a hallgatag macska naplója

  A frász jött rám, a legutóbbi hazaérkezéskor egymás után kétszer is majdnem szívinfarktust kaptam… Baszki, ezt a parát! Az első az volt, hogy ahogy jövök fel a lépcsőn, és szokás szerint kotorászom a táskám kis belső zsebében a kulcscsomó után, az nincs ott.

  Már egy hete hazajöttünk a nyaralásról, de még nem volt alkalmam leírni. Most már nekifogok, mielőtt még teljesen elfelejtem :-D Természetesen ez a nyaralás is iszonyú gyorsan elszállt, egyszerűen hihetetlen… Mintha csak tegnap érkeztünk volna, és már indulunk is haza. Másodsorban, az új…

  Vagyis az, ahová most fogok majd visszaköltözni. Sok évvel ezelőtt már laktam ott, mivel ez Fater lakása, amit a szülei örökségéből vett. „Albérlet”, mert fizettem érte, kb. annyit, mint az ellátásom fejében akkor, mikor otthon laktam. Én akkoriban nem is igazán akartam elköltözni, az ősök…

  Ezt nem most kellett volna megírnom, hanem egy héttel ezelőtt, amikor még friss volt az élmény, és meleg és verőfény volt, most meg sötét és hideg, de most már nem halogatom tovább, mert totál el fogom felejteni :-D De csak tömören írom le, mert marha fáradt vagyok és kimondottan másmilyen…

    Két hete halogatom ezt az írást. Okos, szép kis Salátánk, utolsó négylábú családtagunk eltávozott közülünk. Tiszta szomorúság vagyok, és a lelkifurdalás is gyötör, mert a halála előtt már jó ideje nem találkoztam vele, pedig nagyon szerettem az állatkát…

  Az év utolsó négynapos nyaralása teljesen ideálisan telt, minden körülmény kellemes és barátságos volt, leszámítva, hogy a pszichés nátha, ami a lakbéremelés másnapján tört rám, végig kitartott.

Ez az idei nyaralás nagyon kellemes volt. Persze marha gyorsan eltelt, és voltak kis bosszantó apróságok, de összességében nem volt annyi vacakság, mint tavaly, hanem inkább a jó dolgok domináltak.

  Most pedig talán a pozitív dolgokról írok. Mert bármilyen meglepő, még én is észreveszek egy-két jó dolgot egy nyolcnapos balatoni nyaralásban :-D

   Vége a nyaralásnak, és persze marha gyorsan elröppent, mint minden évben. Mivel volt benne több jó és több rossz dolog is, elhatároztam, hogy most kétfelé szedem és leírom előbb a rosszakat – pesszimista ember lévén :-) –, utána külön bejegyzésben a jókat. Jobb így szétszedve szerintem, mint…

  Fogalmazás :-) Egy relatíve zsufi hetem krónikája. Hétfőn rögtön a lakbérfizetéssel kezdtem, ami megint nem ment simán… Pozitívum, hogy mivel korábban kezdek és korábban végzek a melóban, végre nem kell 99.000.- Ft-ot óvnom az egész munkanap során. A zsozsót előzőleg kivettem, lakásban…

  Ezt a bejegyzést egy héttel ezelőtt kellett volna megírnom, amikor még a vacillálás állapotában voltam. Most már nem annyira poén…. Ugyanis el van döntve: utazom Erdélybe! Egyedül. Vonattal. Egy hónap múlva.

  A titkos ez esetben azt jelenti, hogy „amiről anyám nem tud”*. Tehát ha Kedves Öcsém olvassa, szépen kérem őt, hogy ne árulja el közös anyánknak a dolgot. A júniusi nyaraláskor úgy éreztük, nem igazságos, hogy előszezoni egy héttel le van tudva a nyár, és gályázhatunk őszig. Úgyhogy kitaláltuk…

  Már megtörtént a születésnapomra Öcséméktől kapott túrakenu-kirándulás, csak még nem írtam róla itt. Évi néninek írtam viszont egy hosszú beszámolót, amit lustaságból szerkesztve egyszerűen átemelek most ide…. Minek írjak kétszer, nem igaz? :-)

  Mint oly sokszor, most is „fáziskésésben” vagyok lelkileg: amíg a nyaralás idején fejben még nem teljesen tudtam elszakadni a melóhelytől, most pedig, az itthon töltött hetem alatt lélekben még mindig a füredi szállodaszobában voltam, balra a tó, jobbra a hegyek …

  Szerdán annyira kiborultam, és olyan rémes hidegfronti rosszullétem volt, migrénnel és émelygéssel, hogy már aznap este eldöntöttem, csütörtökön nem megyek be.