Tegnap a piacon megint észrevettem egy állatpatikát. Vagy elszaporodtak újabban, vagy csak én veszem észre őket azóta, hogy egyszer szükségem volt rá. Pár évvel ezelőtt történt, amikor a tesómék beszereztek egy kiskutyát, a kiskutya pedig egy bélférget.
Mivel én a városban tartózkodtam, ők pedig nem, kétségbeesett telefonhívás érkezett szombat délelőtt, mikor épp céltalanul bóklászgattam a városban, hogy az isten szerelmére, az új kiskutyában bélféreg van, és próbáljak szerezni ilyen és ilyen nevű bélféreg-ellenes kutyagyógyszert!
Természetesen felhagytam a bóklászással, és azonnal a cél felé fordultam: állatgyógyszertár!! Na de… És olyant én hol találok? Tudom a mozikat, színházakat, nagyobb könyvesboltokat, gyorskajáldákat, na de kutyapatika…
A város belsejében voltam, betértem egy nagy bevásárlóközpontba. Információs tábla: állatpatika nuku. No de emberpatika van, ez egészen biztos, mert többször vettem már ott ránctalanító krémeket. Betértem oda, és pirulva rákérdeztem: nem-e tartanak-e esetleg kutyának való féreghajtót; tudom, hogy ez emberpatika, de végső soron az ember is csak egy állat, nemde? De sajnos ők nem e logika mentén gondolkodtak.
Ekkor bementem a plázában lévő kisállat-kereskedésbe. Itt már nyuszit vagy papagájt simán vehettem volna, akár kettőt egy áráért is, de féreghajtó gyógyszert nem.
Kínomban átmentem egy másik plázába, és végigjártam ugyanezt az utat: emberpatika, sorry, a családi kutyánk férges, valami tipp…? Semmi. És ekkor már szorított az idő, hisz szombat kora délután volt! Úgy éreztem magam, mint III. Richárd, országomat egy állatpatikáért...
Bementem az ottani kisállatkereskedésbe is, letérdeltem és sírva fakadtam: – Kérem, a családi kiskutyánk szörnyen férges, az istennek sem találok állatpatikát az egész városban (némi költői túlzás :-), nem tudnának segíteni? Hol van féreghajtó, vagy legalább hol van állatpatika??
Ők szerencsére tudtak állatpatikát. Öt villamosmegállóval feljebb, egy kis bevásárlóközpontban. Repesztettem, mint a veszedelem, hiszen már fél kettő volt, és valahogy éreztem, hogy az ilyen kisebb boltok szombaton kettőkor könyörtelenül bezárnak. Végre odaértem! Be az ajtón, neki az információs táblának – közben minden bolt húzogatta lefelé a redőnyeit –, fel a mozgólépcsőn, na, hálistennek, végre itt az állatpatika!! Bezuhantam az ajtón és rávetettem magam a patikusnőre:
- Csókolomvanféreghajtógyógyszerkutyának??? Nagyonfontoslenne!
- Igen, persze, van. Kiskutya vagy nagy kutya?
- Ööö… hát felnőttkorában lesz vagy hatvan kiló, de most még gyerek… izé… kb. tizenöt kiló lehet, ahogy a fotókról láttam, plusz a fülei.
- Tíz kilónként egy tablettát kell neki adni. Adok egy dobozzal, abban van húsz szem, az sokáig elég lesz.
Elernyedtem a megkönnyebbüléstől, egészen addig, míg ki nem derült, hogy a kutyagyógyszer talán az embergyógyszernél is drágább, vagyis igen sokezer forintot kellett volna fizetnem. Annyi készpénz épp nem volt nálam, nyújtottam a kártyát, de kártyaterminál nem volt a boltban. Így lerohantam a bevásárlóközpont elé, ahol bankautomata volt, kivettem a pénzt, visszanyargaltam a patikába, átvettem a gyógyszert, és másnap, amikor kiruccantunk kiskutyanézőbe a rokonékhoz, szerencsésen át is tudtam adni az eb gazdáinak.
Fél évvel később a lakásunktól kétszáz méterre nyílt egy új állatgyógyszertár, és tegnap a piacon is találtam még egyet. Örültem ugyan neki, de a guta is majdnem megütött, mert miért nem voltak képesek akkor létezni ezek a boltok?? Nyilván a kereslet generálja a kínálatot. Most már persze gondosan elraktározom az agyamban, ha találok egy ilyent, hátha még egyszer szükség lesz rá. Bár szerencsére egészséges a dög, legalábbis bélféregről azóta nem hallottam; egy kicsit mohó és falánk ugyan a drágaság, de azt már nem én fogom megoldani :-)
