Még novemberben foglaltam újabb időpontot plazmaadásra, még a régi „helyemen”, azzal az elhatározással, hogy ez volt az utolsó és bizisten elmegyek a nagyobb helyre, de még egyszer itt nosztalgiából, az ismerős helyen adok. És meglehetősen kellett a pénz, ekkorra már bejött az embertelen infláció.
Végiggondoltam, mikor menjek; meló után, fáradtan ne, és hétköznap tök sokan vannak. Talán szombaton, akkor mindenki vásárolgat vagy elutazik vagy a kis családjával van. Ezért szombat 13.30-ra foglaltam időpontot a neten.
Addigra felgyúrtam magam, futottam, vasat szedtem, sok vizet ittam pénteken. Már marha rég nem voltam plazmaadáson, hol ezért, hol azért, és a plazmaadás is olyan, mint a futás: ha rendszeresen csinálod, meg se kottyan, de ha csak félévente egyszer, akkor kimerít. Úgyhogy ’vissza akartam szokni’, no meg a pénz motivált főleg igen erősen. Ja és mellesleg a szegény betegek is hadd járjanak jól.
Csak azon paráztam, hogy ne legyenek sokan, mert azt nem viselem el. De szombat, kora délután, mindenki a plázákban császkál…
Szombaton vackul voltam, fejfájással ébredtem, de gyógyszert a plazma miatt nem vettem be. Reggeliztem és reméltem, hogy jobb lesz a fejem, de nem lett. Sőt émelygéssé alakult és kétszer hánytam is. Mondjuk a hányások után már jól voltam. Ezután elkezdhettem végre meginni azt a 3 litert, amit elvileg kéne plazmaadás előtt.
A csónakázó gyilkost olvastam közben, ami tetszett, de nyáron játszódik, és valamiért olyan érzésem lett, mintha itt most is nyár lenne és hőség, amitől gyakran kapok migrént. Szóval ez valahogy rosszul jött ki :-D
Ittam, aztán megebédeltem, lefőztem a vérnyomásemelő teát, ittam valami fekete teát vagy kávét is, és indultam, fohászkodva, hogy „csak ne legyenek sokan, könyörgöm!!”
Időben odaértem és tele volt emberekkel az előtér, de a felvételis pult előtt nem állt senki. Ezt valamiért úgy fordította le az agyam, hogy ezek már mind végeztek, és most már csak a pénzre várnak és eltakarodnak nemsokára.
Lábzsákot vettem és mentem a pulthoz az irataimmal, hogy időpontra jöttem, mire mondja a nyüzüge csávó, hogy rendben van, de várni kell másfél órát plusz a donáció ideje, mert ezek az emberek is mind arra várnak, és kevés a személyzet.
Ekkor felnyílt a szemem, döbbenten a 35 fős csürhére néztem és most vettem észre, hogy mindegyik a kezében tartja a felvételis csíptetős mappát, és hogy egynek a csülkén sincs sebkötözős gél, amit donáció után tekernek ránk.
Na ne bassz meg! Ezt a csordát akkor sem várom végig, ha szó szerint az éhhalál szélén állok!!
Mondtam, hogy köszi, akkor sztornó, és sarkon fordultam. A nyüzüge gyerek még utánam nyefegte, hogy azért szendvicset kérek-e? (De aranyos :-) de nem kell a szenya, ha egyszer nem adtam plazmát). A másik recepciós meg, egy csaj, még utánam kiáltotta, hogy „Nem mi tehetünk róla!”
Majdnem agyvérzést kaptam dühömben, úgy viharzottam ki. Most emiatt ittam két napig és jártam félóránként vécére, plusz kávét ittam és jól bezabáltam!
Már írtam, hogy főleg a vérnyomás-pisilés faktor miatt utálom, ha sokan vannak előttem, mert sok folyadék kell, hogy becsületes vérnyomásom legyen, viszont akkor meg sokat kell pisilnem, és ha pisilek ugyan, de még 2-nél több embert kell végigvárnom, akkor még egyszer kell pisilnem a 45 perces donáció előtt a biztonság kedvéért, az meg irtóra ciki, mintha hólyaghurutom lenne.
De ezenkívül még, komolyan: másfél órát várjak, plusz az utazás 20 perce, plusz míg a doki megnéz, tehát az utolsó étkezés után kb. két óra telik el a donációig, amikorra pont leesik az ember vércukra, kimegy az összes energia, amit épp azért toltam be a tápláló ebéddel, hogy legyen kitartásom a plazmaadáshoz. Két óra várás az kb. olyan, mintha éhgyomorra futnánk tíz kilométert.
Elképesztően dühös lettem és most már végképp elhatároztam, hogy erre a kis fostalicska helyre nem jövök többet, mert itt kevés a recepciós, meg nyilván a nővérke is, viszont egyre több a donor, mert nyilvánvalóan nemcsak nekem kell a pénz, sőt ahogy ez az infláció növekszik itt Orbanisztánban, mindenki egyre jobban le lesz égve. És most már olyanok is tülekednek plazmát adni, akiket ha 10 éve megkérdeztem volna, hogy lennének-e véradók, mind közölte volna, hogy á nem, á ő beteges, ő nem bírja a tűt, ő elájul, ő gyenge. De ahogy meg van szorulva és kell a pénz, máris egymás sarkát tiporva rohannak megszállni a plazmaközpontokat. Nagyon gyűlöltem a többi donorokat is.
Megyek a másik, nagyobb helyre, ott biztos nem kevesebb a tömeg, de nyilván nagyobb a személyzet.
Egyébként az itteni, ostoba online foglalási rendszer is az oka lehet ekkora felgyűlt csürhének. Az ugyanis elképesztően fos: kiválaszthatod, mikorra jönnél, és jelzi a számodra szabad időpontokat. De azt nem, hogy arra az időpontra még másik három vagy tizenöt ember is regisztrált már!!
Mintha mozijegyet foglalnál, és mikor odaérsz a székedhez, ott hemzsegne még 8 fő, mert a jegyfoglaló rendszer nyugodtan engedte őket is foglalni.
Fostalicska úgy, ahogy van, nem tudom, ennek a kis picsányi plazmaközpontnak vagy ostoba informatikusa van, vagy ugyanolyan seggfej banda készítette ezt az időpontfoglalási rendszert, mint akik a közigazgatási „informatikában” dolgoznak.
Amúgy ideges vagyok az új plazmaközpontba bejelentkezés miatt, mert ott új leszek, meg kell győznöm őket, hogy nem fogok elájulni, meg hogy ne basztassanak az alacsony vérnyomásom miatt. A régi helyen a doki látta a papíromon, hogy 60+ plazmaadásom van és még mindig élek, de új helyen új doki majd lehet, hogy ugrándozni fog. Főleg, ha épp nem sikerült felturbózni a vérnyomásomat, mert hiába a fekete tea meg a rozmaring, néha még úgy sem megfelelő. Pedig a pénz jól jönne, mert mindennek az ára heti 20 %-kal megy felfelé, mint a II. világháború utáni szuperinfláció.
Szóval most emiatt is izgulok, de még egyelőre nem jelentkeztem be az új helyre különféle okok miatt. Lehet is amúgy, hogy előtte elmegyek egy sima véradásra és ott kérek igazolást, hogy lengethessem, és lássák, hogy amúgy szoktam donor lenni.
