Idén is volt csapatépítős munkahelyi rendvezvény… Hogy én miért nem bírom megúszni ezeket?! Írtam, hogy elképesztően utálom az ilyesmit. Erre tavaly volt az a fos, de most meg az új melóhelyen is tartottak. És direkt örültek, hogy micsoda boldogság, mert már évek óta nem volt.
Én annak örültem volna, ha még további évekig nem lesz, vagy ha mégis, akkor, mikor én szabin vagyok. Vagy ha nem kötelező. No persze ez sem volt „kötelező”, ááááá nem, csak éppen csúnyán néztek arra, aki nem akart menni. Ez most egy főosztályos szarság volt, és az egész főosztályról – aki nem volt épp szabin – csak egy csaj volt olyan merész, hogy kijelentse, ő nem megy és inkább bent dolgozik.
Mondanom sem kell, hogy legszívesebben én is ezt tettem volna, de nekem már elég volt a Petra kis megjegyzése arról, hogy „milyen csönd van a mi szobánkban”, végképp nem hiányzott, hónapokkal a próbaidőm vége előtt, hogy elterjedjen, „ez az új csaj mindenből kihúzza magát”, meg „nem társasági ember” stb., fsznak sem hiányzik ez, úgyhogy mentem.
Az volt a jó, hogy 8.00-ra kellett menni – igaz, hogy a halál faszára –, és már 15.00-kor elvileg vége is volt.
Nem is akarom hosszan cifrázni. Gyülekezés volt, némi reggeli (Fornettit és saját kávét hoztam magammal), aztán tíz percet dumált a főosztályvezető, aztán sorverseny volt.
Talán az év társadalmi mélypontja volt számomra. Az osztályok felfejlődtek csapatokká, és így versenyeztek. Gizinek volt annyi esze, hogy azonnal jelentkezett versenybírónak, bár én is azt tettem volna…
Ja, azt majd’ elfelejtettem, hogy roppant okosan kitalálta a mi osztályunk, hogy legyen a csapatépítőre egyenpólónk! Mindenki jöjjön fehér pólóban. Aggódtam, hogy van-e nekem épp, vagy már mind szétszakadt; de nem is számít, mert kitalálták, hogy mégsem, majd Petra online vesz mindenkinek (nem fehéret). OK. De erre kitalálták, hogy legyen egy embléma is, amit megveszünk és mindenki otthon rávasalja a pólójára!
Nos hát, nekem nincs vasalóm. Míg a szüleimmel éltem, én végeztem az egész család vasalását, azt hiszem, egy életre elég volt; az előző albérletben nem volt vasalódeszka, ebben a lakásban pedig épphogy a fregoli elfér mosáskor. Különben is alig van pár blúzom, amit vasalni kellene. És azokat sem vasalom, mert úgyis összegyűrődik abban a percben, ahogy felveszem rá a kabátot.
Mondtam, hogy nekem nincs, és légyszi valaki nem-e vasalná-e rá az enyémre is a mintát? Petra elvállalta, de látszott a fején, hogy „Miféle nő az, akinek nincs vasalója?!” Éreztem, hogy valami igénytelen pondrónak tart, aki talán még mosni vagy takarítani sem szokott. (De lehet, hogy csak én képzelem ezt :-D)
No szóval ezzel már megalapozódott a hangulatom. Petra felvasalta, én pedig adtam neki érte egy Ritter Sportot, de akkor is.
Aztán jött a sorverseny. Előzetesen azt gondoltam, majd sima sportfeladatok lesznek, pl. végigfutni a mezőn vagy indiánszökdellni, de nem! Valami elképesztő hülye, ciki feladatokat talált ki a faszi, aki kitalálta a feladatokat. Én a háttérbe húzódtam és a többiek csinálták, de aztán már eljött az a pillanat, amikor közölték, hogy hát én még nem voltam, menjek most én.
Két feladatot csináltam végig, nem óhajtok róluk írni (ráadásul az egyikhez ketten kellettünk). Olyasmi rémes élmény volt, mint általános iskolás koromban a tornaórák, és ugyanúgy nézett mindenki.
A lényeg, hogy a mi osztályunk mindig meg szokta nyerni ezt a vetélkedőt, most pedig utolsók lettünk. Közöltem, hogy jövőre szabira megyek vagy beteg leszek, és akkor majd visszaszerzik a kupát.
Ebédre volt gulyásleves, utána pedig rémületemre activity! Talán semmi nincs, amit jobban utálnék, mint az activityt, és még soha, senki nem tudott rávenni, hogy játsszak benne. – Nem is, jobban belegondolva az olasz tanfolyamon volt egyszer, hogy el kellett mutogatnom a nyakkendőt (la cravatta), és ki is találták a többiek. – Még szerencse, hogy minden csapatból felváltva álltak ki emberek, és amíg elmutogatták, amíg a többiek találgatták stb., az hosszabb idő volt, és hálistennek elérkezett a 15.00 óra.
Mivel próbaidős vagyok, azért nem rohantam el elsőként, hanem megvártam, míg páran már elszivárogtak és csak utána slisszoltam én is. Főleg, mert másnap indultam Sopronba, vonatjegyet kellett vennem, illetve befizetnem az OTP-ben a havi családi számlákat, mert Fater ekkor még nem nagyon bankolt a lába miatt.
Utólag belegondolva röhögök is a balszerencsémen, de mérges is vagyok. Mondtam (no nem nagyon, nehogy antiszociálisnak bélyegezzenek), hogy nem nekem való az ilyen baszomság, de unszoltak, hogy jó lesz! Na most ha nem megyek el, pl. szabit veszek ki, akkor elkönyvelnek antiszociálisnak, meg társaságkerülőnek, viszont megnyerték volna a versenyt; így meg, hogy elmentem, csak leégettem magam mindenki előtt ÉS még el is vesztettük a versenyt.
Most nem lett volna jobb, ha eleve hallgatnak rám??! Mindenki sokkal jobban járt volna, persze én a legjobban.
Legalább pénzbe nem került, nem úgy, mint a tavalyi; illetve csak a gulyáslevest kellett fizetni.
