Már írtam, mennyire mellbevágott, amikor a zöld Anaconda kézkrémemet 399.- Ft-ról felemelték 999.- Ft-ra (azóta is csak kínaiban veszem). De ez eltörpült ahhoz képest, ami nemrég a bioboltban volt!
Van ilyen kis 10 ml-es levendula illóolajom az ágy mellett, és olykor, ha nem felejtem el, cseppentek egyet-kettőt a párnámra, és igen jól alszom tőle.
Ezt már kitapasztaltam egyébként, a macskagyökér szart sem ér (nekem); viszont a komló meg a levendula hatásos. A levendulánál már az illóolaj is, nemcsak a tea. Régen a LUSH-nak volt levendulás halántékbalzsama, az valami isteni volt; ha éjjel felébredtem és nem bírtam visszaaludni, rákentem a halántékomra egy picit, és öt perc múlva aludtam. – Természetesen ezt a halántékbalzsamot azóta megszüntette a LUSH, mert miért is ne? Rákérdeztem a boltban, mire mondták, hogy jaj hát az megszűnt, de van ám levendulás tusfürdő!, meg szappan! Vegyek azt!
Jó bzmeg. Majd ha éjjel fél kettőkor nem bírok visszaaludni, akkor egészen biztosan ki fogok kelni a jó meleg ágyból, megyek ki a hideg fürdőszobába, leveszem a pizsit és lezuhanyozom a levendulás tusfürdővel, ahelyett hogy 2 mp alatt felkenném a halántékbalzsamot… Észlények ezek is.
Na mindegy, LUSH évek óta kilőve, maradt ez a sima 10 ml-es levendula illóolaj, amit csöpögtetek, egyetlen hátránya, hogy hagy pici foltot – gondolom, az alkohol miatt? – a párnahuzaton, de kit érdekel.
Nemrég kifogyott a levendula. Gondoltam, veszek újat. Épp a Nyugatinál jártam, ott van egy nemrég nyílt biobolt, amit tök szeretek, mert mindenhez hozzá lehet férni, nem dugják el az árukészlet felét egy pult mögé, ahol ott áll a Manci, hogy ne tudd megnézni pl. a vitaminokat, vagy a csigakivonat-kapszulát, csak úgy, hogy ágaskodva sasolsz a Manci háta mögé, az meg kérdezgeti, hogy mit segíthet. (Semmit vazze, majd én odamegyek és megnézem, van szemem, csak te az útban állsz.)
Szépen körülnéztem a boltban, tudtam volna venni egy csomó mindent, de szigorúan a levendulaolajra szorítkoztam. Meg is voltak az illóolajok, volt is 10 ml-es levendula, gyönyörű szép kis igényes üvegben, rajta kis papírkával. Csak 899.- Ft volt. Ez királyság, mert már nagyon régen ezernél is drágább szokott lenni. Biztos valami akció van.
Megyek a pénztárhoz elégedetten, azt mondja a kiscsaj:
- Nyolcezer-kilencszázkilencven.
Nézem a monitort: 8.990.- Ft!
Hogy MI VAN?!
Mondom a kiscsajnak, hogy: Bocsi, nyolcEZER?!
Aszongya, igen.
Ilyen kínos szituációkban, ha valami kissé drágább, mint terveztem, akkor hogy ne legyen ciki, simán kifizetem és elviszem. Például, ha 400.- Ft-nak gondolom, de mire a pénztárhoz értem vele, 600.- Ft lett. No de a tízszeresét nem fogom kifizetni, az kurvaisten!
Mondtam a csajnak, hogy bocsi, 899.- Ft-nak néztem, ennyiért nem kérem, csá. És kifordultam, mint Petőfi a konyhából.
Egészen hazáig csak pislogtam, azóta is csuklom, ha eszembe jut az eset. – Ja, természetesen ezután rögtön felmentem a Nyugati DM-be és vettem egy 10 ml-es levendulaolajat, 1.200.- Ft-ért.
Levendulaolaj, vazze!! Nem valami olyan növény kivonata, ami csakis egy bizonyos csendes-óceáni szigeten terem, és csak szökőévben, telihold idején és éjfélkor szabad leszedni, és unikornis könnyeiben kell áztatni! Levendula bakker, ami Magyarországon simán megterem, sőt Tihanyban némi pénzért kilószámra szedhetünk!
Nyolcezer forintot akkor sem adnék ki 10 ml levendulaolajért, ha személyesen Ferenc pápa szedte le és saját kezűleg csomagolta be.
Ezek után a zöld Anaconda pofátlan áremelkedése már nem is tűnt annyira pofátlannak. Végül is csak 999.- Ft-ra emelték, nem pedig 3.990.- Ft-ra.
Tényleg nem értem, mit képzelnek az ilyen kereskedők?? Talán fosom én a pénzt, vagy mi? Dehogy fogok tízszeres árat fizetni az ilyen cuccért. Egy Triumph melltartóért kiad az ember esetleg tízezret – azt is fogcsikorgatva –, no de az mégiscsak egy minőségi dolog, ami évekig megmarad, nem pedig párnára cseppentett illóolaj. Hol élnek ezek? Persze ez egy ördögi kör; a kereskedő nem bír megélni, ezért drágábban adja a dolgokat, a vevő pedig nem hajlandó annyi pénzt kiadni azért a dologért, tehát a kereskedő még rosszabbul jár, tehát még inkább árat emel, de akkor a vevő már egyszerűen oda se megy. Értem én ezt, csak nem érdekel. Van bizonyos fizetésem, amit nem óhajtottak megemelni, úgyhogy ebből gazdálkodom.
Úgy elment a kedvem a Nyugati biobolttól, hogy azóta nem is jártam arra, pedig, ahogy írtam, óriási előnye, hogy minden terméket szép nyugodtan meg lehet nézni. Majd lehet, hogy valamikor legyőzöm a mérgemet és visszatérek – más cuccért persze –, de tizenötször is leellenőrzöm mindennek az árát, az holtbiztos.
