a hallgatag macska naplója

   Tavaly szilveszterkor csak két sört ittam, egyszerűen nem kívántam többet (egyébként három  volt otthon). Idén úgy gondoltam, ez tisztára papírkutya dolog, és direkt megvettem négy sört, de azért nem túl erőseket, hogy este héttől éjszakáig ez a négy sör pont jó lesz. Mégse kettő sört igyak,…

  Egy hónapon belül négy különböző egészségi vacak is megtalált. Ilyen zúdulás azért ritkán van! Időrendi sorrendben: 1. dudor az ujjamon (szerencsére jobb kéz), 2. árpa (szerencsére bal szem), 3. megfázás, 4. migrénnel kezdődő hányásroham.

  Most majdnem ugyanaz van nálunk, mint 2022-ben volt,: nem óhajtanak fűteni! Nem tudom, csak nálunk-e vagy az egész közszférában, csak még senki nem írta meg a hírekben. Most a szobámban, ahol írom ezt, 20,6 fok van, a melóhelyen ennél legalább 1-2 fokkal hidegebb. Bár még nem vittem be hőmérőt,…

   Komolyan, feltűnően sok minden történt az utóbbi időkben. Máskor fél év alatt sem történik ennyi. Én a legutóbbi fordulat után elhatároztam, hogy „beteg leszek”, vagyis pár napot kihúzok táppénzen, amíg ki nem derül ez a végkielégítés/létszámleépítés/kirúgás dolog. A háziorvos nagyjából jó fej,…

  Már megint rajtam van ez a menetrendszerű október végi – november eleji kehesség! :-(  Tavaly is ez volt, tavalyelőtt is… Tavaly november elején volt egy igen durva náthám, aztán pedig valahányszor meggyógyultam és lementem futni, futás után két nappal megint lebetegedtem. Így télen alig…

  Az idei halloweeni időszak megint mozgalmasra sikeredett. Az egyik fix program már több héttel korábban bejött: ugyanis Faterral jegyünk volt az Átriumba a Tizenkét dühös emberre még szeptemberben, de mikor odamentünk, kiderült, hogy betegség miatt elmarad. 

  Augusztus utolsó hétvégéjén mentünk 3 éjszakára Zalakarosra. Ugyan idén már voltunk egyszer áprilisban is, de akkor még ki se volt nyitva a fürdő szabadtéri része – sőt, még feltúrások meg munkálatok folytak –, és előszezon volt, útközben a Balaton mentén gyakorlatilag semmi nem volt kinyitva :-(

  Év elején már nagyon hiányzott Sopron, október óta nem jártam ott. Kézenfekvő lett volna a január első hetében lévő igazgatási szünet alatt foglalni két éjszakát, de egyrészt a karácsony és a családi névnapok-szülinapok miatt le voltam égve, másrész aggódtam, hogy hátha januárban még nagyon hideg…

Sok, egyszerűbb ügyfél szokott úgy fogalmazni a kérvényekben, hogy „beteges vagyok” – vagyis hogy több betegsége van/sokat betegeskedik –, de ilyen kifejezés nincs, hogy „beteges”, maximum ha pedofil vagy zoofil az illető, de ezek nem erre gondolnak :-D De a 2022. végi téli szünetben én magam is…

  Idén ősszel találták ki azt a kurva nagy okosságot, hogy a „közintézményekben ne legyen 18 foknál több” a nagy marha spórolás jegyében. (Ugyanakkor Felcsúton fűtött füvű focipályácskát kezdenek építeni, de oda se neki. Hogy Hatvanpusztát, meg a képviselők 600.000 Ft-nál is több fizetésEMELÉSÉT ne…

  Az ostobenkó főnököm valamikor a múlt héten küldött egy kör e-mailt, hogy ő tegnap csináltatott Covid-tesztet és sajnos pozitív lett, így most két hét karantén, vigyázzunk magunkra. Ezt úgy, hogy előtte egy órával még tartott egy összeröffenést. (Szerencsére rajtam volt maszk. Rajta nem.) 

   Meghalt Évi néni a napokban. Persze már várható volt, sőt évek óta számítani lehetett rá, sőt ő maga már évek óta mondta, hogy nem igazán akar már így élni, de most mégis nagyon szomorú vagyok. Azt gondoltam, ha majd ez bekövetkezik, inkább megkönnyebbülést fogok érezni, mindkettőnk miatt. De…

  A hétvégére kész terveim voltak, szombaton délelőtt a Jojo nyuszi megnézése moziban, aztán futás és hajfestés. Aztán rájöttem, hogy ez túl sűrű (a hennát be is kell keverni, legalább 1-2 órát fent hagyni és még előtte hajat mosni) – így a hajfestést áttettem gondolatban vasárnap reggelre.…

  Hát ez a vacak hétfő jól rányomta a bélyegét az egész hetemre. Pedig előre örültem, micsoda remek hét lesz: hétfőn Orsival dumálunk egy jót, csütörtökön színház, hétvégén pedig a családdal Állatkert!! :-) Ebből csak a színház valósult meg úgy, ahogy terveztem, a többi dőlt :-( 

   Gyerekkori traumatikus emlékek a szép 1980-as évekből…. :-D Kiskoromban sokszor fájt a torkom, így hatéves koromban kitalálták, hogy ki kell venni a mandulámat. Majd akkor nem fog fájni a torkom. És ha már engem műtenek, hát Öcsémnek is vegyük ki egy füst alatt.