Fú, most már tényleg olyan elmaradásban vagyok a naplóírással, hogy tényleg már csak a legfontosabb eseményeket tudom leírni lóhalálában… Naponta vagy kétnaponta kéne blogot írni, hogy friss napi beszámolók legyenek, de hát soha nem bírom rávenni magam, vagy időm nincs rá stb. Mindegy, most, ami…

   Nem paródia ez, tényleg így történt a decemberi téli szünet :-D A tavalyi évem nagyrészt a melóhely/melóhely-váltás/új melóhely körül forgott. Csomó egyéb dolog is volt persze, de mégiscsak ez befolyásolja leginkább a mindennapokat, szóval most erről akarok írni. Új melóhely, több szabi.

   Még novemberben foglaltam újabb időpontot plazmaadásra, még a régi „helyemen”, azzal az elhatározással, hogy ez volt az utolsó és bizisten elmegyek a nagyobb helyre, de még egyszer itt nosztalgiából, az ismerős helyen adok. És meglehetősen kellett a pénz, ekkorra már bejött az embertelen…

  Az utóbbi időben foglalkoztat, hogy felkelés és elindulás között valamivel kevesebb idő teljen el. Persze csak mikor számít, például munkanapokon, mert hétvégén és ha nincs semmi dolgom, nem gond, hogy simán eltelik két óra vagy több is ébredés után, míg kilépek az ajtón. De melónapokon mégis…

  Idén ősszel találták ki azt a kurva nagy okosságot, hogy a „közintézményekben ne legyen 18 foknál több” a nagy marha spórolás jegyében. (Ugyanakkor Felcsúton fűtött füvű focipályácskát kezdenek építeni, de oda se neki. Hogy Hatvanpusztát, meg a képviselők 600.000 Ft-nál is több fizetésEMELÉSÉT ne…

  Miután hazajöttem Sopronból, szép nyugodtan elvoltam, örülve, hogy a hülye csapatépítésen is túl vagyok és minden OK. Ebbe a nyugalomba rondított bele a mail, amit a Humán küldött és kb. 3 oldal hosszan fejtegették, nagy nehezen ki tudtam hámozni belőle a kb. 3 mondatnyi lényeget: már megint egy…

  Idén is volt csapatépítős munkahelyi rendvezvény… Hogy én miért nem bírom megúszni ezeket?! Írtam, hogy elképesztően utálom az ilyesmit. Erre tavaly volt az a fos, de most meg az új melóhelyen is tartottak. És direkt örültek, hogy micsoda boldogság, mert már évek óta nem volt.

  Tehát a 2022 őszi volt eddig a legkellemesebb soproni utam, melyet csak egy dolog árnyékolt be. Ez a következő volt: Az első vacsoránál ugye sikerült négyszemélyes asztalhoz (kettes már nem volt szabad) ülnöm, két család közé. Másnap reggel ezért rögtön lerongyoltam 8.01-kor reggelizni, hátha…

  Úgy voltam vele, hogy egy évben egyszer elég Sopronban tölteni egy hétvégét, de miután az új melóhelyen több a szabim, így boldogan lefoglaltam még egy hétvégét október elejére :-) Péntektől vasárnapig, ahogy a legjobb. Egy apróságtól eltekintve – amiről majd külön írok – talán ez volt a…

  Nem is merem megírni ezt a bejegyzést, mert félek, hogy elkiabálom a szerencsémet; de momentán – lekopogom – teljesen ideális a szomszédhelyzet. Miután a 10 hónapig a – főleg éjjel – randalírozó kis taknyok eltakarodtak, én még hosszú, hosszú hetekig nem voltam nyugodt.