Miután hazajöttem Sopronból, szép nyugodtan elvoltam, örülve, hogy a hülye csapatépítésen is túl vagyok és minden OK. Ebbe a nyugalomba rondított bele a mail, amit a Humán küldött és kb. 3 oldal hosszan fejtegették, nagy nehezen ki tudtam hámozni belőle a kb. 3 mondatnyi lényeget: már megint egy munkahelyi vizsga lesz!!
Beosztottak engem egy 5. számú csoportba, aminek online tanfolyama lesz, és vizsgázni kell december elejéig bizonyos témákból. Ezt minden új belépőnek meg kell csinálnia.
A guta kerülgetett, mert augusztusban már vizsgáztam, és úgy örültem, hogy túl vagyok rajta, de nem!! Most nagyon ideges lettem, mivel próbaidős vagyok és mi van, ha nem sikerül a vizsga? Kirúgnak/nem véglegesítenek?...
Ráadásul az első óra online lesz, amihez kell fülhallgató meg webkamera. Webkamerám nincs, sem itthon, sem a melóhelyen; ezért a Gizi, akinek a benti laptopján van, arra az időre kölcsönadta a gépét. Fülhallgatóm sincs, csak egy nagy fejhallgató, ezért elrohantam fülhallgatót venni. Azonban kipróbáláskor kiderült, hogy bárhogyan teszem be, amint egy milliméterrel megmozdítom a fejem, a fülhallgató kifordul a fülemből. Ezért leszartam, és a fejhallgatót használtam.
Az online óra unalmas volt, de legalább elmondták, hogy 1., amúgy minden tananyag fent van a belső hálózaton, és 2., aki az informatikai vizsgát már megcsinálta belépéskor (mint én is!), annak most nem kell.
Nagyon megkönnyebbültem. De mivel gyanakvó vagyok, azért írtam egy mailt az oktatást szervező humánosnak, hogy jól értettem-e, hogy akkor nekem nem kell informatikai vizsgát tennem? Mire kiderült, hogy helyesen gyanakodtam, merthogy a csaj visszaírta, hogy ó igen, letettem a vizsgát, de csak 7 pontot értem el és 8 kellett volna.
Senki sem mondta. Na, kurva jó. Most akkor tanulhatok…
Három nagy témakör volt: az első valami adatvédelmi faszság, ez volt a legkevesebb. A második az informatika, amit már megcsináltam, de most – ezt az egyet – 80 %-ra kellett teljesíteni, az összes többit elég 60 %-ra. A harmadik pedig a melóhely teljes szervezetének az összes feladatai, kb., mintha egy kórház lennénk, és 5-25 oldal terjedelemben kellene tanulnunk a proszektúra, a nőgyógyászat, a gyerekgyógyászat, a sebészet, a labor stb. munkáit.
Remek. A boldogságtól nem láttam.
Igazából akkor lettem mérges, amikor megnyitottam a tananyagokat a belső hálózaton. Már a ProBono is – amivel az előző melóhelyen szívattak minket – évről évre egyre fosabb lett, és a vége felé pl. már nem is lehetett pdf-ben kinyomtatni és hazavinni megtanulni az anyagokat, hanem buzi diavetítések voltak csak. Itt is majdnem ez volt a helyzet. Az egyes tananyagokból néha volt pdf, ami normális szövegben összeszedte a lényeget, de a legtöbb esetben csak a köcsög diák, amiket én egyesével kijelölgetve Wordbe másoltam át, hogy kinyomtassam és tudjam tanulni. Illetve volt olyan 122 oldal hosszú dia, ahol már erre nem voltam hajlandó, különben is tele volt rajzzal meg diagrammal meg grafikonnal. Az kinyomtattam simán, több diát összehozva egy A/4-esre, így viszont a szöveg olyan picsányi lett, hogy mikroszkóppal kellett olvasni, mert a világért nem nagyította volna fel magának, hanem megmaradt a diák közötti 3 ujjnyi margó.
Ezzel kellett szaroznom novemberben :-(
De még ennél is durvább volt, hogy sok anyaghoz volt videós előadás. Ahol szintén diák mentek, csak még valaki dumált is közben. Én komolyan nem tudom, ezek a diszlexiásoknak van, akik másképp nem bírnak tananyagot felfogni, csak ha felolvassa nekik valaki?! Engem a halálba idegesített, hogy minden ilyen beszélős előadáson végig kellett mennem, mert volt, ahol csak az volt; és volt, ahol ugyan volt mellé rendes szöveges anyag, csak a fickó az előadáson még ezzel-azzal kiegészítette. Ezeket én fejhallgatóval hallgattam meló közben és Wordbe jegyzetelgettem. Szuper volt.
Mondjuk azt az egyet el kell ismernem, hogy ennek a vizsgának legalább van némi értelme, nem úgy, mint a tetvedék ProBonónak, aminek csak annyi értelme van, hogy valaki jó sok pénz felnyalt érte.
Bár azért teljesen ez a tananyag sem hasznos. Például az adatvédelmet hiába magyarázták hú de szigorúan, köztudott, hogy mindenki szarik bele. Ami pedig a korrupcióellenesség tananyagot illeti meg az etikát, tisztességet, baszki 2022-ben vagyunk Magyarországon, hangosan röhögtem :-D
Tanulgattam, tanulgattam, közben nem mulasztottam el többször megjegyezni a többieknek, hogy mennyire parázok, ők meg nyugtatgattak, hogy itt senki nem szokott megbukni. Persze, lehet használni mindent a vizsgán, meg lehet háromszor ismételni, de azért ha mégis?... Ugye, a remek ProBonónál előfordult, hogy egy vizsgába kettő darab olyan kérdés is belekerült, ami egyszerűen nem szerepelt a tananyagban.
És ugye a rohadt információvédelem vizsga, amit már augusztusban megcsináltam, de most mindenféleképpen 80 %-ot el kell érnem, amin aztán pláne izgulok!
Aztán egy szerda délután Petra megjegyezte, hogy másnap majd bejön korábban és akkor reggel együtt megcsináljuk az informatikát, ne izguljak!
Fú, nagyon örültem. Azt tudtam, hogy Petra nagyon ért ehhez, meg úgyis már 1000 éve itt van, na végre legalább a három vizsgából egy meglesz.
Bejöttem 7.00-re, hogy mire Petra bejön mondjuk fél 8-ra, én már megittam a kávét, megettem a szenyát és készen állok.
De Petra nem jött sem fél 8-ra, sem 8-ra, csak később, és akkor is a többi dolgát kellett csinálnia, mert ez volt az az időszak, amikor valami máshonnan kölcsönkapott embereket kellett tanítani, mert aki eredetileg csinálta ezt, az dögrováson volt, vagy mi. És Petra szinte egész nap nem is volt a mi szobánkban, ami amúgy nagyon is jó, csak most kivételesen, a vizsgám miatt, szerettem volna.
De megígérte, hogy majd másnap; aztán másnap ugyanez megismétlődött. Petra nem bír korán felkelni, ami rendben van, de akkor minek ígéri meg, baszki. Napközben meg nem rángathatom el a másik melójától, éppen azért csinálhattuk volna korán reggel.
Kicsit feszült voltam, aztán következő héten én mondtam neki, hogy akkor légyszi holnap csináljuk már meg ezt a faszságot… Úgyhogy következő szerdán – egy hétre rá, hogy az előző csütörtököt ígérte –, odaültünk ketten a gépem elé és megindítottam a vizsgát.
Az a vicces dolog történt, hogy Petra egyáltalán nem tudott minden helyes választ, hanem csak kb. a felét; a másik felének a felét én tudtam jól, a negyedik felét meg kipuskáztam a természetesen megnyitott tananyagból :-D Egyébként sokáig tartott, mert ugyan szakaszonként csak 5 kérdés volt, de három szakaszból állt a vizsga, és mindegyik végén kiírta, hogy hány %-ot értünk el, és ha ez a kívánatos alatt volt, újraindítottuk a vizsgát. De akkor már új feladatokat generált. Akkor Petra is töprengett, én is töprengtem, felváltva mondtuk be a jót, kétség esetén kipuskáztuk.
Na, végre aztán jó félóra, negyven perc után sikerült! Nagyon megkönnyebbültem, a fiókból rögtön előhúztam valami karamellás Milkát, amit direkt ezért hoztam Petrának, igaz, hogy még a múlt héten vettem, mert akkorra ígérte először.
Most már a három vizsgaterületből egy megvolt. Maradt a nagy szakmai, meg az adatvédelem. Mivel az adatvédelem relatíve rövid volt, ezért azt még átfutottam délután, aztán másnap megcsináltam a vizsgát. Viszonylag könnyen sikerült, már csak azért is, mert itt már csak 60 %-ot kellett elérni.
A hétvégén tanultam mint állat, a 19 fokos szobában ücsörgéstől jól áthűlt a torkom. De azért szombaton még lementem futni, pár nap múlva viszont torokfájásom lett.
Azért hétfőn bementem viszonylag korán, egy héttel a vizsga határidő előtt, és mivel olyan jó csönd volt, arra gondoltam, megpróbálom én most megcsinálni a záróvizsgát. Ha nem sikerül, csak két nap múlva lehet ismételni, szóval hétfő, szerda és péntek; épp kijönne péntekig. De hátha… Ezzel szépen nekikezdtem a záróvizsgának. No természetesen minden meg volt nyitva a gépemen, illetve a kinyomtatott anyagaim is kéznél voltak.
Sok kérdés volt, amit 100 %-ra tudtam magamtól, ezeket rögtön beírtam. Amiben nem voltam biztos, annak utána puskáztam. De semmit nem kapkodtam el, biztosan leellenőriztem mindent, és végül sikerült is a vizsga. – Most nincs előttem a papír, hogy hány %-ot értem el, mert bent van a melóhelyen, de egész jól sikerült.
Ekkor még csak Gizi volt bent, és ámuldozott, hogy máris sikerült? Én meg úgy örültem, hogy végre túl vagyok rajta, ráadásul úgy, hogy még nyugi is van, mert Petra meg Rudi még nincsenek bent, és az ügyfelek sem telefonálnak így 7.25-kor.
A teljesített vizsgákról szóló tanúsítványokat természetesen mind kinyomtattam. Nem bízom én a közigazgatási informatikában, sem a személyzetisekben, főleg nem a melóhelyi oktatásban, mint már sokszor írtam, szóval be akartam biztosítani magam, hogy ne „tűnjön el a rendszerből” a vizsgám :-D
Ez már csak azért is jó volt, mert engem az 5-ös csoportba osztottak be és ezt a kurzust csináltam végig; csakhogy az eredeti mail után kb. egy héttel jött egy másik, miszerint a 8-as csoportban vagyok, ami majd két héttel később lesz. A mailt a főnök is megkapta, és rögtön jelezte is nekem, hogy ő felhívta ezeket a hülyéket és nyugi, az eredeti 5. csoportomban vagyok.
Én meg is csináltam az online oktatást a webkamerával az 5. csoport tagjaként. Itt megjegyzem, hogy elég hülyén éreztem magam a webkamerán nézve, ráadásul nem is kellett volna, noha a mailben leírták, hogy de mennyire kell a webkamera! De egyáltalán nem kellett, mert csak az előadót volt fontos látni. Mondjuk, érdekes volt, hogy a többieket is láttam, viszont idővel észrevettem, hogy 48 fő van bejelentkezve, viszont csak 13-14 fő arca van kint a kamerán. Szóval a többieknek volt eszük és szartak a kamerára. Egy idő után nekem is elegem lett abból, hogy értelmes arcot kell vágnom és nem fintoroghatok, úgyhogy többször lekapcsoltam a webkamerát. De azért olykor visszakapcsoltam, hogy lásson az oktató.
Miután letettem a vizsgát, egy-két hét múlva jött mail, hogy akkor a 8. csoportnak ekkor és ekkor lesz a webkamerás oktatás, és legyünk a gép előtt szerdán 9.00-kor, meg minden.
Én leszartam, merthogy a főnök ezt lerendezte. De, mivel közigazgatási informatika és személyzetisek, ezért nyilván nem húztak ki engem ebből a 8. csoportból, még majd felszólítanak, hogy méééért nem vettem részt az online oktatáson, miééért nem vizsgáztam le?! Hát erre felkészülve nyomtattam ki a vizsgaeredményeket, sőt, képernyőfotót is készítettem ráadásnak, amit a saját gépemre mentettem el.
Ezek voltak karácsony előtt pár héttel. Igazán még pont ez hiányzott.
