Vége a nyaralásnak, és persze marha gyorsan elröppent, mint minden évben. Mivel volt benne több jó és több rossz dolog is, elhatároztam, hogy most kétfelé szedem és leírom előbb a rosszakat – pesszimista ember lévén :-) –, utána külön bejegyzésben a jókat. Jobb így szétszedve szerintem, mint hogy: „… tök jó kis nap volt az, kár, hogy…” Szóval, előbb jöjjenek a negatívumok!
Tehát az első és fő rossz, hogy olyan marha gyorsan eltelt az egész.
Mikor megérkeztünk Füredre, kivételesen rögtön kirámoltam a fő dolgaimat a szállodában, nem úgy, mint máskor. Ezután derült ki, hogy a tévé nem működik, vagyishogy a tévé és a távirányító nincs összhangban. A megoldás erre az lett, hogy költözzünk el egy másik szobába. Miután már kipakoltam!! Szokásomtól eltérően! Csomagolhattam össze és hurcolkodhattunk másik szobába.
Az Esterházy strandon már az első napunkon is sokan voltak. Ráadásul egy olyan csapatocska telepedett mellénk, akik hordozható rádiót hallgattak. Még az a jó, hogy nem ezer decibellel.
A második nap még többen voltak, ezért kitaláltam, hogy harmadik, utolsó füredi napunkon próbáljuk ki a Kisfaludy strandot. Az rohadt nagy területen fekszik, és 50 méterrel odébb van a bejárata, mint az Esterházynak, oda biztos kevesebben járnak.
Hát ez nagy tévedés volt. A Kisfaludyn annyian voltak, mint az oroszok, pedig jócskán délután mentünk oda, alig találtunk árnyékos helyet. Bár legalább hordozható rádiós népek nem voltak.
A szállodát nemrég újították fel, és a fürdőszobát tuti olyan ember tervezte, aki sosem fürdik. A zuhanyfülkében nem volt szappantartó, sem semmi, ahová a szappant/tusfürdőt tehette volna az ember. Legfeljebb a földre. De egy 75 éves nyugdíjas is hajlongjon a szappanért, egy szállodában?!
Aztán nem volt zuhanytálca, hanem marha modernül csak úgy „volt” a zuhany padlója, elvileg lejtősen, hogy a víz lefolyjon a lefolyóba. Csakhogy a gyakorlatban nem volt lejtős. Full vízszintes volt. A víz az első másodperctől szépen kifolyt a fürdőszoba padlójára, és bokáig megállt ott, míg fel nem száradt.
WC-papírtartó sem volt. A WC papírt a WC mögött egy kis kiugró szegélyen tartottuk, 180 fokos szögben kellett mindig hátrafordulni érte. Na de, ismét kérdem: egy beteg vagy öreg embernek is?! Tényleg ki a faszom építette ezt a fürdőszobát?!
Tihanyba nem tudtunk elmenni szombaton, mert valami lezárás volt, és félórán át araszoltunk, végül visszafordultunk.
Az egész rohadt Balatonfüred fel volt túrva a hülye vizes vb miatt. A Tagora-sétány fele lezárva és feltúrva, kijjebb – a TESCO felé – is nagy feltúrások. Isteni! Pont ilyenre vágytunk nyaralás alatt!
Mindennap délelőtt kirándultunk vagy sétáltunk, szóval mentünk valahová, és ilyenkor mindig, de tényleg kivétel nélkül mindig 35 fok volt árnyékban, és párás, nyirkos hőség. Bezzeg délután a strandon friss levegő és hűs szellő. Nem ám hegymászás közben!
A legrosszabb az volt, amikor Öcsém írt, hogy Zorro kutyus elhunyt. OK, hogy ők már számítottak erre, de én nem, és még csak 9 éves volt, hiába hogy sok mindent megélt már. Én rettentően kibuktam, még sírtam is, és nagyon bánatos voltam.
A másik legrosszabb, amikor anyám berágott, mert mikor a 2. napon felhívott és rémülten éreztem, hogy megint félórát akar dumálni, mint az első napon, rákérdeztem – talán nem túl diplomatikusan – hogy most akkor minden este félórát fogunk beszélni? Nem elég, ha néha inkább csak sms-t írunk? Erre lecsapta és utána nem is jelentkezett, holott inkább az a dühös sms-írogató fajta, a hallgatás nem igazán jellemzi, holott én írtam neki másnap, mintha mi sem történt volna. Sőt fel is hívtuk, és ő kinyomta! Kétszer!!
Sejthető volt, hogy valahogy el akarja rontani a nyaralást, már eleve akkor berágott, amikor kiderült, hogy nem leszek itthon a szülinapon, hanem Faterral nyaralunk, de hogy még magát a nyaralást is így megmérgezi, az meglepett, bár számíthattam volna rá. Nem bírja, ha más jól érzi magát. Hogy nekem ez a két hét az egyetlen összefüggő nyaralásom, az nem érdekli. Szóval, pár napomat alaposan megmérgezte ezzel, bár igyekeztem lerázni magamról, de csak kb. 3 nap után sikerült. Ez és a kutyus halála nagyon elkeserített.
Veszprémben kifogtam egy olyan vécésnénit, aki rámzúdította a fél élettörténetét, holott én csak pisilni mentem be.
Tök ciki volt nyilvános helyen megenni a házi készítésű szendvicseinket. Én igyekeztem lehetőleg félrehúzódni, hogy ne lássanak, de Fater direkt kiült a padokra, hogy lássanak. Halál ciki volt.
Fater állandóan vett mentes csokit, napi egy táblát legalább, plusz ha volt mentes fagyi, azt is evett. Ez csak azért nyaralási negatívum, mert cukorbeteg és vissza kéne fognia magát, mert ráadásul még dohányzik is.
Egyébként Faternak több idegesítő dolga is volt, némelyikért már szóltam is idővel. Az egyik, hogy lefekvéskor minden nap betolt egy szem altatót. De ezt a hétköznapokban is csinálja, egyszerűen altatóval alszik! WTF?! Én beveszek egy Seduxent, ha nagyon ki vagyok borulva, vagy ha egyáltalán nem bírok aludni, de mindennap altatóval aludni?! És ha éjszaka felébredt, puff, bekapott még egy szem altatót. Az agyamat eldobtam. Mi a francnak szed be éjjel háromkor altatót?! Mindenki felébred éjszaka, na és, visszaalszik és kész. A hab a tortán, hogy az alkohollal azért állt le négy éve, mert rossz a májának. Na most az altató, pláne ennyi, pont annyira árt a májnak. Nem is értem azt az ostoba háziorvost, aki így felírja neki rendszeresen.
Aztán meg folyton azt leste, hol talál egy kutyát, akivel lefényképezkedhet. Mert többször volt már olyan, hogy aranyos kutyával találkoztunk régebben, én csináltam róluk egy közös fotót, ő ezt kitette a Facebookra és kapott egy csomó lájkot. Ettől vérszemet kapott és most már gyakorlatilag vadászta a fotózható kutyákat. Ez baromi kellemetlen volt és igyekeztem úgy menni, hogy ne akadjunk össze ilyenekkel. Először is tök ciki, hogy idegeneknek kuncsorogjunk egy fényképért a kutyájukkal, másodszor, bizony nem minden kutya szeret idegenekkel pózolni, néha oda se szagolnak, hanem odébb mennek vagy félnek, vagy egyszerűen nem barátkozós kutyák. De Fater majd’ minden nagyobbacska kutyát nekiállt megkörnyékezni. A végén már én szóltam rá, félig vicces hangon, hogy most már ne molesztáljunk több kutyát! Tényleg nem értem, mi a faszért kell ennyire lájkvadásznak lenni, és mások elismerésétől függni, mikor én szarok rá, ki mennyi lájkot ad.
Ráadásul mindig azt kérdezte meg a gazdiktól, hány évesek a kutyák, nem pedig a nevüket, pedig szerintem az a fontosabb :-D
A karórám csatja már az első napon annyira kikészítette a bőrömet, hogy rémes viszkető allergiás kiütések lettek rajta és egész nyaralás alatt az övemre csatolva kellett hordanom az órámat.
Mikor Badacsonyban megálltunk palacsintázni, az átkozott palacsintázó olyan villát adott – külön kést nem – aminek recés volt az oldala, hogy azzal lehessen vágni is. De a rece a bal oldalán volt, amit én balkezesként nem tudtam használni, és nagyon bénáztam, pocsék így palacsintát enni. (Második badacsonyi úton másik palacsintázó is ugyanilyen jobbkezes, recés villát adott, ami szintén használhatatlan volt, így Fater kölcsönadott egy bicskát és úgy már ment :-D Badacsonyi palacsintázók! Szokjatok le erről a szarról!)
A szállás kifizetésekor bénáztam a SZÉP-kártyával, mert még sosem használtam, ráadásul elfelejtettem, hogy csak 43 rugó van rajta, és valamiért 47 rémlett, így többet mondtam, azt persze elutasította, és újra kellett fizetnem. Közben állt mögöttem a sor.
Fater minden kulcsleadáskor és –felvételkor jópofizott a recepciós csajjal és nem esett le neki, hogy a csaj a háta közepére sem kívánja.
Annak ellenére, hogy eldöntöttem, kevesebbet fogok enni, minden nap betoltam két – vagy több – palacsintát, néha fagyit is, szóval fogyásról nem volt szó.
Félni kezdtem a vízben, ha hullámzás volt és nem ért le a lábam. Ami döbbenet, hisz ezerszer úsztam már mély vízben, de idén valahogy elkapott a pánik, mikor a hullám le-fel sodort. Bóját megkerülni sem volt könnyű így, mert folyton rám jött a félés.
A Helikon azt írta, 14.00-től lehet elfoglalni a szobát, de még 15.10-kor sem volt kész a szoba, merthogy akkor érkeztünk meg Füredről Keszthelyre.
A Helikonban nem volt folyékony szappan sem a fürdőszobában, és a szemetet sem vitték ki naponta, csak háromszor egész ottlétünk alatt. Szappant én magam vettem egy Rossmannban.
Wi-fi sem volt a szobában, csak a hallban, ahová Fater minden este lement a laptoppal.
A laptop töltője bedöglött, ezért a 40 fokban bejártuk Keszthelyt, hogy találjunk működő laptoptöltőt. Végül több órás vándorlás után találtunk. Ezalatt el is tévedtünk többször. Hazaérve kiderült, hogy az eredeti töltő is jó volt, csak a konnektor volt hibás, és az nem jutott eszünkbe, hogy egy másik konnektorral is kipróbáljuk :-D
Egész alakos tükör volt a fürdőszobában, így mindig mikor belenéztem zuhanyozás után, roppantul elkedvetlenített, hogy deréktól fölfelé úgy-ahogy kinézek, lefelé viszont egy tengeri lamantin vagyok.
Muszáj volt fényvédőt tennem az arcomra, ami így iszonytatóan fénylett. Holott a lehető legkönnyebb fajta fényvédőm van! Sőt, bár gyűlölök bármit a fejemre tenni, de muszáj volt a nap miatt baseball-sapkát is feltennem néha. A sapkától, a hőségtől és a Balaton vizétől aztán iszonyat csatakos és igénytelen lett a hajam, gyakorlatilag egy nap alatt.
Keszthelyre érkezéskor eső volt, így a szállodai medencében úsztunk, de odajött egy gyereksereg. Erre átmentünk a Balatonba. Ha gyereksereg van a képben, Fater is antiszociális :-D
Egyszer a strandszigeten a szokott vadkacsákon kívül hattyúk is odajöttek. Kurvára féltem, mert a hattyú agresszív állat, és aznap végig egy rettegésben voltam a strandon, mintha valami borsodi falu rosszhírű utcájában lennék.
A tévé nem az ággyal szemben, hanem oldalt, a hűtő fölött volt, alig lehetett rálátni. Vagy ki kellett ülni a fotelbe és onnan nézni. A szekrények is az én ágyam mellett voltak, ketten egyszerre nem fértünk el ott, a hűtő pedig kicsi volt.
A fehér csoki, amit útközben vettem, teljesen megolvadt!! :-D (Igaz, hogy meg sem ettem, hanem hazahoztam végül.)
Időnként nagy pókok voltak az erkélyen, sőt a szobában is, amit Faterrel leszedettem.
Badacsonyban – a hegyen, az erdőben – rettentő sok szúnyog volt. Sőt a Noszlopy-kilátó felé haladva az erdőben szintén. Hát hogy van itt a szúnyogirtás?
A Népszavában olvastam egyik nap, hogy meghalt Michael Nyqvist (aki Mikaelt játszotta a Tetovált lányban). Rémes!
Az egyik reggel elromlott az egyik kávéautomata az étteremben, a másik már eleve rossz volt. Aznap az ébredéskor megivott 3:1-nel kellett életben maradnom. Rettenetes volt!
A lábam borotválásához meg kellett várnom, hogy kicsit megnőjön, addig pedig kínos volt a strandon. A szülinapom reggelén pedig, mikor épp borotválkoztam deréktól lefelé, egy nagyon intim helyen megvágtam magam és egész nap attól féltem, nehogy folyni kezdjen onnan a vér.
Cserszegtomajon alig találtuk meg a kilátót, és mikor meglett, kiderült, hogy tkp. a Mari néni hátsó kertjében van, de az oda vezető út közvetlenül előtte le van zárva. Ezt persze sehol nem írták ki korábban, csak azt, hogy „Kilátó erre! Kilátó erre!” Köszi, Cserszegtomaj!
Utolsó előtti nap hirtelen megjött a menstruációm, holott még legalább 4-5 napig nem kellett volna. Utólag jöttem rá, hogy alighanem a hévízi fürdőzés indította meg.
Tamponért végigjártuk egész Hévízt – ahová most városnézni mentünk vissza Cserszegtomaj helyett –, míg végül kétórás mászkálás után találtuk meg a DM-et.
Vonyarcvashegyen palacsintát akartunk enni, de nem volt, sem cukormentes fagyi. Ugyanez Gyenesdiáson is. Ráadásul a szülinapomon!!
A 40. szülinapomon a szálloda nem adott ingyen pezsgőt, sem semmi más extra ajándékot! :-D
A Noszlopy-kilátótól visszafelé jövet letértünk a turistaútról, és rámentünk valami mezőgazdasági földútra, és mikor épphogy élve visszaértünk Füredre, már nem volt vizünk, és kénytelenek voltunk egy Coopban vizet venni.
Keszthelyen nem volt egy normális palacsintázó sem, csak egy olyan, ahol sorszámos rendszer volt és húsz percet vártam két rohadt kakaós palacsintára.
A régi jó kis szállodánk, a Via, bezárt, totál lezüllött, és szar alkoholisták pecáznak előtte. Fater meg folyton arra akart sétálni.
A fürdőszoba iszonyat párás és forró volt, tiszta trópus. Ha felöltözve bementem, hogy lófarokba tegyem a hajamat, 3 perc után tiszta verejték voltam.
Kicsekkoláskor halál ideges voltam, mert a foglaláskor hegyekre néző (= olcsóbb) szobában állapodtunk meg, de végül Balatonra néző szobát kaptunk, emiatt várható volt, hogy drágább árat számítanak fel, és Fater azt ígérte, ez esetben balhézni fog, így ideges voltam, de végül is az eredeti árat kellett fizetnünk. (Na, ezt inkább a pozitív listára kéne felvennem, de hát ideges voltam előtte.)
Hazafelé úton Fater húzta az időt, hogy minél később érjen haza anyámhoz, míg én szerettem volna már otthon lenni, ha már a Balatont el kellett hagyni.
Mikor hazaérkezés után a szokásos moziba el akartam rohanni, hogy felejtsem a hazajövési bánatot, megdöbbenve láttam, hogy a Majmok bolygóját még nem vetítik! Kénytelen voltam helyette a Csajok hajnalig-ot megnézni. (Jó, nem is volt olyan rossz.)
Nagyjából ennyi … :-)
