Az utóbbi időben foglalkoztat, hogy felkelés és elindulás között valamivel kevesebb idő teljen el. Persze csak mikor számít, például munkanapokon, mert hétvégén és ha nincs semmi dolgom, nem gond, hogy simán eltelik két óra vagy több is ébredés után, míg kilépek az ajtón.
De melónapokon mégis kissé feszesebbre kellene vennem a dolgot.
Az a baj, hogy bagoly típus vagyok, ergo reggel iszonyú nehezen és lassan térek magamhoz, még akkor is, ha a kávéfőző bekapcsolása az első dolgom (az). A kávé mire lefő, tejet rakok hozzá, megmelegítem, szóval már ez eleve 5 perc, megiszom 2 perc alatt, de még 5 perc (minimum), mire felébredek tőle. Addig ostobán ülök és bámulok magam elé, vagy olvasok, vagy keresztrejtvényt fejtek, de semmi összetett feladatra nem vagyok képes.
És még ezután jön a többi reggeli feladat: reggelizni, beágyazni, arcmosás, fogmosás, elkészíteni a szendvicseket, zuhany, fésülködés, öltözés, indulás.
Ez így leírva nem is tűnik soknak, de ha szétbontjuk őket, belátjuk, hogy mindegyik egyesével több idő, mint gondolnánk. Újabban stopperrel szoktam mérni a felkelés és indulás közti időt, és az átlag 1 óra 40; a csúcs eddig 1 óra 23 volt, azt hiszem.
Tudom, „mit tudok én ennyit szüttyögni??!”, hát most ezt végigveszem :-D
Először is ahogy írtam, „felkelek és megiszom a kávét”: hát kérem, ez sem megy csak így! Mert felkelek, felveszem a szemüveget, kikelek az ágyból, papucs, pongyola, feloltom a kislámpát, és ezek után megyek a konyhába – ez eleve 2 perc. Akkor megiszom a pohár meleg vizet (emésztés), míg a kávé egyáltalán megfő. Hozzá a tej, melegítés, édesítő; addig összerakom a reggelit (ami amúgy elég egyszerű, csak pár falat sajt/kenőmájas és Korpovit).
Ezt beviszem, elkortyolom a kávét; utána a kis reggeli. Addigra feltisztul az agyam. De akkor még gyorsan ki kell lépnem a Facebookról, hogy napközbenre ne maradjak belépve (jöhet Fater, vagy egy betörő is elviheti a laptopomat); és a Gmailről is kilépek, ugyanezért. Megnézem az időjárást, mert nem mindegy, hogy -10 fok és jégeső, vagy +5 fok és napsütés, mivel úgy fogok öltözni.
Ezután rendbe húzom az ágyat. Ez már egy nem kötelező feladat, akár ki is hagyhatnám, de jobb érzés úgy hazajönni, hogy OK az ágy.
Akkor levágom a kenyereket és felteszem pirítani, közben ha van kedvem, párhuzamosan teát főzök (pl. kakukkfű, ha épp hideg, torokfájós idő van, vagy rooibos, ha energiátlan vagyok vagy orbáncfű, ha depis vagyok). Ez önmagában nem vesz el időt. Közben fogmosás és arcmosás. Ekkor szoktam a 30 guggolást és 30 fali fekvőtámaszt, amit – az edzettségen kívül – azért csinálok, mert megfogadtam, miután a hangos szomszédok elhúztak a vérbe hála a jó égnek még tavasszal. Ezt is halaszthatnám, csak este már lusta vagyok hozzá; de volt már, hogy áttettem estére.
Mire ezekkel végzek, megpirulnak a kenyerek, megcsinálom a két szendvicset, mellé az almát.
Ideális esetben ekkorra már hat az ébredés utáni pohár meleg víz és a kávé. Ekkor elmegyek vécére. Sajnos, a hétköznapi kapkodásban ez nem mindig sikerül, és akkor elmarad a dolog. Többek között ezért is húzom az időt: mert a kávé annál jobb emésztésgyorsító, minél többet „kotlik rajta” az ember :-D Hétvégén, mikor nem sietek sehová és nyugodtan, lassan kávézgatok olvasva, olykor 1 kg-ot is le tudok adni simán a reggeli kávé következtében. Munkanapokon sajna nem mindig jön össze, vagy mire összejönne, már indulnom kéne.
…Szóval a két legfőbb ok, amiért szüttyögök reggel, az az emésztés, és várni, míg agyilag felébreszt a kávé.
Ekkor lezuhanyozok. Ha olyan nap van, még gyorsan leborotválom a lábamat is közben (szintén nem kötelező, no de mi van, ha elüt az autó és kórházba kerülök).
Zuhany után arckrémezés, ez elengedhetetlen; valamint testápoló, ez elengedhető lenne, de annyira kellemes érzés, és így télen tök száraz a bőröm! Igazán sietek vele, de akkor is több perc. Ezután fésülködés, öltözés; laptopot kikapcsolom, szobanövényt a fénybe teszem (éjjel a polc tetején lakik), mécsest elfújom, függönyt elhúzom (ezek is kb. 5 perc összesen).
Ezután utolsó pisi, sálat, csizmát veszek, hűtőből elő a szendvicseket és indulás.
Ha még van időm, és/vagy nagyon fosul nézek ki, akkor még feldobok valami sminket a fésülködés után, de a fésülködés elengedhetetlen, míg a smink nem az, így 50 %-ban elmarad.
A kávétól egyébként olyan eleven leszek, hogy sokszor még a szendvicskészítési fázis közben szokott eszembe jutni, hogy még valakinek írni kéne egy gmailt, még meg kéne nézni valamit a neten stb., és akkor azzal is elmegy 5 perc…
Szóval ez így kb. 1 óra 40 perc. Most az elsődleges cél, hogy ezt leszorítsam 1 óra 30 alá stabilan, és esetleg hosszú távon 1 óra alá.
Persze ha semmi szükségtelent nem csinálnék, és csak a felpattanás-kávé-reggeli-szendvics-fogmosás-zuhany-öltözés-indulás tevékenységeket hajtanám végre (= az igazán szükségeset), ez biztos összejönne, de ébredés után én erre még képtelen vagyok.
Rákerestem egyszer a neten, hogy „reggeli rutin”, hátha kapok tippet a fórumokon, hogy ki hogyan csinálja nálam gyorsabban a kávé-reggeli-zuhany-öltözködés stb.-t. De nagy megdöbbenésemre a legtöbben effélét írtak: felkelnek, zuhany, felveszik a kis nejlonharisnyát a tűsarkúval, akkor kivasalják a kis hajukat, alapozó, púder, rúzs, szemfesték, szempillaspirál, hajlakk; ja ha még van idő, akkor bedob egy kávét és eszik egy falatot. Baszki, a nők zömének a „reggeli rutin” a smink meg a hajvasalgatás? Nekem, mint írtam, max. a smink, HA belefér. Hajvasalgatásról meg alapozóról szó sem lehet, már csak azért sem, mert nálam egyenesebb haja aligha lehet bárkinek.
A másik véglet egy régi barátnőm, aki az agglomerációból vonattal járt dolgozni. A vonat óránként járt. Ő simán felkelt akármikor hajnalban, mert velem ellenkezőleg pacsirta típus volt. Azt a módszert követte, hogy ha felébredt minimum 20 perccel a vonata indulása előtt, akkor elment azzal. 10 perc az út a vonatig, 10 perc alatt összekészül otthon.
Nem hittem a fülemnek, mikor mesélte. Már hogy a picsába férne bele TÍZ PERCBE akár még csupán a puszta felöltözködés is??! Fésülködésről, szendvicsről, zuhanyról, kávéról még nem is beszéltem. De hát ő majd a munkahelyén reggelizik, ahol zuhanyzó is van.
Persze ha égne a ház vagy más miatt menekülni kéne, nyilván én is elhagynám a lakást 10 percen belül, de azért erre ne kerüljön sor…
Az ideális valahol a hajvasalgatós hölgyek meg a 10 perces haverom között van félúton. Most tehát ezen dolgozom, hogy szorosabbra vegyem a reggeleket; de úgy, hogy azért az emésztésem is rendben menjen (hashajtót szedni emiatt nem fogok). Micsoda mázli, hogy most már nem kell embertelen időben dolgozni indulni, hanem amikor akarok .-)
