hát ki a fene ez?
Amikor Barbi reggel fél tízig 'nem dolgozik', mert reggelizik és keresztrejtvényt fejt, az tök oké? Mert ő minden reggel ezt teszi!
Vagy én vajon odaállok mások fölé, amikor az anyjukkal telefonálnak, újságot olvasnak, IKEA-katalógust néznek a neten, a férjecskéjükkel telefonálgatnak, magánlevelet írnak, hogy "hééééé, te nem dolgozol!" Hát mi köze van ennek a vén grófkisasszonynak hozzá, hogy abban a 15 percben, míg ő a személyes teremben postázgat, én mivel foglalom el magam?
Megjegyzem, később az terjedt el, hogy én "a Barbi gépén neteztem" - holott Barbi hetekkel ezelőtt megváltoztatta a jelszavát, így BE SEM TUDOM KAPCSOLNI a gépét!
... Na, aztán nem tértünk rá vissza félóra múlva, mert jött valaki (kivételesen most örültem ennek), aztán meg 10.15-kor a nagysága elviharzott (ki a házból) - pont szembetalálkoztam vele a folyosón, köszöntem, mire nem köszönt vissza. Na, ez milyen? Igazi nagyságos asszonyos illem, mi?
Vmi magánügyben ment ki 1 órára; de látszott, h. kurvára pipa, amiért 1. Ibolya nem (egyértelműen) neki adott igazat, 2. ez valami naaagyfőnök lehetett korábban, és biztos megszokta, h. mindig neki van igaza és amit mond az úgy van; most pedig én (= az ő szemében egy alattvaló) visszautasítottam a dumáját. Hát ez nem tetszett neki.
Ibolya különben külön-külön beszélt mindkettőnkkel; nekem azt mondta, h. tudja, milyen a nő, de azért próbáljam meg visszafogni magam; mire én mondtam, h. én igyexem, de hát ODAJÖN a pofámba és konkrétan nekem támad, hát mit csináljak? Ne válaszoljak - így Ibolya - kerüljem ki, vagy menjek ki a szobából stb.; mire mondtam, h. ez az, direkt ezért ültem át Barbi helyére, de odajött. És, hogy én egyáltalán nem beszélek vele soha, max. köszönök, de a jövőben azt is megfontolom, mert aki egyszer nekem nem köszönt vissza, annak nem szokásom ezentúl előre köszönni.
... Különben Ibolya már korábban többször szólt neki, mert hülyeségeket csinál a munkájában; ezenkívül Barbi 3 napja szabin van, így nincs neki kivel beszélgetni, úgyhogy most ez lehet az alapbaja, mert megszokta, hogy ő a főnagyságosasszony, akit körbevesznek a csevegő hódolók. Hát ez itt most nincs. (És már előre röhögök, mi lesz, mkor a kánikulában Barbi _hetekig_ nem lesz bent .... valszeg megtébolyodik a nem-beszélgetéstől.)
Bocs a hosszért!!! Hosszabb volt leírni, mint ahogy történt, de úgy kiborultam, és tök összement a gyomrom, fél kiflit bírtam csak megenni ma, szóval, muszáj volt kiírnom magamból. És hátha téged elszórakoztat :-)”
Fejlemény: nem volt, bár csak 1 nap telt el. Én kiborultam, Hovával aludtam, reggel még tök vert a szívem, aztán valamelyes lenyugodtam. Ibolya kettőnk közül inkább nekem adott igazat, én meg ma igyekeztem tök kedvesen viselkedni, így éreztem, hogy szimpatikusabb vagyok neki; ezt az új öregasszonyt meg őszintén szólva mindenki rühelli itt, mert valóban baromi beképzelt és azt hiszi, hogy ő fosta a spanyolviaszt, holott nem. Ezenkívül a munkáját sem valami jól végzi. Egyedül Barbi állt vele szóba, de ő is csak úgy, hogy átment a szobájába, mert az újtyúk nem jött át beszélgetni, ha én is ott voltam – márpedig végig ott voltam –, így aztán a csevegésmennyisége jócskán megcsappant, höhö.
A poszt címére visszatérve, én nemtom, mi a fenéért engem kóstolgatnak állandóan ezek a vén ribancok, holott soha nem szólok hozzájuk, de ahogy Orsinak is írtam, nem tűröm, hogy egy cseppet sem ’felettem’ álló így beszéljen velem, mint akit a seggéből rántott elő.
További fejlemény (3 nappal később): nem volt; a nagysága hirtelen kiírt két nap szabadságot, amit istenkirályság, mivel így az én jövő heti szabim előtt nyugalmam volt! :-) Megjegyzem, annyira sötét, hogy még ezt a kettő nap szabadságot sem tudta hiba nélkül kiírni ... E két napban pedig kb. felém hajlott a közhangulat, mert visszafogtam magam és nem hangoztattam nyilvánosan, mi a véleményem a vén ejtőernyős ostoba sötét kurváról; viszont ugyanakkor Ibolya számtalan hibát és marhaságot talált a méltósága itthagyott munkáiban, szóval, ezúttal én voltam a jobb fej és nem a nagysága.
Most elmegyek két hétre szabira; remélem, nem történik semmi a hátam mögött. Bár ki tudja, ha két hétre kihúzom a lábam, nem arra jövök-e vissza, hogy még a II. világháborút is én robbantottam ki? Nem lepne meg.
