Nem szeretem, mikor a „szabályok” megváltoznak. Most a kis hétköznapi dolgokra gondolok, nem arra, hogy gyerekkoromban szocializmus volt, aztán rendszerváltás és hopp, jövő héttől már kapitalizmus leszünk. Hanem ezek a kis apróságok, amik napi szinten vannak.
Idén nyáron a harmadik mininyaralást a Balaton mellé terveztem. Nem tehetek róla, van valami becsípődésem, hogy legalább egy picit kell a Balaton mellett lenni nyáron :-D Badacsonyt mászni amúgy is lejárok, de most ott aludni is akartam.
És Balatonfüredet céloztam meg szokás szerint, mert ott van azért egy város is, nemcsak strand meg vasútállomás.
Ahogy már írtam, idén az egy hosszú helyett több rövid ’nyaralást’ terveztem be. A másodikat Hévízre, a szülinapi hétvégén. Hévíz több szempontból is más volt, mint hónap közepén Zalakaros.
Először is már jóval korábban kiderült, hogy iszonyatos hőség lesz éppen akkor. A hőkupola, ami korábban Franciaország felett volt, pont most fog Magyarországra érni.
Sok évvel ezelőtt vettem kettő utcai papucsot a Deichmannban, abból a nem túl drága, de viszonylag kényelmes és úgy-ahogy jól kinéző fajtából. Mindkettő fekete volt és műbőrös, abból az egyik magassarkú, azt tulajdonképpen alig párszor hordtam, és végül rájöttem, hogy alapvetően nemigen hordok magassarkút, pláne ha papucs, így idővel kidobtam.
A múltkorihoz hasonlóan most is hőségriadó van ☹ (37-38 fok van az Időkép szerint, holott 17:39 van!) Nemtom, hogy fogom kibírni még a hátralévő napokat.
A melóhelyen is el van rendelve a home office, akinek van; és a csökkentett munkaidő, akinek nincs 😊 Egyetlen előnye a hőségnek. Persze ezt sem sikerült a szokásos közszférás bénázás nélkül megoldani, ami a következőképp zajlott.
Nem, kivételesen nem az 50 perces késés, vagy az, hogy nem létező helyjegyes kocsikba adnak el jegyet, vagy hogy százzal több jegyet adnak el, mint ahány férőhely van a vonaton, ja meg persze hogy 38 fokban nem megy a klíma (és a kalauz mindig Jászai Mari-díjas alakítást nyújt, ahogy kezét összecsapva álmélkodik ezen).
Miután több mint 30 éve dolgozom, már egy csomó elektronikus iktatórendszerrel volt dolgom, amióta nem papíralapú az iktatás meg az iratkezelés. Persze mindegyiknek muszáj másmilyennek lenni, de sebaj, az adott munkahelyen az ember megtanulja a logikáját, és pár hónap után belejön, és már gördülékeny lesz a használata, akár titkárnő, akár ügyintéző vagyok éppen.
Egy kivétel van, a Poszeidon „iktatórendszer”,
Már említettem a főnök-Murphy törvényt, miszerint a főnökfélék mindig akkor jönnek az ember közelébe, amikor épp valami munkához nem tartozót csinálok. Pontosabban, HA valami nem munkával foglalkozom, akkor sanszosabb, hogy körém jönnek. Mert persze jönnek akkor is, ha épp igazán dolgozom; de ha kajálok, telefonomat nézem, megigazítom a sminkemet a kistükörben, akkor megugrik az esélye, hogy pont akkor ott teremnek :-/
Azért a 3., mert a tavalyi első nálam alvás óta már aludt itt még egyszer januárban, de arról nem írtam itt, mert mindig halogattam, másrészt sok érdekes nem történt, mert elég hideg zegernye volt, itt a lakásban voltunk; kb. este 22.00-kor aludtunk el sok-sok esti felkelés után, majd éjjel 3-kor Zétény felébredt és utána már nem is aludt(unk) vissza :-D
Ez sem az, ami időrendben következik, de most főleg ez foglalkoztat :-D
Valamikor május közepén volt közgyűlés itt a házban, de én nem mentem el, mert épp aznap volt a látásvizsgálat. Igaz, hogy az napközben volt, de Faternak azt lódítottam, hogy délután lesz, és így nem tudok elmenni, így ő ment el. Úgyis ő a tulaj.
Kérdeztem utána, hogy mi volt, mondta, hogy semmi érdekes. Ja és a szomszédom árulja a lakását.
Nem ez következne most időrendben, de erről írok és kész :-D Szóval a június 22-i héten volt Az A Bizonyos Hét, a hőkupolával, hőségriadóval. Már az előtte való hétvége sem volt kellemes, szegény Zéténykém épp akkor aludt nálam, és aznap még hagyján, de szombaton délelőtt a hosszú hazaúton már meg lehetett főni.
Zétény születésnapját ünnepeltük június elején, és épp a kezemben volt a telefon, csak hogy rápillantsak, nem keres-e valaki, amikor pont rezegni kezdett és az optikus volt az!
Na mi van, megint megkérdezik, hogy pluszos a bal szemem és mínuszos a jobb?... De nem; azért hívtak, hogy elkészült!! (A szemüveg.)
Idén már vacillálás nélkül terveztem be egyedüli nyaralás(oka)t, ahogy korábban végigvettem, Fater és haverok nélkül. Most elhatároztam, hogy megfordítom a szokásos sorrendet, és Zalakarost júniusra tervezem be. Így is lett, már kora tavasszal lefoglaltam két éjszakát, át is utaltam az előleget.
Majd’ három éve csináltattam legutoljára szemüveget. Ez lett a bifokális. Igen jól látok vele (a részleteket ott leírtam); illetve már olvasáshoz szinte nem is kell, mármint ha kézben tartott, közeli dolgot olvasok.
No de viszont a bifokálist nem hordom éjjel-nappal, hanem otthon még a régi otthoni szemüveget hordom (ami mínusz 2-es, ha jól emlékszem).
A pünkösd előtti csütörtök-vasárnap közti 4 napban minden napra esett valami (számomra) kihívás. Mindegyiket sikerült abszolválnom, ez jólesik :-D
Csütörtökön hosszú napom volt, és ráadásul hajmosási nap, tehát futással kezdtem. – Újrakezdtem a futást, de már eleve csak hajnalban futok, pedig még nincs hőség, de délután/este annyian andalognak a futóterületem körül, amit képtelen vagyok elviselni. Inkább kelek fel 4.20-kor, és kimegyek akkor.
