Megvolt az idei nyaralás is. Nagyon jó volt, de mégis ambivalens. Vagy minden évben ezt írom? :-D És persze marha gyorsan eltelt. Mire belerázódtam volna, már haza is jöttünk; illetve hazajövés után, több munkanappal később éreztem azt, hogy „na MOST esne nagyon jól elmenni Füredre, mert MOST vagyok abban a hangulatban”.
Megint a Lidóba mentünk, ami ár/érték arányban nagyon megfelelő, remek helyen van és csöndes. Az igaz, hogy a Tagore-sétány távolabbi végétől még jó tíz perc gyaloglás még nekem is :-D De legalább nem hemzseg ott a tömeg.
Az első idegesítő az volt, hogy noha hangsúlyosan leírtam a foglalásba, hogy „két különálló vagy széttolható ágyat szeretnénk”, de most is egy dupla ágyat ágyaztak meg, ami a fejrésznél össze volt hegesztve, tehát szét se tudtuk volna tolni. De legalább volt egy harmadik, külön ágy a szobában, ide áthurcolkodtam. Tényleg nem értem, ezek a köcsög szállodák (Tihany is, ugye) miért nem fogják fel ezt az egyszerű kérést az ágy ügyében!!
Rögtön az első nap lementünk a strandra, ahová ingyen mehetünk a szállodai szobakártyával (remek!) Fater szokása szerint nem ment volna odébb, hanem a strand bejáratától nyílegyenesen a víz felé menő ösvényen indult és ott telepedtünk le – mint amúgy a strandolók 90 %-a, mert egyesek a bejárattól elmennek a partig a legrövidebb úton, és ott lerogynak, mint akibe belecsapott a villám, és aztán álmélkodnak, hogy micsoda tömeg van. Utálatos volt, hogy a vízbe bemenve kerülgetni kellett az ott labdázó tömkeleget, és csak tíz perc kerülgetés után lehetett úszni.
Ezért a többi napokon már ott telepedtünk le, ahol én mondtam, a bejárattól odébb indulva, szintén a vízparton, de ott már kevesebb volt a népség; nem is annyira a füvön – mert hát ugye nem lehet szabályozni, hogy „ide ne telepedjen le senki más” – hanem a vízben, ahogy bement az ember, már nem volt ott 95 fő labdázgató, visongó, fröcskölő tömeg, hanem sokkal kevesebben, és nyugodtan lehetett úszni.
A Pendragon legendát olvastam. Amit egyébként – szégyellem, de igaz – végül is nem olvastam végig ezúttal betűről betűre, hanem átlapoztam, ami épp nem érdekelt annyira, a végét meg ott is hagytam, mivel az már szomorkás :-/
Egyébként a strandon az volt a remek, hogy első nap hullámos volt a víz – ezt utálom, mert úgy kell küzdeni a hullámokkal, és alig lehet úszni; aztán mikor este, vacsora után sétál az ember a parton, akkor bezzeg már tükörsima a víz. Na, ezúttal a második naptól kezdve napközben is full tükörsima volt a víz, egész kellemesen és nem megerőltetően lehetett úszni! Remek volt! :-)
Vacsora 18.00-tól, mi rögtön lementünk, és öt percre rá megérkezett a tömeg. Fura volt, hogy ilyen marha sokan vannak ebben a szállodában. Előszezonban! Rögtön el is döntöttük, hogy ezentúl mindig 18.00-ra megyünk le, hogy ne kelljen sorban állni.
Sajna, a szomszéd szobában valami nagyobb, kisgyerekes család volt, és még nagyszülők is, ezek összesen két szobát vettek ki, de átjárogattak egymáshoz, kiültek a velünk szomszéd erkélyre és nonstop ott pofáztak, a kölyök (több kölyök?) pedig sivalkodott, így viszonylag mérsékelten lehetett pihizni az erkélyen.
Első éjjel vacakul aludtam, és ez végig így is maradt. Nyilván a sörtől is, amiből minden este megittam egy dobozzal. De éberen is alszom; ha Fater felkelt, arra én is felébredtem és fordítva, ráadásul Fater néha elkezdte még éjjel a telefonját nézegetni, aminek a fénye jobban zavart a visszaalvásban, mintha zaj lett volna.
Még rosszabb, hogy felfoghatatlan okból keleti fekvésű szobát kaptunk. Ekkoriban voltak a leghosszabbak a napok, már 4.00-kor sem volt sötét, 5.00-kor pedig már teljesen világos volt. És reggeli csak 8.00-tól! A verőfényes szobában, félálomban heverés reggel, amikor felkelni még álmos voltam, de aludni már nem lehetett a melegtől és a naptól, hát elég szar volt.
Nem győztem dicsérni az eszemet, hogy elhoztam magammal a pici üveg nescafét. Így mikor kb. 7.30-kor végül felkeltem, betoltam feketén egy instant kávét, attól úgy-ahogy felébredtem, olvastam, és végül 8.00-ra lecaplathattunk reggelizni.
A 8.00 órás reggeli nagy hátránya, hogy akkorra már minden vendég rég ébren van a hotelben. Főleg nyáron (= korán világos van). Úgyhogy jött a szokásos tülekedés. Az egyetlen kávéautomata előtt sor állt. Tiszta mázli a magammal hozott nescafé, mert ha ehhez a kávégéphez lettem volna kötve, emberhalál lett volna.
De egyébként a kaják isteni finomak voltak végig, a vacsora és a reggeli is. Egyetlen ’hátrány’, hogy a sok ember miatt szó sem lehetett róla, hogy szokásom szerint újra vegyek a finomabb ételekből, tehát már elsőre jól meg kellett pakolnom a tányért és eldönteni, mi az, ami ízleni fog, mi az, ami nem; mert második esély nincs (vagy csak 15 embert végigvárva).
Első teljes napunkon Veszprémben voltunk, ahol főleg az állatkertet néztük meg. Már a budapesti állatkert is tök drága (4.500.- Ft, asszem), de a veszprémi már 5.000.- Ft fölött volt! :-( Jó darabig nem is térünk ide vissza, az tuti.
Ettől eltekintve remek volt az állatkert. Hétköznap napközben, tehát tömeg nem volt. Az állatok szuperek voltak, a tér tágas és kellemes, és még nem volt akkora hőség. Szép nagy területen volt az állatkert, és jó sokat lehetett sétálni.
Az egyetlen hátrány a bunkó büfések voltak. Ugyanis félliteres üdítőt nem árultak, csak akkor, ha megveszel mellé egy visszaváltható poharat is (és azt is kurva drágán) – vagyis nem tudod szép fokozatosan elosztva kortyolgatni az üdítőt, hanem rögtön meg kell inni, mert ki fog egy félliteres poharat tartani a kezében órákig? Ez minden egyes büféjükben így volt, tehát nem vettünk félliterest. És a legutolsó helyen – amelyik az alsó kapuhoz a legközelebb esik – még egy bunkó csávó be is szólt, hogy akkor menjünk a Coopba vagy a Tescóba.
Ezt direkt leírom, hogy ezúton is kapja be a veszprémi bunkó kis büfés gyerek :-P
Engem mondjuk nem zavart, mert én mindig hozok palackban csapvizet, de Fater csak hideget hajlandó inni, és így nincs is nála többnyire folyadék, hanem venni kell, de ugye a köcsög veszprémi állatkerti büfések miatt csak pohárban lehetett volna. (Hiába pofázom neki, hogy hozzon ő is palackban valamit, mert a hűtőben tartott ital addigra felmelegszik és az már nem jó neki.)
Na, az ilyen apróságok gyűltek aztán fel és idegesítettek úgy, hogy direkt jó is volt 7 nap után hazajönni :-D Utólag rájöttem azért, hogy menstruáció előtt jártam épp, és emiatt – is – voltam ingerült.
Állatkert után még a városban sétálgattunk, fagyit ettünk, én vettem 450.- Ft-ért egy Sidney Sheldon-könyvet, ami egyszer olvasósnak jó volt, de többet nem kell, és simán ott hagytam a szállodában.
Vacsora után séta. Az első nap után esti desszertnek már fagyit ettem, nem palacsintát, amit pedig jobban szeretek. Első este ugyanis határozottan palacsintát akartam, ezért az első helyen a Tagore-sétányon odaálltam egy büféhez, ahol azonban egy német luvnya volt előttem, akivel annyit vacakolt a kis büfés tyúk – és még a rendelése sehol sem volt – hogy tíz perc toporgás után átláttam, mire a német ribancot elintézi, az én rendelésemet felveszi és még kiadja a palacsintámat, addigra már éjfél lesz. Így otthagytam őket a picsába, és átmentem eggyel odébb, ahol kaptam ugyan palacsintát viszonylag hamar, viszont az hideg volt és száraz.
Másnap ezért fagyit ettem. Az egyik este azonban, amikor egyedül sétáltam, mégiscsak megkockáztattam a palacsintát azon a helyen, amiben eddig még nem csalódtam, a Domika (? asszem) büfében, ahol adtak is fincsit, és hamar is. Első este is itt kellett volna kezdeni, de ez földrajzilag távolabb esett akkor, és nem tudhattam, nincsenek-e ezren itt.
Következő napon Tihanyban voltunk, a szokásos sétakört tettük meg, fagyizással. A fagyi remek volt, sajnos a nap erősen tűzött és szakadt rólunk a víz. Délután strandoltunk. Ekkor volt tükörsima a vízfelület, és nagyon kellemesen lehetett úszni. A strandon sokat sétálgattam két úszás között, és egy ízben találtam a fűben egy mobiltelefont, amit becsületes emberhez méltóan leadtunk a portán. Később láttunk egy csávót, aki nagyon kurkászott a cuccai között azon a környéken, mint aki keres valamit. Odamentem és felvilágosítottam, hogy amennyiben a telót keresi, azt leadtuk a portán. Roppant elégedett voltam magammal és rendes embernek éreztem magam :-D
Az utolsó teljes napunkon elmentünk a Lóczy-barlangba. Rég tervezgettük ezt, de valahogy mindig kimaradt. Azt hiszem, azért, mert amikor először láttuk, sok évvel ezelőtt, akkor épp a Jókai-kilátóba másztunk fel, és elhaladtunk a Lóczy-barlang mellett, az viszont akkor mindössze valami rés volt a falban, egy faszi állt előtte, meg egy mobilvécé. Nem éreztünk késztetést, hogy bemenjünk. Mármint a barlangba. De az több éve volt, és úgy láttam, azóta kialakult ott egy látogatóközpont.
Így most odamentünk. Kinéztem a netről, hogy óránként van vezetett látogatás, ezért direkt 10.45-re értünk oda, hogy 11.00-re bemehessünk. De közölték, hogy most épp tele vannak egy csoport miatt, és menjünk 11.30-kor. Vacillálás után beleegyeztünk. A várakozás alatt ott lődörögtünk, tényleg kulturált kis látogatóközpont lett ott, ingyenes retyóval. És kávét is lehetett kapni! És ott volt egy nagyobbacska kölyökcsapat, egyforma piros hátizsákokkal. Féltünk, hogy majd ezzel a csipogó kölyökcsapattal kell barlangba mennünk?...
Aztán kijött a csoport és mi 11.30-kor csakugyan bemehettünk. Megkönnyebbülve láttuk, hogy a barlangból a kölyökcsapat másik fele kijön, és a kint várakozókkal együtt elmennek.
Egy fickó vezette a barlangi túrát, ami kb. félóra volt és nagyon érdekes. Én már azt élveztem, hogy 12 fok volt :-) Rég voltam barlangban, az is a tordai sóbánya volt. Ez az itteni kisebb volt, de igazán hangulatos, és persze szűkebb. Az utolsó látogatható szakaszon már olyan alacsonyan vezetett lefelé egy lépcső, hogy ott még én is kissé klausztrofóbiát éreztem. Egy ponton pedig a vezető lekapcsolta a világítást – persze szólt előtte –, hát valami elképesztő fekete sötétség lett. Jót lehetett volna aludni az abszolút sötét és hűvös helyen :-)
A barlangból kijőve azonnal a büfébe rohantam és rendeltem egy kávét. Isteni finom volt. Ezután pedig szívem szerint felmehettünk volna a Jókai-kilátóba, mert ott csak egyszer voltunk, és akkor is esett az eső. De Fater nem volt hajlandó, részben azért, mert vagy 35 fok volt már. Ezért csak egy másik úton elmentünk addig, ameddig a Tamás-keresztig fel lehet sétálni. Itt Fatert a kocsinál hagytam és én önállóan felmásztam a keresztig. Ha innen egyenesen tovább megyek a turistaúton, eljutok a kilátóig, és meg is fordult bennem a gondolat. Még el is indultam, azzal, hogy hátha itt van a kilátó a következő sarkon; de mentem, mentem, és nem volt ott, aztán láttam a telefonon, hogy még jócskán előttem van. Így visszafordultam.
Lefelé pedig nagyon necces volt, mert a Tamás-kereszthez egy murvás lépcső vezet, ami eléggé meredek, és nincsenek mellette bokrok, amikbe kapaszkodni lehetne, csak a meredek, kopasz hegyoldal. És totál száraz idő volt, a murva pedig csúszik, ha ennyire száraz…. Szóval lefelé kifejezetten fostam.
De elhatároztam, hogy majd valamikor szeptemberben visszatérek, felmászom ezen az úton a kilátóig, és a Lóczy-barlanghoz, a másik turistaúton ereszkedem le. Ahogy a Badacsonyt is meg szoktam mászni, egésznapos hétvégi túra keretében (és valszeg egyedül, mert kit hívjak el, aki rá is ér és képes is hegyet mászni, de mégsem akarja magával hozni a pasiját vagy a gyerekét).
Délután strandolás, nagyon jólesett, és még szunyókáltam is valamennyit két úszás között. Egyébként sikerült leúsznom naponta 500 tempót, mert azt tűztem ki magam elé, hogy minimum ennyit kell mindennap. Ez össze is jött, sőt többnyire még több is. Hévízen már nem is számoltam, mert ott úgyis úszva kellett közlekedni abban a feneketlen mély tóban.
A strandon újra megláttuk a barlangi piros hátizsákos kölyökcsapatot (Fater elolvasta a rájuk írt feliratot: Kalocsai Bokréta, este lecsekkoltam, ez valami néptánc vagy népdal-csapat). Sőt este is láttuk őket a Tagore-sétányon! :-D Többször már nem futottunk össze velük.
Este a vacsoránál tömegjelenet volt, ami egyébként már megszokott volt: odagyűltünk 17.55-re, mert valamelyik nap korábban nyitották ki az éttermet. De már volt ott egy párocska; de még utánunk jött több család, és mire kinyílt az étterem, már ott álltak vagy tizenöten. Vártuk, hogy az előttünk jött párocska – elsőként – bemenjen, de azok tejbetökök voltak és egy köcsögebb család elébük vágott. Erre mi is bementünk – másodiknak –, mert ha továbbra is udvariaskodunk, még az egész szálló bemegy előttünk, holott mi érkeztünk másodikként.
Marha finom kaja volt, utána séta a sétányon, fagyi, majd este sör és olvasás. Részben az erkélyen. Amiről egyébként azt hittük, hogy az ott lévő villanykörte kiégett, és csak utolsó este vettük észre a villanykapcsolót, amit addig eltakart a függöny :-D Vagyis minden este olvashattunk volna odakint.
Utolsó napon a remek reggeli után összecsomagoltunk és fájó szívvel kicsekkoltunk. Mondjuk az étkezések előtti pankráció igazán nem fog hiányozni. Sajnos, mikor a SZÉP-kártyám egyenlegét és a szállásdíjakat összevetettem, jöttem rá, hogy nincs annyi a SZÉP-kártyán, amiből teljesen kifizethetem a szállásokat. Nem is értem, hogy számoltam el így magam, holott a Club Tihanyt nem is SZÉP-pel fizettem, mivel előre utalás volt.
De még a Lido ment a SZÉP-ről, csak Hévíznél kellett megosztanom a fizetést.
A Hévízig menő út simán ment. A kocsiban Az előretolt helyőrség hangoskönyvet hallgattuk, ami hallgatva éppolyan jó, mint olvasva. Badacsonyban megálltunk fagyit enni és pihenni.
Hévízen most a Hotel Erzsébetben voltunk, mert a Majerikben, a szokott helyünkön már nem volt szabad szoba (március végén!!). Az Erzsébet sem volt ismeretlen, mert már jártunk itt, de kevéssé emlékeztem. Csak arra, hogy hátul, a régi buszpályaudvarnál volt a parkoló, ahol akkor még jártak is a buszok, és macerás volt a beparkolás.
Ami most sem volt egyszerű. Fatert a kocsival az Erzsébet utca elején hagytam és előrerohantam megkérdezni, hogy jutunk be a parkolóba (régen valami sorompó volt). Most azt mondták, „csak menjünk simán hátra”. A Széchenyi u. felől akartunk bemenni, de ott építési terület volt, de Fater behajtott (holott mondtam neki, hogy ne!) – de persze vissza kellett fordulnunk. De akkor hogy a picsába kell a hotel hátuljához behajtani?! Mert azt a világ minden kincséért se mondta volna el a hülye recepciós.
Álmunkban sem hittük volna, hogy a tó hátuljánál, a Deák térnél kocsival is be lehet hajtani, mert az térköves, sima sétálóutcának tűnik. De az volt az egyetlen lehetőség. És bingó, ez volt a megoldás!
Becsekkoltunk; pont mikor beszaladtam előzetesen, érkezett valami orosz turistacsoport. Tessék, ez az én formám, nyilvánvalóan 20+ fős csoport érkezik, amikor én is…. Szerencsére annyit el tudtam csípni, hogy ezek csak reggelit fognak enni.
A szobánk ezúttal is keleti fekvésű volt – de most komolyan!! Ez valami fixáció a szállodásoknál?! Szóval már hajnali 5.00-kor fel fog ébreszteni minket a napsütés, remek. Ezenkívül erkély nem volt. Az ágyat pedig persze hogy összetolva találtuk, de szerencsére ez végre széttolható volt, úgyhogy szét is toltuk, amennyire csak lehetett.
Öröm, hogy a fürdőszobában remek világítás volt; ez a Majerikben egy nagy hátrány, hogy náluk totál félhomály a fürdőszoba. Még gondoltam is mindig, hogy nyilván az öreg orosz múmiák miatt, akik oda járnak. Bár, itt is ilyenek vannak.
Mostanra már igen meleg volt, a szobában is meg kellett főni. Volt légkondi, csak nem ment.
Lementünk a tóhoz, ahol meglepő módon nem emelték a 3 órás belépőjegy árát tavaly óta. Kellemesen úsztunk, ingyen volt a nyugágy, és igen jól éreztem magam.
Üdítő volt, hogy a vacsora egyrészt 17.30-tól volt, másrészt nem volt tömegjelenet, mert csak szép apránként érkeztek a vendégek, ami remek dolog, mivel tök kicsi volt az étterem. És végre nem pincér hozta a kaját, hanem kis svédasztal volt (mikor legutóbb itt laktunk, a főételt még pincér hozta). Ez főleg azért volt jó, mert az egyik este annyira finom volt a vacsi, hogy abból kellett vennem még egy tányérral.
Vacsora után Fater nem akart sétálni, így egyedül gyalogoltam egy nagyot. Közben dühöngtem, hogy miért nincs klíma a szobánkban?! Mivel tavasszal foglaltam, már bizisten nem emlékeztem rá, hogy klímás vagy klímátlan szobát kértem, de valószínűleg klímásat, mivel tudom, hogy június második felében már rohadt hőség van. És mégsincs légkondi!!
Ezért ott az utca közepén megálltam és kikerestem azt a tavaszi e-mailt a foglalásomról. És bingó! Légkondis szobát kértem!!
Gondoltam, ha visszaérek a szállodába, a pofájukba tolom a mailt, és követelem a légkondit. De előbb fel akartam hívni Fatert, hogy ő esetleg nem szólt-e a recepciósoknak már mostanra, hogy mi van a klímával? Hívtam is Fatert, de nem vette fel. Hívtam később is, de akkor sem. Lényeg a lényeg, vagy ötször felhívtam Fatert, mialatt Hévíz utcán gyűjtögettem a 10.000 lépést és baszott felvenni. Eddigre már felforrt az agyam a köcsög szállodások miatt (nincs erkély! nincs klíma!), és Fater miatt, aki baszik felvenni a telefont! – Mert hülyét nem akartam csinálni magamból, hogy leordítom a recepciós fejét, miközben Fater esetleg már elintézte.
Hazaértem a szállodába nagyon dühösen, és kérdőre voltam Fatert a telefon miatt. Ja, hát azt lenémította délután, és úgy maradt. A kurva életbe!.... Ezek után lerohantam a recepcióra és viszonylag kulturáltan mondtam, hogy hogy kell bekapcsolni a klímát, mert légkondis szobát rendeltünk, de mégsem. Mondta a kb. 16 éves kiscsaj, hogy kaphatunk távirányítót a klímához, csak 1.000.- Ft kauciót kell adnunk érte. Visszarohantam a szobába pénzért (ami volt a zsebemben, csak hazaérkezéskor kitettem :-D), és le, ahol addigra a kiscsaj megírta az átvételi elismervényt („kaukció” szerepelt benne).
A távirányítóval tényleg működött a légkondi. Csak kár, hogy a Susan Boyle-ra emlékeztető recepciós, akinél becsekkoltunk, egy kurva szóval sem említette ezt az opciót.
Innentől remek volt, mert ment a kellemes hűvös levegő. Egészen lefekvésig fasza volt, mert akkor Fater közölte, hogy éjszakára kapcsoljuk ki, mert ő a zajban nem tud aludni. Kikapcsoltuk, aludtunk, viszont egy idő után a hűvös elmúlt, és visszatért a meleg, így mikor felébredtem pisilni, kinyitottam az ablakot.
Pénteken Keszthelyen jártunk, felkerestük a szokásos helyeinket. Nagy hőség volt. A régi kedves kis Hotel Via helyére egy undorító szállodát emeltek. De legalább a kastély parkja a szokásos, kellemes volt. Jó kis fagyit ettünk. Délután úsztunk Hévízen, bár már reggel óta mondogatták, hogy estére jönni fog a vihar. Voltak is felhők, de vihar még nem jött.
Vacsora után úgy gondoltam, nekem mégiscsak el kell mennem ha nem is sétálni, de egy palacsintát meg akarok enni, és teszek egy kört. A nagy sötét felhők ellenére elindultam. Már rettenetesen fújt a szél (még telefont sem vittem, nehogy a zivatarban majd megázzon). A saját tempómban elrohantam a szokásos palacsintás helyemhez, ami amúgy egy kis étterem, és úgy szolgáltak ki, hogy még végig se mondtam, mit akarok, már ott volt a két kakaós palacsinta előttem :-)
És a Hofbrau étteremben lakó pulit is láttam, először ugatta a felhőket, később pedig a járda közepén heverészett :-)
Gyorsan visszacaplattam a szállodához, de vihar még nem volt. Épp a főbejárat előtt haladtam el, és gondoltam, hogy inkább körbemegyek a hátsó bejárathoz, a sport végett. Megtettem öt lépést, na ekkor kezdett el esni :-D De azért körbementem, és azalatt a három perc alatt el is áztam, bár azért nem nagyon.
Olyan szépen lehűlt a levegő a vihartól, hogy az utolsó napon már nem is kellett a légkondit használni. Reggeli után elmentünk a hévízi piacra, ahol mindössze egy doboz málnát vettünk, mert egyébként semmi érdekes nem volt, és az is drágán.
Mivel a szállodaszobában még meleg volt – harmadik emelet, és sütötte a nap – rövidnacit vettem fel és szandált, pedig a hosszúgatya és a zárt cipő lett volna jó, szinte fáztam.
Ezen a napon átmentünk Kehidakustányba, nem fürdeni, csak úgy körülnézni, mert még sosem jártunk ott. A térképet követve el is jutottunk oda, meg is lett a fürdő. Egyáltalán nem volt tömeg, mert kb. 20 fok volt. Kerestük, hogy hol van olyasmi városközpont, mint ami Zalakaroson vagy Hévízen van. De itt nem volt olyasmi. Ezért csak a fürdőt néztük meg, amúgy ki se szálltunk a kocsiból. Visszamentünk Keszthelyre, vásároltunk a Tescóban, aztán Várvölgy felé autóztunk a jó kis romantikus hegyi utakon, majd Rezi és Cserszegtomaj felé vissza.
Kora délután beültünk a pulis étterembe, mert ott olyan finom volt tavaly a Gundel-palacsinta, hogy most is akartam olyant. Idén is finom volt, csak úgy emlékeztem, hogy nagyobb volt az adag tavaly :-D A puli pedig sajnos nem jött oda hozzánk, hanem a sarokban aludt.
Délutánra már kellemes meleg volt megint. Úsztunk a tóban, na az kissé lehűlt a vihar miatt… A vacsora is roppant finom volt, vacsi után pedig sétáltunk, de Fater előbb hazament, én pedig még tettem egy jó hosszú utat az Attila utcán, hogy meglegyen a 10.000 lépés. Ha végigmegyek ezen az utcán, eljutottam volna a római kori romokhoz, ahol tavaly jártunk, de azért az nagyon messze van, így visszafordultam félúton.
Este még hajat mostam, és épp a sört ittam, amikor Fater kérdezte, hogy melyik fürdőlepedővel fürödtem? Mondtam, hogy amelyik a fürdőszobában lógott. Erre nem mondott semmit, de én levontam a következtetést, hogy Fater is azt használta; holott 99 %-ig biztos vagyok benne, hogy érkezéskor megállapodtunk, hogy a két totál egyforma szállodai fürdőlepedőt úgy különböztetjük meg, hogy az övé a széken fog száradni – ami amúgy is az ő térfelén van – én pedig az enyémet a fürdőszobai szárítóra teszem.
Ezért az utolsó reggelen már simán a strandi fürdőlepedőmmel törülköztem meg, ami rózsaszín, így még véletlenül sem keverhető össze. Komolyan morcos voltam, de nem tudtam eldönteni, hogy ezek az összekeverések csak sima figyelmetlenség, cseszik odafigyelni és megjegyezni a dolgokat, vagy már valami demencia előjele??...
Utolsó reggel kicsekkoltunk. Fatert a kocsihoz küldtem, míg én fizettem. Simán az volt a tervem, hogy 100.000.- Ft-ot a SZÉP-kártyával fizetek, a többit a sima bankkártyámmal. Ezt sokan csinálják így, pl. a füredi szállodában előttem kijelentkező vendégek is.
Na, itt az Erzsébetben ez nehezen megugorható feladat volt. Megint a Susan Boyle-fejű csaj volt, aki aranyos, de nem tűnt a legkompetensebbnek. A SZÉP-kártyát le tudta húzni többedik nekifutásra, de aztán megakadtunk ott, hogy „PIN pad bevitel szükséges” – vagy mi. Hogy most kéri a PIN-kódot! Mondom, mit?! Nincs is PIN kódja a SZÉP-kártyának, de ha van, se kérte még soha senki…. Néztük a kijelzőt, míg végül egyszerre leesett, hogy csak a megerősítésem kell, hogy helyes-e az összeg. És még ezután jött a bankkártyás fizetés. Miféle kártya az, Visa, vagy Maestro? Az én kártyámra ez nincs ráírva, csak a színes embléma, úgyhogy már nem is tudom, mire jutottunk, míg végre sikerült fizetnem és megkaptam a számlát. El is határoztam, hogy az Erzsébetbe többet lehetőleg nem megyek, és már februárban lefoglalom a hévízi szállást, ami valamelyik másik lesz.
Hazafelé útközben már a Piszkos Fred közbelép-et hallgattuk, mert Az előretolt helyőrség befejeződött. És megálltunk Badacsonyban, mert én tejfölös lángost akartam enni. Mert általában csak sima lángost eszem, főleg anyagi okokból, pedig nagyon szeretem a sajtos és tejfölös-sajtosokat is. De sajnos, az a rohadt tejföl mindig annyira híg, hogy állandóan minden irányban lefolyik a lángosról és lehetetlen kulturáltan megenni. De most úgy gondoltam, hogy a nyaralás befejeztével megérdemlem a tejfölöst, nem érdekel, mi lesz.
És nagy szerencsém volt, mert ezúttal a tejföl nem folyt, mint a csapvíz, hanem szépen megült a lángos tetején, és kellemesen meg lehetett enni :-)
Badacsonyban összeszámoltam a szállások végösszegét, elosztottam kettővel és levontam, hogy én mennyivel jövök Faternak a tankolás meg az autópálya-matrica fele miatt. Még így is maradt jó kis összeg, amivel Fater jött nekem. (Yes! :-D) Ezért Almádiban is megálltunk, főleg fagyit enni, de pénzt is kivenni.
Elsőre azonban a buszpályaudvarra mentünk, ahol ingyenes WC van. Ott sajnos csak Fater tudott vécére menni, mivel a vécék bejáratánál egy nemnormális drogos ténfergett, időnként hangosan énekelt, és ki-bejárt a NŐI WC-be! A női WC fülkéin nincs zár, de még ha lenne is, ugyan hogy tudok bemenni, majd kijönni egy nemnormális drogos mellett 163 centimmel?
A buszpályaudvar személyzetét természetesen mindez a legkevésbé sem zavarta, oda nem jött volna semmiféle diszpécser vagy biztonsági őr, hogy a drogost elzavarja (június második fele, turistaszezon, csak úgy mondom).
Így én nem tudtam pisilni. Szerencsére vészhelyzet még nem volt.
Ezután az OTP-be mentünk, ahol Fater pénzt vett ki, de vártam vagy tíz percig, mert egyrészt voltak előtte, másrészt elsőre nem jutott eszébe a PIN-kódja. Megint nem tudtam, hogy aggódjak-e vagy legyek dühös? (De ekkorra már mindenért dühös voltam, meg hőség is volt, és aznap este megjött a menstruációm, holott csak 3 nap múlva kellett volna, ezért menzesztabletta sem volt nálam, ami javít a hangulatingadozásokon.)
Mondtam Faternak, hogy ő vegyen fagyit, aztán találkozunk a kocsinál, én addig elszaladok a vasútállomásra pisilni. El is rohantam. Ott egyáltalán nem volt kiírva a WC felirat, már azt hittem, nincs is, tiszta véletlenül megláttam, hogy mégis van (csak ki nem írták volna a világért sem. Almádiban remek közlekedési személyzet van, gratula!)
Vettem magamnak én is egy étcsoki-velencei álom fagyit, mert ezek után megérdemeltem, és repesztettem a kocsihoz. Fater nem volt ott. El nem bírtam képzelni, hol lehet, de aztán megjött, utánam. Közben én a vasútállomást is megjártam.
Ezután már egyhuzamban jöttünk hazáig. Fater hazahozott és segített cipelni, meg feljött vécére.
Én mozizni akartam, ahogy nyaralásból hazaérkezés után mindig szoktam. Le is volt foglalva a Flashre jegyem, de az viszonylag későn kezdődött és 144 perc, én pedig fáradt voltam, és már másnap dolgozni mentem. Ezért a Barátnőt felveszünk-et néztem meg, ami rövidebb volt és egészen aranyos.
Utólag nagyon fájlaltam, hogy vége van a nyaralásnak, de az az igazság, hogy akkor, hazaérkezve 7 éjszaka keleti fekvésű szobából, Faterral, akivel egymás rezdüléseire felébredtünk, kimondottan jólesett a saját csöndes lakásom, ahol alhatok meztelenül is, és az van, amit én akarok :-D
És szívesen vettem volna be egy szomorúságot csökkentő Seduxent is, de akkor már lefoglaltam két nappal későbbre egy plazmaadási időpontot, hogy még a születésnap előtt túl legyek rajta, és a szülinapon már zabálhassak olyan zsíros kaját, amilyent csak akarok :-D
