Annyi első munkanapom volt az elmúlt években, hogy már számon se tartom. Idén már három különböző biztosítási jogviszonyom volt, és még csak május van :-D A mostani új munkahelyen való kezdés előtt iszonyú szorongásban voltam. Egyébként is fostam volna, de így, hogy három hónap álláskeresés,…

  Már megint belementem egy ilyen nyilvános szóváltásba :-( Anyám szokása ez, ő állandóan vagy beszól valakinek, vagy ha neki szólnak be, akkor leáll vitázni. Rám annyira nem jellemző, mert én nem állok szóba senkivel, illetve ha olykor beszól valami faszi, pl. hogy „Jó a segged”, vagy efféle,…

  1996 decemberében adtam először vért, plazmát pedig ha jól látom, 2015-ben. A véradások 1996 óta rendszeresek voltak, Anikó barátnőmmel néha együtt mentünk, néha meg csak értesítettük egymást, hogy „mindjárt letelik a 3 hónap, és megyek vért adni” :-D

  Már csak néhány nap a munkakezdésig, és tiszta ideg vagyok. Gyorsan eltelt az itthon töltött 3 hónap; és most kicsit úgy érzem magam, mint augusztus végén szoktam, hogy elmúlt a nyár, és én alig csináltam valami nyaralásos dolgot :-/

  Van egy olyan mazochista szokásom, hogy időről időre elolvasok olyan könyveket vagy cikkeket, amiktől aztán sírógörcs jön rám, és ilyen lelkiállapotban maradok egy ideig. Jellemzően akkor, amikor épp a saját életemben is valami krízis van. 

  A felmentési idő megkezdésével elkezdtem az állásinterjúkra járkálást, és eleinte minden interjún leszögeztem, hogy saaajnos, csak X. nap után tudnék kezdeni, mert addig tart a felmentési időm. – Azt már nem tettem hozzá, hogy nem kell feltétlenül megvárnom a felmentési idő végét, ha ezt írásban…

  Március 31-ig még érvényes az 50 %-os MÁV-igazolványom. Amit nem is adtam le, de mondták, hogy nem is kell, mert a felmentési időm szinte ugyanakkor telik le. Ezért gondoltam, hogy még márciusban elutazom ide-oda. Szívesen megmásztam volna a Badacsonyt, de a Balaton melletti olcsóbb kajáldák,…

  Szinte sosem lottózom, maximum évente egyszer. Egész gyerekkoromban lottóztak az ősök, ez volt az egyik állandó tétel a bevásárlólistán (a cigi mellett); és kb. sose nyertünk semmit. Néhányszor volt kettesünk, ami sokkal kevesebb volt, mint amennyit ráköltöttünk addig.

  Van ez a legenda, hogy őszintének kell lenni, meg mindig igazat mondani, és az a jó. Hát, ez sóder. Most zsinórban három állásinterjún voltam, ahol mind kijött belőlem az őszinteség, mintha csak Veritaserumot csöpögtettek volna a reggeli kávémba; és nem hiszem, hogy különösebben a javamra vált…

  Volt nemrég egy érdekes írás a Kiszámoló blogon, hogy milyen istentelenül drága a temetés. Engem mondjuk nem lepett meg, mert munka kapcsán elég sok temetési számlát láttam már, így hozzá vagyok szokva, hogy az urnás temetés is több százezer, a koporsósról meg ne is beszéljünk, simán belekerül…