Volt nemrég egy érdekes írás a Kiszámoló blogon, hogy milyen istentelenül drága a temetés. Engem mondjuk nem lepett meg, mert munka kapcsán elég sok temetési számlát láttam már, így hozzá vagyok szokva, hogy az urnás temetés is több százezer, a koporsósról meg ne is beszéljünk, simán belekerül akár egymillióba is.
Tényleg felháborító tételek vannak ezeken, egy masni megkötése 15.000 Ft, az urna átrakása egyik asztalról a másik asztalra 20.000 Ft, együttérző arckifejezés 5.000 Ft stb. … Így szépen kijön még a legegyszerűbb temetés is igen drágára.
Éppen ezért, mivel ilyen pofátlan árak vannak, az emberek meg szegények, elég sokan hamvasztás után elkérik a családtag urnáját és otthon tartják. Mivel így nem jutnak (akkora) bevételhez a temetkezési vállalkozók, ezért a temetési maffia felháborodottan ordítani kezdett, és ment sírni a kormányhoz, hogy ez micsoda méltánytalanság már! Erre megmódosították a jogszabályt, hogy ha hazaviszed a hamvakat, akkor kvázi „temetőként kell funkcionálni”, meg biztosítani a tök távoli rokonoknak is a kegyelet lehetőségét és más hasonló baromságok.
A hozzászólások közt le volt írva, hogy olcsóbb a temetés, ha nem temetkezési vállalkozóhoz mész, hanem a temető csinálja az egészet (ezt nem is tudtam). És aztán valaki bedobta, hogy a holttestemet fel lehet ajánlani a tudománynak, ez esetben nincs semmiféle temetési költség, mindent az orvosi egyetem áll.
Ez igen érdekes és jó gondolat volt, rögtön eszembe is jutott, hogy a Felvágós könyvben is említve volt a felajánlott holttestekkel való munka, medikusok gyakorolnak rajta, meg mindenféle kísérleteket végeznek velük stb.
Napokon át a „háttérben” forgattam ezt a gondolatot, végül arra jutottam, hogy ez egész jó ötlet. Mi lenne, ha tennék ilyen felajánló nyilatkozatot? Úgyis hamvasztást akarok, viszont így még értelme is lenne a holttestemnek (majd). Ha most rögtön meghalok, a sima hamvasztásos temetés elviszi a számlámon lévő pénz egy viszonylag nagyobbacska részét. Jó, most még állnák a szüleim, de ha neadjisten a szülők addigra meghalnak, és utána én is, akkor Öcsémék lennének kénytelenek eltemetni. És ugyan ők örökölnék a vagyonomat, de míg a hagyatéki eljárás lezárul, addig is el kéne engem temetni, és mint az elején is írtam, igen sok százezer forint lenne az. (Bár ennek a kijátszására is olvastam már tippet, miszerint ha haláleseti kedvezményezettet adsz meg a bankszámládhoz, akkor az illető rögtön a számla birtokosa lesz, és nem kell megvárni, míg a közjegyző eltökörészik a hagyatéki eljárással.)
Arra gondoltam, hogy a holttest felajánlása biztos azt jelenti, ahogy a Felvágós könyvben is le volt írva az első anatómiaórájuk még rögtön az évnyitó előtt; kiskosztümben és öltönyben, beterelik őket a boncterembe, ott található egy halom levágott kéz meg kar, és mondja nekik a tanár, hogy tessék csak trancsírozni.
Hát erre gondoltam, hogy ha engem szétkapnak, jól megnéznek, aztán mikor mindent megtanultak rajtam, majd a SOTE elhamvaszt, és kész.
De aztán utánaolvastam a holttest-felajánlásnak, és nem csak ennyi az egész. Először is 12 napon belül oda kell érni az egyetemre, aztán nem lehet boncolás más ok miatt – tehát ha meggyilkolnak, ugrott az egész –, meg még van pár hasonló kizárás. De ez hagyján, mert igazából sokkal hátborzongatóbb a dolog. Először is a holttestet tartósítják, ez rögtön fél, vagy egy évig tart. Már itt is dobtam egy hátast, hogy hogyhogy?! Hát mi ez, egyiptomi múmiakészítés? Na, és aztán tartósítás után nézegetnek majd a medikusok.
Szóval az emberből preparátum lesz. Még szépen el is magyarázta az orvos, aki az egyik cikkben beszélt, hogy a tartósítás végére már nem is emlékeztet korábbi önmagára az ember.
Hát nem is tudom. Azért ez kicsit kellemetlenül hangzik. Baszki, most is épp elég borzasztóan nézek ki, most képzeljük el, hogy formalinban vagy a fene tudja, miben pácolnak engem egy évig, hogy fogok kinézni utána?!
Tulajdonképpen már egy picit a hagyományos hamvasztás miatt is parázom. Mert tételezzük fel, a lélek a halál után továbbmegy, és akkor jó. De mi van, ha – ez titkos félelmem – valahogy benne ragad a lelkem a testemben?? Basszus, betolnak abba a kemencébe, juuuj, ami biztos iszonyú hangos is, meg minden… Néha ez felmerül bennem. Meg egyáltalán, szegény halottak olyan kiszolgáltatottak. Ha meghalok és csak úgy odavág a boncmester… Na meg a hamvasztás, tényleg, olyan ijesztő gondolat.
De persze még ijesztőbb, ha betesznek egy koporsóba és elásnak. És ráadásul még sokkal többe is kerül, és most miért fizessenek ki majd’ egymilliót a rokonaim azért, hogy én egy faládában bomladozzak, a temetkezési vállalkozó meg lecserélhesse az Audiját?
Szóval, hasznosabb dolog, ha a testemet felajánlom a tudománynak, abból még tanulhatnak is a leendő orvostanhallgatók, és mégiscsak haszna lesz belőle az emberiségnek úgy összességében. De ha a hamvasztás ijesztő, akkor azt még ijesztőbb elgondolni, hogy fognak, levetkőztetnek, beáztatnak valami formaldehidbe vagy almaecetbe vagy vízkőoldóba, és ott fogok ázni hónapokig! És bakker, hogy fogok már kinézni utána?! Még nem láttam ilyen preparátumot, de nem is akarok.
És aztán meg engem nézegessenek idegenek ott a boncasztalon, vagy ki leszek állítva a tanteremben?... Jesszusom, de rémes gondolat! Hogy ott bambulják a tyúkszememet, meg a széles csípőmet, meg a golflabda koponyámat… OK, hogy a test az csak egy test, de MOST, amikor ezt írom, akkor én még benne lakom ebben a testben, és iszonyú fura elképzelni, hogy egyszer rusnyává változtatva mások tanulmányozzák… A saját legszemélyesebb dolgaimat! Ez olyan gondolat, mintha vadidegenek bejönnének a lakásunkba, és ott kurkásznának a hálószobában, a fehérneműs fiókban, a fürdőszobában.
Ősszel megint lesz Kutatók Éjszakája, ahol szokott lenni boncterem-látogatás, csak ezt tavaly már későn tudtuk meg. Idén azt tervezzük Zsuzsival, hogy feltétlenül elmegyünk majd egy ilyenre. Addigra talán döntésre jutok az ügyben…
Ezen tépelődöm tehát most már egy-két hete, de még 100 %-osan nem döntöttem egyik irányban sem.
Írták a SOTE (vagy a Debreceni Egyetem? több cikket is olvastam) oldalán, hogy még több holttest kellene a tudományos munkához. Meg, hogy inkább idősek tesznek felajánlást. – Azt már nem írták le, hogy „pedig az milyen jó is lenne, ha sok fiatalabb holttestünk is lenne!” Jó kis krimit lehetne írni az ötletből, miszerint a viszonylag fiatalabb felajánlókat titokzatos halálesetek sújtják, és ezek mögött az orvosi egyetemek állnak, a holttestük megszerzése végett ;-) Sok horrorfilmet láttam, na.
Mondjuk felajánlom a holttestemet, de csak 90 évesen halok meg, addigra már nem leszek ilyen „fitt”, mint most.
Azt is leírták, hogy újabban kicsit többen ajánlják fel a testüket. Hja, el tudom képzelni, ebben a világbajnok inflációban a temetések nyilván még drágábbak lettek, és a csóró nyugdíjasok így próbálják kikerülni ezt a költséget (mert hozzátartozó testét is fel lehet ám ajánlani).
Most kíváncsian várom, hogy a temetkezési vállalkozók maffiája mikor kezd felháborodottan ordítani, hogy micsoda szemétség a holttest-felajánlás, és ők éhen halnak, és nyomást gyakorolnak-e megint a kormányra valami jogszabály-módosítás érdekében?... Remélem, nem, vagy ha mégis bepróbálkoznak, a másik oldalról a kormányközeli orvosbárók majd helyre teszik őket :-D
Utoljára az jutott még eszembe, hogy hiszen én mindenféleképpen felajánlom átültetésre a szerveimet a halálom után (ez nem is kérdés); vajon akkor is mehet a maradék test felajánlása a tudománynak? Tehát, mondjuk, elpusztulok; kiveszik a két vesémet meg mondjuk a szívemet, akkor a maradékkal még tud kezdeni valamit a SOTE, vagy akkor már mehet a kukába az ember? Vagyis ez esetben a hagyományos temetésre?
Hát ezt nem tudom, pedig ez a legfontosabb gyakorlati kérdés. Majd lehet, hogy fogok írni valamelyik orvosi egyetemnek, hogy mi van ilyen esetben? Mert attól, hogy pár szervemet kikapták, még össze lehet varrni engem és lehet a maradékot formalinba áztatva mutogatni, nem? Vagy mégsem?
Micsoda dilemmák…
