A rosszkedvem mostanra elmúlt, talán csak az kellett, hogy jól kidühöngjem magam. Barbival is megint jóban vagyunk.
A főnök újra bekapcsolódott a folyamatokba, ez sok előnnyel jár. Például Editkével ellentétben ő többnyire észreveszi, ha valaki seggfej, és/vagy lusta. Most hallottam épp, hogy az egyik ilyen kollégát nemsokára el akarja passzolni egy másik osztályra! Hála az égnek! Hivatalosan még nem tudhatok róla, de öröm, hogy valakit, aki két és fél éve szó szerint semmit nem dolgozik, csak a kapcsolataiból él, már nem sokáig kell kerülgetnünk.
Hétfőn felszaladtam a szüleimhez Fater szülinapját megköszönteni. Futni is akartam, de hideg volt és egész nap esett az eső, így erről letettem. Helyette lépcsőn jöttem fel, lift helyett.
Tegnap is akartam futni, mert már kellemes +7 fok volt, és mert lakbért fizetni voltam, amikor is szembesültem vele, hogy az ELMÜ évente egyszer olvassa le a villanyórákat, és természetesen ezt pont decemberben kell. A szokásosan 2.800.- Ft körüli villanyszámlám így most 13.000 volt, bár persze márciustól mostanáig, ami hónapra lebontva reális és nem sok, de így egy összegben … Ez annyira megviselt, hogy elhatároztam, futok a rakparton, miután hazaértem. Csakhogy beugrottam az őseimhez, megint, és anyám beszélése annyira kiszívta az erőmet, hogy este nyolckor, mikor hazaértem, már egyáltalán nem volt erőm sportolni.
Noha tízezer forinttal többet fizettem, mint más hónapokban, szerencsére Fater pont nekem ajándékozott egy tízezrest a közelgő karácsony végett – még mielőtt elmeséltem volna neki a villanyszámlás sztorit –, így anyagi kár nem ért. De azért persze óvatosan költök.
Kedden Csillagok háborúját néztem. Természetesen a régi, klasszikus trilógia első részét. Erre ürügy mindig van :-) Ezúttal igazán csak bele akartam pillantani, de odaragadtam. Hogy miért akartam belepillantani?
Mert vasárnap viccből beleolvastam az egyik SW-fórumba, ahol a leendő 7. mozifilmről ment épp a duma, és sokan olyan szövegeket nyomtak, amin sírtam a röhögéstől. Engem persze a klasszikus trilógia érdekel, az új előzmény részek csak nagyon halványan. Szóval, amikor ütős poénokat eresztgetnek a régi filmekkel kapcsolatban, miket kívülről fújok, az nagyon kellemes érzés.
És ugyanezen a napon valamiért rákattintottam egy balkezes grafológiai weblapra, ahol a híres balkezesek fel vannak sorolva. Ezeket természetesen én szintén kívülről fújom, de időnként tévedések is vannak itt, például a Luke-ot játszó srácot minden ilyen balkezes listára felteszik, holott köztudott, hogy az nem balkezes, hanem ellenkezőleg, hiszen ebből volt a bonyodalom, ugyebár, a Birodalom visszavág végén. Na de most megint itt volt ezen a listán! Mit keres egy balkezes-listán egy jobbkezes! Mérgesen, de kíváncsian odakattintottam, és basszuskulcs, tényleg ott volt egy fotó, ahol bal kézzel ír!
Hát ez fantörpikus felfedezés! Azt írta a holnap, hogy Luke jobbal vív, de ballal eszik meg ír, és ez a lényeg! Az angol honlapján aztán leolvastam, hogy ez a színész egy ilyen kétkezes lény, aki ügyes mindkettővel, de írni ballal ír, és aki ballal ír, az nekem balkezes, tehát Mark Hamill egy balkezes testvérem, ami fantasztikus, mert őt nagyon szeretem – ez elég ritka nálam pozitív filmhősök esetében –, és mert az emberiségnek csak 4 %-a balkezes!
Ezek után természetesen muszáj volt egy fárasztó munkanap végén berakni a DVD-t, melyet születésnapomra másoltak le kedves kollégák. Csak hogy lecsekkoljam, hogy is van ez a bal-jobbkezesség kérdése… És hogy ha én egyszer elkezdek egy (klasszikus) SW-filmet nézni, azt nem tudom abbahagyni. Azon kaptam magam, hogy a végén, a nagy vadászgépes kergetőzéses jelenetnél izgulok! Pedig csak harminc-harmincöt alkalommal láttam eddig.
… Különben az roppant érdekes ízlésbeli dolog, hogy én, aki többnyire a gonoszokat és a gazembereket szoktam csípni a filmekben, ebben a filmben a két srác közül nem Hant választottam volna, hanem Luke-ot, aki inkább olyan jófiú, tehát viszonylag távol áll a szokásos ízlésemtől. – Más lányok a fórumokon úgy fogalmaztak, hogy Luke ’jó férjanyag’. Hm, lehet, hogy engem már 13 éves koromtól ez mozgatott? … Mert azóta őt csípem jobban a kettő közül (bár naná, hogy Han is bejövős!).
… A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy az abszolút kedvenc szereplőm Darth Vader – mint az köztudott – habár ezt nem szoktam bevallani nyilvánosan, mert úgy érzem, ciki. Főleg az én koromban. Habár a nálam két évvel idősebb Orsi az Alkonyatért rajong, szóval én a fasorban sem vagyok :-)
Vaderbe egy időben még szerelmes is voltam. (Miért? Nem szexi? Főleg eredeti hanggal.) Nagyon jólesett, mikor megtudtam, hogy az őt játszó ember pedig majdnem pont aznap ünnepli a szülinapját, amikor én, vagyis Rák, ami egy remek csillagjegy. – Bár ez is pontatlan, hisz több ember játszotta – na mindegy. A lényeg, hogy két kedvencem, ’apa’ és ’fia’ közül az idősebbik Rák, mint én, a fiatalabbik pedig balkezes, mint én! :-)
Nyáron is sokat gondoltam az SW-re, amikor a Sárkányok animációs sorozatot néztem – ami éppoly jó, mint a két mozifilm –, és ott egyszer belepillantottam a végén a stáblistába, és majd’ lefordultam a székről, amikor láttam, hogy Alvin, az alattomos eredeti hangja is Mark Hamill volt :-)
Ezen három napig röhögtem, mivel Alvin egy ronda nagydarab szakállas gonosz karakter, olyasmi külsejű, mint Pléhpofa, csak fekete hajjal, míg Mark Hamillt igazából még csak Luke-ként láttam (+ 2-3 civil fotó), szóval elég összeférhetetlen volt a fejemben, és valahányszor eszembe jutott, hogy ’Alvin’, kényszeresen vihognom kellett :-D
Hát ezért van az, hogy muszáj volt megnéznem a Csillagok háborúját. És mivel ez egy trilógia, úgy érzem, az a helyes, ha most megnézem a folytatásokat is! :-)
Ennyi kitérő után visszakunkorodom a napmeséléshez. Már csak holnap dolgozom, aztán három nap bevásárlási szabadság következik. Bár hogy mit fogok vásárolni, az még csak részben körvonalazódott a fejemben. Mindegy! Fő, hogy ne kelljen dolgozni menni.
Szombaton akarom megejteni a hennás próbatincs-festést is, és emiatt izgatott vagyok. Remélem, normálisan fog kinézni. Legyen valami kellemes színe, és fedje az összes ezüst hajszálamat, ezt akarom én.
Ma csalódás is ért, mert két különböző Lipóti pékségben jártam, részben egy bizonyos spéci kenyérért (Barbinak és Orsinak egy-egy vekni), részben puncsos mignonért. Egyszerűen nem hittem a szememnek, amikor a két üzlet közül egyikben sem volt egyik sem! De most komolyan, a puncsos mignon alapvető létszükségleti cikk – olyan, mint az egér – ehhez képest az egyik helyen semmilyen mignon nem volt, a másikon meg csak fehér és barna. Könyörgöm, a mignon színe rózsaszín! A hülye kenyér nem is érdekelt annyira – az nem nekem lett volna – de a fölösleges mászkálás igenis felidegesített. A nagyon minőségi és drága bakancsom volt rajtam, amit nem akarok megterhelni egyetlen felesleges lépéssel sem.
Zaklatottságomban megvettem az e havi Kutya magazint, nem is tudom, miért, amikor saját kutyám nincs, és Salátával is ritkán találkozunk. De már az októberi szám is olyan bájos volt, hogy ez is kellett. Zsuzsi és Barbi rögtön belelapoztak és olvadozva olvasgatták, mindkettő imádja az ebeket. Én is úgy érzem, tök jó lenne most átölelni egy ilyen lihegő, szőrös, meleg, boldog vakarcsot, mint pl. Saláta vagy akármilyen másik, barátságos kutya :-)
Bár már túl lennék a pénteki munkanapon, és jól kialudhatnám magam. Valahogy megint mindig későn fekszem le. De legalább a felkelés terén javítottam, korábban kelek 4-5 perccel, ami az elindulásnál igenis számít. Reggel valahogy képtelen vagyok beosztani az időmet: felkelés, reggeli és kávézás közbeni mail-olvasás még egész rendben van, aztán elrohanok zuhanyozni, és ezen a ponton valahogy felgyorsul az idő. Fogat mosni, öltözni, szemüveget cserélni, fényvédőt felkenni, sminkelni és uzsonna almát elcsomagolni kellene, mindezt az indulásig hátralévő félórában. Ez a furcsa anomália (felborul a téridő-kontinuum, minden reggel 7.00-kor?) már oda vezetett, hogy szinte elkéstem, holott most tök közel lakom a munkahelyhez. Úgyhogy elhatároztam, ez így nem mehet tovább, és ahelyett, hogy mindig még 5-10 perccel későbbre állítanám az ébresztőt, az utóbbi három napban inkább 5 perccel korábbra állítottam. Rohadt nehezen megy a felkelés, viszont tök jó, hogy amikor már megkajáltam és megittam a kávét, még mindig van egy csomó időm elindulásig.
